… mondta állítólag IV. (Bourbon) Henrik protestáns francia király, aki, hogy uralmát elismerje a pápa, felvette a katolikus hitet 1593-ban. Esetünkben a szállóige “Párizs megér egy covid antigén tesztet”-re módosult, ugyanis augusztus 25-én, szerdán a mostanság szokásos covid tesztelést követően indultunk el. Az antigén tesztet azért választottunk, mert ez hármunknak “csak” 25 ezer forintba került és 48 óráig volt érvényes – bár Párizsban úgy tűnt, ennek a tesztnek is 72 óra az érvényességi ideje, nem csak a PCR-nek. A teszt amúgy nem volt különösebben kellemetlen, én rosszabbra számítottam.
Miért épp most utaztunk?
Az utazás célja nem kifejezetten turisztikai volt: Réka szeptemberben Párizsban, a Science Po-n kezdte meg mesterfokon az egyetemi tanulmányait és be kellett költöznie a kollégiumba, a relatíve sok holmit talán egyszerűbb volt autóval szállítani. Ráadásul az egyetemi programok korábban kezdődtek, mint ahogy elérhető lett a kollégiumi szobája, így pár napig szállodából járt egyetemre is.
Hogyan készültünk fel az útra?
Réka és Gábor már jártak a francia fővárosban, így volt helyismeretük, Réka ráadásul francia kéttannyelvű gimnáziumba járt és 2 évet élt és tanult korábban Dijonban az első diplomája megszerzése érdekében, így nem lehet eladni francia nyelvterületen. Én, aki nem jártam még korábban a francia fővárosban, egy életen át készültem fel a látni- és tudnivalókból. Útikönyvet babonából ezúttal nem vettünk, Párizs látnivalóit bemutató youtube videókat azért folyamatosan néztünk. Bár Rékának idővel idegeire megy ez a Rick Steves nevű pasas:
Szerintem fizikailag sem árt felkészülni a napi 20 kilométeres gyaloglásra. A szállást időben, majdnem két hónappal előtte lefoglaltuk, igaz, ezen egyszer módosítani kellett. Valószínűleg a jelenlegi járványhelyzet miatt sikerült jó ár-érték arányú szállást kifogni. Utasbiztosításból nem csináltunk nagy ügyet, a postán kötöttük a középső díjcsomagot. A covid tesztet is jó előre lefoglaltuk a whitelab-nál. Ezen kívül ellenőriztük az okmányaink érvényességét, kiváltottuk az uniós egészségbiztosítási kártyát és letöltöttük az EESZT alkalmazást, mely digitális oltási és teszt igazolás.
Útvonal
Nagyjából a google maps illetve GPS által javasolt útvonalon haladtunk, többnyire autópályán, Szlovénia, Ausztria (Graz), Németország, aztán természetesen Franciaország érintésével. Autópálya matricát Szlovéniára és Ausztriára vettünk, Franciaországban fizető kapus rendszerben működik az autópálya, Ausztriában pedig a matricán felül is fizetni kellett az alagutak használatáért. Oda-vissza mindez kb. 100 eurós költséget jelentett.
Az út 1500 km körül van, szerda délben indulva másnap délelőtt 10 órakor érkeztünk meg a szálloda elé, váltott ‘lovakkal’. Először Réka vezetett, mondván ő a legfiatalabb, neki kell a legtöbb gyakorlás. (Ez tényleg igaz, de már 2018-ban, is végigvezetett egyszer Európán, amikor Dijonba mentünk tanévkezdésre.)
A határokon sehol sem állítottak meg minket, legtöbbször csak a közlekedési táblákból vettük észre, hogy átléptünk egyik országból a másikba. Ügyeltünk arra, hogy megálljunk kicsit pihenni, átmozgatni magunkat, inni-enni.
Ahogy említettem, a szállás elé délelőtt értünk, de csak délután 2-től lehetett becsekkolni, így rögtön elindultunk körülnézni a környéken – a 14. kerületben.
A Luxemburg kertben szerettünk volna piknikezni, ez a szálllástól kb. 2 km-es séta (cirka fél óra), de az idő közbeszólt: valami hihetetlenül apró cseppekben kezdett el esni félúton, mintha porlasztották volna az arcunkba a vizet, így “kénytelen-kelletlen” azonnal a párizsi vendéglátósok karmai közt kötöttünk ki, egy tipikusan francia kávézó/étterem asztalánál. http://www.cafebullier.com/ Sohasem értettem azokat a posztokat az utazó csoportokban- ahol ilyesmi étteremajánlásokat kérnek: “jövő héten megyek Párizsba, tudnátok ajánlani egy jó éttermet, ahol az árak sem vészesek?”” Itt vagyok New York-ban, ezen utca és ezen sugárút sarkán – tudtok ajánlani egy reggelizőhelyet?” Nemár! Ezekben a metropoliszokban szinte minden ház alsó szintjén éttermek vannak. New York tényleg sohasem alszik, rengeteg kajálda van, nem kell különösebben szemfülesnek lenni. Párizs dettó: képes valaki átutazni az egész városon, mert valaki a másik felén ajánlott egy éttermet? Ami talán már nem is működik? Mire jó ez? Amerre a szem ellát, éttermek. Az árak, menük ki vannak függesztve, sok helyn QR kód van a kinti asztalokon, innen is tud tájékozódni az ember. De így az okostelefonok korában akár rá is lehet guglizni az étteremre, vagy kikeresni a közelben lévőket, elolvasni az értékeléseket. Szerintem nem árt némi spontaneitás sem. Az utazás legizgalmasabb része a felfedezés. Az árak meg? Hát Párizs nem a legolcsóbb város, az egyszer biztos, franciául az olcsó = nem drága, azaz pas cher. De a menün mindenütt garantáltan találunk kevésbé drága fogásokat, legalábbis ha a Michelin csillagos éttermeket elkerüljük.
Az aktuális szabályok szerint Franciaországban negatív covid teszthez vagy oltási igazolványhoz kötötték az éttermek látogatását. Mi negatív teszt bemutatásával léptünk be. Az igazat megvallva a legtöbb helyen csak legyintetttek a tesztjeinkre, majdhogynem erőszakkal kellett bemutatni a pajtikáknak. Mi meg: ha már kifizettük rá a lóvét, nézzétek meg! Előfordult, hogy lemerült telefonom miatt nem tudtam bemutatni a QR kódot – az igazolást mindenki digitális formában, a telefonján tárolja – erre is legyintettek, üljek le, nincs töltőjük. De ugyancsak lemerült telefonnal beengedtek olyan helyre is, ahonnan a sorban előttünk levőket elküldték, mert nem volt tesztjük. Egyszer lejárt teszttel is leültettek, itt csak a vállunkat vonogattuk, biztos valami technikai probléma van. Sehol sem voltak kötekedő biztonsági emberek, úgy tűnik a francia vendéglátósok szeretnék túlélni ezt a válságot a pénzt hozó vendégek vegzálása helyett.
A múzeumokban egy fokkal komolyabban vették a pass sanitaire-t, de pl. a Louvre-ban meg se nézték mindannyiunkét. A boltokban és múzeumokban valamint tömegközlekedési eszközökön maszkot kellett viselni. A járványügyi intézkedések nagyjából ennyiben merültek ki.
Visszatérve az első napra: piknik helyett ‘une table pour trois’. Óvatosan rendelgettünk, mert mindhárman kicsit kótyagosak volt a hosszú úttól. Bár a napi ajánlatot elfogadva valami habzóbort is hozattunk, amit elég látványos pezsgősvederben szolgáltak fel, jég között, ahogyan illik. A desszert volt a legütősebb, pohárkrémekből és kávéból álló kavalkád, ami meglepően kiadós volt.
Ahogy lenni szokott, mire megkajáltunk kisütött a nap is és a piknikcuccot (otthonról plédet és égőfüzért is hoztunk, minden eshetőségre felkészülve) cipelve tovább ballagtunk a Luxemburg kertbe. A kertet arról a mindössze 61 méteres dombról nevezték el, ahol található, a Mons Lucotitiusról, mai nevén Montagne Sainte-Geneviève-ről.
A Luxemburg kert létrehozója Medici Mária királyné volt, IV.Henrik francia király özvegye. Mivel a hölgy a firenzei Mediciek családjából való, az ottani Pitti palota mintájára építette fel a Luxemburg palotát és a Boboli kert mintájára az itteni Luxemburg kertet. Bár imádom a kerteket és parkokat, a firenzei Boboli kert a kiégett gyepével és nem létező virágágyásaival életem egyik nagy csalódása volt. Szerencsére a párizsi kert minden igényt kielégítő zöldterület. Már az első napon szembetűnt, mennyien futnak a párizsiak közül. Aki pedig épp nem sportol, szívesen üldögél, szocializál, piknikezik a városi zöldben.
A kertet nagyrészt a kavics és a zöld gyep borítja be, melyeken sok szobor található, valamint a kert közepén egy nagy, nyolcszögletű szökőkút helyezkedik el, benne központi vízsugárral. A kert híres a nyugodt légköréről. A medence körül az emelt teraszokon egy sor szobor található a korábbi francia királynőkről, szentekről és másolatok az antik római korból. A délnyugati sarokban alma- és körtefaültetvények, valamint a théâtre des marionnettes (bábszínház) található. A kertekben egy nagy, bekerített játszótér is található, valamint egy régi körhinta. Késő délután sokan petanque-oznak az itteni pályákon, egyszer nagy lelkesedéssel végignéztünk egy ilyen küzdelmet.
Ennyit a kertről, ahol nézelődtünk még egy kicsit, aztán visszaballagtunk becsekkolni a hotelbe. https://www.hotel-moulinvert.com/ A ‘Zöld Malom’ egy tipikus párizsi épületben működik, nemrég lehetett felújítva, teljesen egyszerű, de a célnak (=szálláshely) maximálisan megfelelt. Bookingon indulás előtt másfél hónappal foglaltuk, július 9-én, , 6 éjszakára hármunknak 170 000 forintba került, azaz 30 000 forint körül volt egy éjszaka, ez Párizsban szerintem kedvező összeg.
A nap végén természetesen az Öreg Hölgynél, azaz az Eiffel-toronynál is lejelentkeztünk. Bár, mint kiderült, franciául nem annyira öreg, mint Vas Lady a La Dame de Fer. A szállodából indulva ez egy kb. 4 kilométeres, egyórás sétát jelentett. Nem hajtott a tatár, kényelmesen nézelődve haladtunk, beszippantva az esti Párizs hangulatát, fényeiz, illatait. Valamikor 9 előtt értünk oda, a torony világítása is kb. ekkor kapcsol be, ráadásul az óránkénti csillivilli show-ról sem maradtunk le. Természetesen több oldalról is megcsodáltuk a tornyot mielőtt lehuppantunk egy padra azon az oldalon, ahol a gyepen üldögélve lehet romantikázni.
Nevét a tervezőcég tulajdonosáról, Gustave Eiffel mérnökről kapta. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 324 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 24 m-re magasodik egy tévé-adóantenna. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van.
Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, átmeneti jelleggel. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához.
Minden oldalról alaposan megszemléltük, ücsörögtünk kicsit az egyik padon, aztán hazametróztunk, hisz másnapra már volt programunk.
Augusztus 27, péntek: 10-kor volt jelenésünk a Louvre-ban, ide metróval jutottunk el. A vonaljegy ára 1,90 euró volt, ár-érték arányban megfelelő a 16 vonalból álló, 211 kilométer hosszó hálózat használatáért cserébe. https://www.ratp.fr/en/plan-metro
A Mona Lisáról híres és a hosszú sorokról hírhedt múzeumba még otthon, online váltottunk jegyet (26 év alattiaknak ingyenes, amúgy 17 euró, most nézem, hogy a helyszínen megváltva csak 15), sorban állni szinte csak a pass sanitaire bemutatása miatt kellett.
https://www.louvre.fr/en/visit/hours-admission
Bár valóban hatalmas múzeumról beszélünk, szinte az egészet bejártuk, a nap oroszlánrészét rászánva. Nagyrészt a fejünket kapkodva, hisz bármerre is nézzen az ember, legendás festmények, szobrok állják a tekintet útját. Természetesen alaposan szemügyre vettük a főszereplő Mona Lisát, bár valóban nem ő a legnagyobb szám a kollekcióban. Maga az épület is figyelemreméltó, de az ablakokon kitekintve is pazar látvány tárul szemünk elé.
Az épület története valahol 1200 táján kezdődik, amikor az első Louvre felépült Fülöp-Ágost király idejében. Igaz, ennek a középkori erődnek nem sok köze van a mai épülethez, de jó hír, hogy az úgynevezett Pavillon de l’Horloge szárnyban megtekinthetőek a legkorábbi épület alapjai is, a Salle de la Maquette-ben pedig megnézhetünk egy épülettörténeti kiállítást. Ha igazán alaposak vagyunk, itt kezdjük a Louvre látogatást. Ha a legnépszerűbb kiállítási tárgyat, a híres Mona Lisát szeretnéd látni, az első emeleten, az olasz festmények tárlatán elég hamar rábukkansz. Elég a nyilakat követni, vagy a múzeumi térképet nézni, melyen a legjelentősebb, legfelkapottabb kiállítási elemek fel vannak tüntetve.
Audio guide-t sehol sem vettünk igénybe, jobban szeretünk a saját fejünk után menni. Körülbelül 5 órát töltöttünk el odabent, szinte mindent megnéztünk, ettünk egy laza tízórait és a múzeum shopban is körülnéztünk.
Délután háromra úgy éreztük, ideje továbblépni és elindultunk a Notre Dame irányába. A nagyrészt a Szajna partján haladó, kb fél órás, másfél kilométeres séta után szemből nézve nem is tűnik fel, hogy pár éve hatalmas tűz pusztította el az épület tetejét. A Notre Dame mögötti részen egy kisboltban kerítettünk néhány szendvicset és a folyóparton piknikeztünk a csodás napsütésben.
Körülbelül fél 5 körül indultunk metróval a Montparnasse torony felé, mely egy 210 m magas irodaház az azonos nevű Párizsi negyedben, amúgy nem túl messze a szállásunktól. Szerettük volna fentről nézni a naplementét és természetesen azt, ahogyan alkonyatkor életre kel a fény vérosa, fókuszban az Eiffel toronnyal. Ez a program méltó befejezése volt a napnak. Annyi bibi volt csak benne, hogy túl korán érkeztünk, így relatíve sokat kellett várni arra, hogy felkapcsolják a fényeket (Eiffel torony 9 felé lett kivilágítva).
Mi a benti kilátóban töltöttük az idő nagy részét, de ki lehet menni a tetőre is, ahol ráadásul bulikat is szoktak tartani. Kb este tízig voltunk fenn, aztán gyalog vissza a szállásra, ezzel az 1,3 km-es sétával együtt aznap 18 km-t gyalogoltunk.
2021 augusztus 28, szombat: Másnap lejárt antigén teszttel indultunk a napnak, ennek ellenére nem dobtak ki a szusi étteremből, ahol ez kiderült. Sőt, annyi ételt szolgáltak fel, hogy győztük elfogyasztani. Az igen laktató ebéd után benéztünk a a szomszédos minipiacra, ahol makulátlan minőségű zöldségeket, gyümölcsöket és tengeri herkenytyűket kínáltak.
Némi metrózás után a vígalmi negyedben találtuk magunkat, egyenesen a Moulin Rouge-nál jöttünk fel a föld alól.
Nappal lévén nem láttunk éjszakai pillangókat, ráadásul a mulatóban sem volt szezon (ha jól emlékszem szept 10-én indult). Próbáltunk kisvonatozni a Montmartra, de csak a hegytetőn lehetett felszállni, így gyalogszerrel baktattunk fel az igencsak hangulatos utcákon (nagyjából 1 km-es séta). A Sacre Coeur bazilikába sem belépőjegy sem védettségi nem kellett, így alaposan körülnéztünk odabent. De a lényeg odakint van, hisz csodálatos a kilátás a városra.
Van egy kis lakatfal is, természetesen kerítettünk egy lakatot és adakoztunk a harmonikásnak is. A Montmartre elbűvölő utcácskáit nem lehet megunni, rengeteg vendéglátóhely van, és kis ajándélboltok.
Montmartre-nál ismét metróra pattantunk és megcéloztuk a Diadalívet. Úgy tűnt, valamiféle helyreállítási munkálatokba kezdtek rajta éppen, hiszen el volt kerítve és egyes elemek már le voltak takarva, csak később derült ki, hogy egy ideiglenes installáció, a Diadalív becsomagolása kezdődött meg éppen.
Bár számos cikk szerint a párizsiak kedvencévé vált a tavaly elhunyt, bolgár származású, művész, Christo által megálmodott becsomagolás, mi igazán örültünk, hogy egyelőre kibontva láthattuk az építményt, melynek megépítését1806. február 16-án I. Napóleon császár rendelelte el, azzal a céllal, hogy hadserege, a Grande Armée dicsőségét hirdesse, nem titkoltan ókori római mintára – Titus császár diadalíve volt a követendő minta.
A Diadalívnél kezdődik Párizs egyik legkivagyibb utcája is, a Champs-Élysées, ahol nemcsak az elnöki palota 18. századi épülete található, hanem számos luxusmárka üzlete is. A Louis Vuitton shop előtt hosszú sorban álló vásárlók, a fel-felbőgő Ferrari motorok, a napfényben meg-megcsillanó Chanel logók sajátos elegyet alkottak a megtépett covid-sátorral és a kényelmesen bekuckózó hajléktalanokkal. Ami kissé idegesítő volt, hogy az összes nyilvános toalett zárva volt – talán a covid miatt, hisz arra mindent IS rá lehet fogni – és az egyetlen fellelhető, egyszemélyes WC előtt, melyért végig kellett sétálni egészen a Concorde térig – a másik végpontig. A Concorde teret a királyi építész, Jacques-Ange Gabriel tervezte meg 1757-ben, a forradalom alatt vérfürdő helyszíne, itt fejezték le magát a királyt és királynét is: XVI. Lajost és Marie Antoinette-t. Tegyük hozzá, hogy anno a királyi menyegző idején ugyanitt rendeztek népünnepélyt, ahol száznál is többen vesztették az életüket a nagy dínomdánomozás közben.
A Concorde térről az orosz cárról, III. Sándorról elnevezett híd felé tartottunk (kb. 10 perces séta), mely 110 méterével a leghosszabb és talán a leglátványosabb párizsi híd a 37 közül, melyek a városban 13 km hosszú Szajnát átívelik. Miért orosz cár a névadó? A 19. század végén Franciaország és az Orosz Birodalom között létrejött szövetség emlékére, mely 1894 elején lépett életbe. Az alapkő letételre 1896-ban került sor, az 1900-as világkiállításra épp elkészült.
Innen az Invalidusok felé vettük az irányt, ahol metróra szálltunk és meg sem álltunk hazáig – kis betérővel a közeli Monoprix boltba, ahol franciás vacsorát vásároltunk, melyet ezúttal a hotelszobában fogyasztottunk el.
2021 augusztus 29, vasárnap
Másnap, vasárnap már reggel megcéloztuk a Musée d’Orsay-t, az egykori pályaudvarból kialakított művészeti múzeumot. Talán ezt a programot vártam a leginkább, hisz számos kedvenc festőm kiemelkedő alkotásai láthatóak itt. A múzeumban nem csalódtunk, sőt, szerintem még a várakozáson felül is teljesített.
Igaz, előtte volt egy kis “fakultatív” program. Vasárnap lévén a legtöbb patika, ahol covid tesztet csináltathattunk volna zárva volt – az internetes infókkal ellentétben – így köröztünk egyet, mire – az egyik múzeumi alkalmazott segítségével találtunk egy covid sátrat, ahol két nagyon kedves modern pestisdoktor potom 105 euróért – csak kápét fogadtak el – igazolta, amit addig is sejtettünk: negatívak vagyunk. Mellesleg, a keresgélés közepette véletlenül rábukkantunk a francia parlament igen szerény épületére is.
Mivel a teszt előtt nem lehet enni-inni, a sors azonnal a múzeum éttermébe terelt minket, ahol a legendás óra alatt költöttük el a tízórait: quiche lorraine-t választottunk, amit nevezhetünk akár francia pizzának is, hisz egy Elzász–Lotaringiából származó, húsos szalonnával készült tojásos lepény. (Egy recept: https://lilafuge.hu/quiche-lorraine/). Az étterem és a mellette lévő terasz is igen hangulatos, ha beülünk, megadja a hangulatot és az energiát az elkövetkezőkhöz.
A múzeum hatalmas, kissé labirintusszerű, felkészülhetünk arra, hogy lejárjuk a lábunkat. Mi legfelül, az impresszionisták, neo- és posztimpresszionisták szentélyében kezdtünk: Toulouse-Lautrec, Cézanne, Degas, Manet, Monet, Pissarro, Renoir, Gaugin legendás képeinél.
A művészettörténet könyvekből jól ismert vásznakon kívül rengeteg meglepetést tartogatnak a kiállítások. Egy Szajnára néző teremben megtaláltuk Réka 19. századi hasonmását ( Madame Roger Jourdain) és már a kijárat felé igyekezve bukkantunk a Mr Bean által “letüsszentett” Whistler anyjára.
Összesen 4 órát töltöttünk a Musée d’Orsay-ban, így ránkfért egy sör valamelyik környékbeli teraszon. Már szinte a számban éreztem a hűsítő nedűt, amikor Gábor észrevette a szemben lévő múzeumot, mely a Francia Becsületrend és más lovagrendek tárgyi emlékeit mutatja be. Rengeteg tárgyi emléket. Főleg kitüntetéseket. Már a lenyűgöző épület miatt is érdemes betérni, ráadásul a megtekintése is ingyenes volt. Kikerestem a nyilvántartásból a pécsi születésű Victor Vasarely-t, aki szintén a becsületrend tulajdonosa volt.
https://www.legiondhonneur.fr/fr/page/le-musee-de-la-legion-dhonneur-et-des-ordres-de-chevalerie/109
Utána azért sikerült letelepedni a Café Mucha teraszára. Alighogy leültünk, felhívtak messengeren az otthoniak, így együtt sikerült sörözni. Elszáguldott mellettünk rendőri felvezetéssel egy görkoris különítmény is. Vasárnaponként úgy tűnik rendszeresen vannak hasonló események: https://en.parisinfo.com/what-to-do-in-paris/info/guides/Rollers-Coquillages,-rollerblading-in-Paris
A közlekedésről annyit: bár a városba bevezető szakaszon és a belváros körüli gyűrűn eléggé nagy és kaotikus a forgalom, a belvárosban nem jellemzőek a dugók vagy ideges vezetési stílus. Viszonylag sokan bicikliznek, szerintem a többség gyalogol és tömegközlekedik. A metró teljesen megbízható, biztonságos és a vonaljegy egy ekkora városban 1,90-ért nem túl drága.
Este a szállásunk közelében található, úgy láttuk főleg franciák által látogatott és hamisítatlan francia hangulatú étteremben vacsora közben megnéztünk egy Paris Saint Germain-Reims meccset (3:0 lett a PSG javára, el lehet képzelni, milyen volt a hangulat az étteremben), aztán visszabalagtunk a “Zöld Malomba”.
2021 augusztus 30, hétfő
https://www.atelier-lumieres.com/ Másnap szállodai reggelivel nyitottun,, nem covid teszttel, így legalább nem éhesen indultunk párizsi barátaink által ajánlott helyszínre, az Atelier Lumieres-be, ahol ezúttal Dalí és Gaudi műveit láthattuk fényfestéssé varázsolva.
Előtte még rövid kitérőt tettünk a Pere Lachaise temetőbe, ahol olyan nagyságok alusszák örök álmukat, mint Chopin, Rossini, Delacroix, Apollinaire, Moliére, Modigliani, Bizet, Balzac, Marcel Proust és Edith Piaf, Oscar Wilde és Jim Morrison. Utóbbi a város egyik leglátogatottab pontja, állítólag vetekszik az Eiffel torony népszerűségével. Persze itt is volt némi meglepetés. Egy fekete öltönyös, szenvedélyesen bagózó fickó, aki vasággyal sem volt 50 kg-nál több szólított le minket és elhurcolt Chopin sírjához. Természetesen ő volt a helyi idegenvezető, így kicsit csalódott, amikor nem kértük a komplett túrát. De a temető hangulata magával ragadó, érdekes módon sok az elhanyagolt sír és kápolna is. A sírok többsége föld feleti kápolnával van ellátva. A mosdóban pedig cián illatú volt a kézmosó szappan. Oké, mondjuk inkább keserű mandula illatnak.https://pere-lachaise.com
De térjünk vissza az Atelier Lumiereshez. Az előző napokon nekünk kellett a festményekhez zarándokolni, itt a festmények jönnek hozzánk. A fényműhely egy hatalmas ablaktalan csarnok, ahol fényfestés és zenei aláfestés kelti életre a remekműveket. A műsor folyamatosan megy, amikor belépsz, azonnal beszippant Dalí és Gaudí világa. (Sajnos a Van Gogh műsor nem volt repertoáron épp.) Körbesétálhatunk, letelepedhetünk egy ülőkére, felmehetünk a galériára vagy beolvadhatunk a fetmények közé. Többször végignéztük a műsort, de én még maradtam volna ha nem hívtak volna további látnivalók. A shopban nehéz ellenállni az érdekes ajándéktárgyaknak, de végül kb 2 óra után sikerült rávenni magunkat a távozásra.
Metróval indultunk az Opera felé, útközben érintve a Lafayette áruházat, ahol kicsit több időt töltöttünk el, mint szándékoztunk. 2021 augusztusában itt is be kellett mutatnunk a pass sanitairet, mely igazolta, hogy nem vagyunk covid fertőzöttek, így szórhatjuk a pénzt 6000 eurós Chanel táskákra és leopárdmintás Dior cipellőkre. (Leprásokat, tébécéseket, pestiseseket és ebolásokat tárt karokkal fogadnak, csak a rend kedvéért jegyzem meg.)
https://www.galerieslafayette.com/
Az áruházat 1893-ban nyitotta két elzászi kuzin, Théophile Bader és Alphonse Kahn, akkoriban mindössze 70 m2-en árultak rövidáru cikkeket. Fokozatos terjeszkedéssel, a szomszédos ingatlanok felvásárlásával fejlesztették a remek helyen fekvő üzletüket, 1912-ben nyitották meg a luxusáruházat, melyet az akkoriban divatos szecessziós szílusban alkottak meg. Legszembetűnőbb eleme a 43 méter magas kupola, a lenyűgöző lépcsőház, melynek korlátját a közelben lévő Opera ihlette. A kupolában van egy átlátszó üveghíd is, sajnos ottjártunkkor ez le volt zárva. Számos híres márka képviselteti magát, magyar brandet egyet találtunk, a Nanushkát. A divatcikkeket művészi színvonalra emelő házak termékeit akár fel is próbálhatjuk, de legalább kézbevehetjük. És megnézhetjük, kik azok, akik csillagászati összegeket hajlandóak kifizetni ezekért (többnyire nem franciák, úgy tűnt). Amúgy sokkal kötetlenebb a hangulat, mint az ember gondoná az árszínvonal miatt. A tetőre mindenképpen muszáj kimenni a kilátás végett, a kis koktélbárt annyira nem kell erőltetni.
Innen gyalog indultunk az operához (6 perces séta, kb. 450 méter – ezt most a google maps írja, de szerintem több volt ez 6 percnél). https://www.operadeparis.fr/
Nevét tervezőjéről, Charler Garnier francia építészről kapta. Méretei hatalmasak: alapterülete 11 000 négyzetméter, 2200 nézőt tud befogadni egyszerre.[1]1862 és 1874 közt épült neobarokk stílusban. Mi viszonylag későn érkeztünk, de aki korábban jut a környékre meg tudja tekinteni a belső teret is: https://www.operadeparis.fr/en/visits/palais-garnier
Az Operától a Vendome tér felé vettük az irányt, mely nevét Vendome herceg egykoron ott álló palotájáról kapta.
Legfeltűnőbb eleme a Grande Armée dicsőségének megörökítésére emelt oszlop, melyet eredetileg az 1805-ös háborúban Austerlitznél zsákmányolt 1250 ágyú bronzából készíttettek az ókori római Trajanusz oszlop mintájára. A 43 méteres csavart oszlop 44 jelenetet ábrázol, tetejére a császár szobra került. Az eredeti szobrot többször kicserélték a Párizsi Kommün idején le is döntötték. A Napóleont római hadvezérként ábrázoló szobor már a múlt század utolsó negyedének alkotása.
Körben az arisztokraták palotái kaptak helyet, de élt itt – sőt itt is halt meg Chopin is! Az itteni fényűző Ritz hotelből – mely 1898-ban szerény családi hotelnek indult- indult utolsó útjára a walesi hercegnő, Diana is 1997-ben.
Innen hazametróztunk és a szállásunkkal pontosan szemben lévő olasz étteremben vacsoráztunk, ahol olasz személyzet gondoskodott az autentikus ízekről és hangulatról. Az összes étterem közül ez tűnt a legpuccosabbnak, de az árak nem voltak túlzóan magasak.
2021 augusztus 31, kedd:
Az utolsó teljes párizsi napunkat a város leghátborzongatóbb látnivalójánál, a Katakombáknál kezdtük. Ide előzetes online foglalás nélkül érkeztünk, ami baklövés volt, mint kiderült. Már 9:20-kor ott szobroztunk, tízkor nyit, gondoltuk, ha időben érkezünk a tízes nyitás előtt, nem lesz gond a bejutással. Egy darabig úgy tűnt, bevált a terv, de 10 óra előtt pár perccel, szinte flashmob szerűen megjelent egy hadseregnyi ember, mind lobogtatta az interneten időpontra megváltott jegyét. Szerencsére a Katacombák egyik alkalmazottja nagyon előzékenyen, szinte VIP módra bánt velünk és soron kívül bevitt minket a pénztárhoz és az első csoporttal leeresszkedhettünk a holtak birodalmába.
Dióhéjban annyi a történet, hogy Párizs a középkori építkezéseihez maga alól bányászta a köveket, hosszú alagútrendszert létrehozva az évszázadok során. Az alagutak idővel elkezdtek beomlani, általános rémületet okozva a lakosság körében. A másik égető probléma az volt, hogy a városban lévő, túlzsúfolt temetőkben tarthatatlan állapotok uralkodtak. Helyenként kilógtak a holtak a földből, iszonyú volt a bűz és hatalmas a járványveszély. Egyszer-kétszer még a környékbeli pincékbe is beomlottak a sírok, horrorfilmbe illő jeleneteket produkálva. A párizsiak a két legyet egy csapással elvét vallva a következőre jutottak: a temetőket kiürítették és az elhunytak csontjait elhelyezték a föld alatti labirintusban. Mintegy 6 millió egykori párizsihoz ereszkedtünk tehát le a szűk lépcsőkön. A több száz kilométeres alagútrendszer kis részét lehet csak bejárni, de ez is bőven elég volt. Az élmény amúgy kevésbé volt hátborzongató, mint gondoltam, pedig néha szándékosan előrementem, vagy lemaradtam, hogy egyedül maradhassak a koponyákkal, de így sem volt túl félelmetes. Egy jól sikerült cikk a katakombákról: https://index.hu/kultur/jardasziget/2021/09/01/lemasztunk-mi-is-a-halal-parizsi-labirintusaba/
Azért felemelő érzés volt újra a napsütötte párizsi utcákon folytatni a napot. Elsétáltunk a parkolóházzal szembeni Lidl-be, ahol beszereztünk néhány franciás ajándékot: elsősorban borokat és sajtokat. Mindkét termékcsoport aránylag kedvező áron kínál jó minőségű árukat.
Délután pihentünk – másnap 1500 km-es utóút állt előttünk – aztán este elvillamosoztunk Brunoékhoz, a világ legkedvesebb francia családjához, akikkel még 2005 körül barátkoztunk össze a horvát tengerparton. Semmit sem változtak, pedig időközben sok víz lefolyt a Dunán és a Szajnán is. Jellegzetes francia fogásokat kaptunk. A főétel egy télies egytálétel, pot au feu volt, marhahússal, krumplival, sárgarépával és póréhagymával készítve. Aztán sajtok és végül a szorbé.
Visszavillamosoztunk, majd némi pakolás után az utolsó éjszakánkon is jól aludtunk.
2021, szeptember 1: a kocsit már éjszaka kihoztuk a parkolóházból, szerencsére reggel a szálloda előtt is volt hely és kényelmesen be tudtunk pakolni, aztán irány a kollégium, ahol viszonylag gyorsan becsekkolt Réka, mi pedig elindultunk hazafelé. Franciaországot én vállaltam, mivel ott – úgy láttam – nem jellemző a száguldozás, nagyjából mindenki betartja a 130 km-es sebességhatárt, nem zsúfolt az autópálya, így öröm volt vezetni a kék Szuzit a német határ irányába.
Az 1500 kilométert hazafelé is egyben húztuk le. Nem volt vészes.
Szóval ez volt Párizs. Megért egy misét.
Program összefoglava:
0. nap: utazás, délután egykori indulással
- nap: érkezés de. 10: Luxemburg kert, Eiffel torony
- nap: Louvre, Notre Dame, Montparnasse torony
- nap: Moulin Rouge, Montmartre, Sacre Coeur, Diadalív, Champ Elysées, Concorde tér
- nap: Musée d’Orsay, Becsületrend Múzeum
- nap: Pere Lachaise temető, Atelier Lumieres, Lafayette áruház, Opera, Vendome tér
- nap: Katakombák, vásárlás
- nap: indulás haza, délelőtt fél tízkor
- nap: érkezés hajnali 4 felé
Guidebooksonhungary's Blog 