Egy nyáreleji raftingos villámlátogatást követően augusztusban is Montenegrót választottuk, ezúttal a tengerpartot, Budva városát és környékét. Először még 2006-ban jártunk erre, a Kotori-öbölben strandoltunk egy napot a horvátországi nyaralásból kitekintve. Nem mellesleg az volt a független Montenegró születésének nyara. Az országé, mely “kicsi, de bátor és becsületes” – legalábbis a nemzeti mottó szerint. Most, 2022. nyarán kisebb jelentőségű esemény történt épp hazautazásunkkor: lemondott a kormány. Az övék, nem a miénk.
Előkészületek: mivel több dolog is az utazás ellen szólt, viszonylag későn fogaltunk szállást, addigra egyfelől elfogytak a jobbak, másfelől eléggé drágán mérték a maradékot. Végül a Budvától 3km-re található Jaz-strand közelében található Jaz apartmanházra esett a választásunk, ahol 5 éjszakára, 3 főre foglaltunk szállást 120,000 forintért, ez 2022. augusztusában szerintem nem volt rossz ajánlat.
Útvonal: nagyrészt a GPS-re hallgatva Eszék és Szarajevó irányába tartottunk, az út kb. 630 km hosszú és csaknem 10 órás. A boszniai szakaszon a Neretva völgyében haladtunk, bár a vízállás itt is alacsony volt, most is gyönyörű látványt nyújtott a smaragd folyó.
Boszniában, ahogy közeledtünk a határ felé, egyre vacakabbak lettek az utak. Montenegróban ellenben sima aszfalton suhanhattunk – egészen a kotori öbölig, ahol lényegesen lassul a forgalom. Mi este 8 körül értünk a határra, pár autó állt csak sorban a határátkelőnél. Visszafelé sajnos délelőtt akartunk átkelni Bosznia felé. Ekkor 600 méteres volt a sor és cirka két óra a várakozási idő. A vezetés egész jó élmény volt, a rázósabb helyeket meghagytuk Gábornak, cserébe viszont Rékával ketten gyűrtük le a hosszabb távokat. Boszniában sok a kicsit túlszabályozott útszakasz, a főutakon, a semmi közepén néha indokolatlannak tűnik a 40 km/óra, de igyekeztünk betartani. (Ha nem tartod be, előugrik valahonnan egy rendőr és rommá büntet, ha betartod, a helyiek haragját veszed magadra. Lehet választani.)
Elég későn értünk a Kotori-öbölbe, ami nagyon hangulatos volt kivilágítva. A rádióban valami ‘világslágerek zongorára’ stílusú adás ment, ettől kicsit olyan érzése volt az embernek, mintha valami filmben lenne. Még a határról telefonáltunk, hogy kevéssel 10 után érkezünk, a házigazda mondta, hogy várni fognak. És tényleg vártak, kint a ház előtt fogadtak minket a háziak, akik az év felében mellesleg Svédországban élnek és nagyon kedvesek voltak végig. Minden reggel kaptunk friss törökös kávét, teát és péksütiket.
Másnap reggel azonnal Budvába hajtottunk, ahol természetesen szembesültünk a parkolás nehézségeivel – bár sok a parkoló, még több a kocsi. Szerencsére viszonylag hamar találtunk helyet és másfél euróért óránként megszabadultunk a verdától.
Első dolgunk volt egy rövid reggeli séta az ébredező budvai óvárosban. Bevettük a Citadellát, ahol a legjobban a pazar kiállítás és a lenyűgöző könyvtár nyerte el a tetszésünket. Jó ötlet volt ide jönni először, ez megadta a hangulatot a folytatáshoz.
Aztán reggelizőhelyet kerestünk a part közelében, meg is találtuk az egyik legjobb omlettet az Astoria nevű szálloda napernyői alatt.
Aztán letelepedtünk ezen a strandszakaszon. Nagyon tetszett az ódon várfalak és kőépületek melletti plázs. Ráadásul az egyik oldal teljesen árnyékos a délelőtti órákban. El lehet sétálni több közeli strandra is, valamint itt látható a budvai bédekkerekből ismert balerina szobor is.
Második napunk esősen indult, így a Podmaine-i monostort kerestük fel, mely közvetlenül Budva mellett található egy kisebb hegyen, így gyönyörködhetünk az elénk táruló panorámában is. A 15. században építtette a Crnojevic nemesi família. Két templomot is találunk a területén valamint egy könyvrestauráló műhelyt, kolostorkertet macskákkal és egy aprócska ajándékboltot.
Belépődíj nélkül tekinthetünk be az itt élő szerzetesek életébe, akik közül sokan ugyanúgy a telefonjukhoz és kávésbögréjükhöz voltak tapadva a reggeli órákban, mint bármely világi halandó a környéken.
Mire körbejártuk a monostort kezdett kisütni a nap, így Budva egyik népszerű strandját céloztuk meg. Kissé lehettek volna kevesebben (mikor eltűntek a felhők jópáran kijöttek strandolni), de azért jót strandoltunk – Réka beszerzett egy vízálló tasakot a telefonjához, csináltunk pár kissé béna felvételt a víz alatt. Hát, még gyakorolni kell, mindenesetre jól szórakoztunk.
A második napot egy hangulatos, tengerre néző étteremben zártuk, az El Rey-ben, melynek legnagyobb vonzereje az volt, hogy nem kellett miatta araszolni az esti forgalomban, hisz pár kilométerre esett a szállásunktól. A kilátást, a hangulatot és a finom ételeket természetesen szintén értékeltük.
Szerdán reggel már a kikötőben reggeliztünk a hajónkra várva. Előtte a szállásunk melleti pekara-ban olyan guszta péksütiket vásároltunk, hogy az arra sétálók szinte kinézték őket a kezünkből. Én tettem egy kört az ébredező belvárosban is; ahogy Thoreau mondta, a “reggeli séta az egész napot bearanyozza”.
A kétórás hajókirándulás legjobb része a barlangúszás volt. A barlangocskában kicsit úgy éreztük magunkat, mint Tom Hanks a Számkivetettben. Szerencsére nem hagytak ott, mint engem egyszer a Flixbusz Lyon felé.
Este beautóztunk Kotor városába, ahol tettünk egy nagyobbacska kört és a Citadellán vacsoráztunk, a Cattaro nevű étteremben – kiderült milyen a szuvidált csirke és hogy lehet az unalmas Cézár salátát remekbe szabni. A kilátás a kivilágított kikötőre itt is fergeteges volt.
Az éjszakai élet színes, fergeteges, az egyik leghanguatosabb óváros, ahol valaha jártam az Adria partján.
Kotor kötelező látnivaló a Montenegróba látogatóknak, felejthetetlen élményt kínálva az ide utazóknak. A Kotori-öböl kétség kívül az adriai tengerpart egyik legszebb öble, mély vize lehetőséget ad az óceánjáró hajók kikötésére is, négy részre tagolt öblét pedig túrázásra kiválóan alkalmas magas hegyek ölelik körül (például a Lovcen-hegy).
Kotor kikötője és a velencei uralom alatt épült városfala az UNESCO világörökség része, a középkori óvárosának kellemes atmoszférájú sikátoraiban, apró terein sétálva egy pillanatra úgy érezzük, megáll velünk az idő. Kis üzletei és kávézói, narancsfái és virágos erkélyei idilli mediterrán hangulatot árasztanak magukból. Építészeti és történelmi szempontból is érdemes megtekintenünk az alábbi nevezetességeket: a román stílusú Szent Trifun-székesegyházat két jellegzetes harangtornyaival, a 12. századi Szent Anna-templomot a 15. századi freskóival, a 14. századi barokk oltárral rendelkező Szent Klára-templomot, az 1195-ben épült, bizánci-román stílusú Szent Lukács-templomot, a 13. századi Szűz Mária-templomot és a Tengerészeti Múzeumot. Ám az itteni látnivalók nem merülnek ki a hangulatos óváros felfedezésével: az igazi kihívás a meredek hegyoldalra épült korabeli erődítmény megmászása, ahonnan fenséges látvány tárul elénk az öbölre.” ,, Kotor a 4,5 km városfallal körülvett középkori városközpont kanyargós, szűk utcácskáival, tereivel, kis templomaival 1979 óta szerepel az UNESCO világörökség listáján is. Kotor óvárosa sokkal inkább hasonlítható Dubrovnikra, mint a budvai. A rómaiak által alapított városnak igen sok látványossága van, az egyik legkiemelkedőbb( szó szerint) a város felett a a hegyoldalba épített Szent Iván erőd, aminek a legmagasabb pontjáról gyönyörű kilátás nyílik a városra és az öbölre. Az erődbe az óvárosból lehet feljutni 1350 lépcsőn keresztül, ami nagy melegben igen fárasztó menet, ajánlom hogy vigyen mindenki magával jó sok vizet.” forrás: https://utikritika.hu/montenegro/kotor
Sajnos hamar csütörtököt mondtunk, azaz eljött nyaralásunk utolsó napja, melyet a Jaz beachen kezdtük. Itt szerencsére hatalmas ingyenes parkolót találtunk. Mint a legtöbb helyen Montenegróban, itt is népszerű a napernyő és nyugágy kölcsönzés. És itt sem vettük igénybe, inkább saját tábort építettünk. A hosszú parton induljunk a bal oldali rész felé -az egykori nudistastrand felé, ha szabad partszakaszt akarunk találni: csak a kavicsos part és a tenger. 2015-ben volt Európa legjobb strandjának kikiáltva, de most sem okozott csalódást.
Este még egyszer benéztünk az El Rey-be, ahol most is finom volt a vacsora, ráadásul élőzenés körítéssel (ez nekem annyira nem hiányzott).
Másnap reggel irány haza Bosznián keresztül, az egyik kilátónál intettünk búcsút a tengernek.
Hát ennyi, dióhéjban. Nem volt hosszú, de próbáltunk kihasználni minden percet.
Montenegró előnye, hogy gyönyőrű és változatos a táj, a hegyek és a tenger lenyűgöző, az utak kifejezetten jó minőségűek. Szerintem nagyon jók az éttermeik, néhol szinte ‘haute cuisine’ minőséget kapunk megfizethető áron. A szálláson roppant kedvesek voltak a házigazdáink, ár-érték arányban nagyon jó ajánlatot kaptunk. Nem agyonszervezett és agyoncivilizált az ország, ez egyfajta szabadság érzetet ad.
Másfelől elég hosszú utat kell bevállani, hogy eljussunk ide, helyenként – főleg Boszniában – rossz minőségű aszfalton. Mazsoláknak nem igazán ajánlom a kotori öbölben való kocsikázást, a rámenős heyiek megeszik reggelire a bénázókat. Kicsit talán szemetesebb az ország, mint kellene, valószínűleg a nagy számú turista miatt is. Ügyesen kell válogatni a strandok, éttermek, látnivalók közt, néhány helyen elviselhetetlen a tömeg, érdemes jól körülnézni és kiválasztani a nekünk megfelelő helyeket.
Mindent összevetve, nekünk tökéletesen megfelelt idén nyáron, szívesen visszatérnénk a jövőben. Találtam egy jó blogot, ahol sok érdekességet olvashatunk az országról, ezt jó szívvel ajánlom: https://ilovemontenegro.blog.hu/
Guidebooksonhungary's Blog 