Feeds:
Posts
Comments

Napra pontosan 577 éve Visegrádon …

A Dunakanyar-könyv történetei közül most egy igazi csemegét szolgálok fel, mely talán az egyik legkülönösebb eseményt eleveníti fel, ráadásul a főszereplő maga mesél el mindent, a lehető legnagyobb részletességgel. Üljünk be az időgépünkbe és állítsuk 572 évvel korábbra a kalendáriumot. „… éppen szombat éjjel volt, ti. farsang napját követő szombat”. 1440. február 21-re virradó, fagyos, hideg éjszaka van Visegrád várában.

Ma ebben a toronyban látható a korona másolata

Hogy képben legyünk, lássuk dióhéjban a történelmi hátteret: Albert, az első Habsburg, aki magyar király is volt, halott. 1439 októberében vitte el a vérhas. Felesége, Erzsébet gyermeket vár. Az özvegy királyné már beleegyezett, hogy hozzámegy Ulászló lengyel királyhoz, aki a kezével együtt természetesen elnyerte volna a magyar trónt is. De aztán beüt a “lépcsőház effektus” és Erzsébet meggondolja magát. A politika már a 15. században is ugyanolyan szövevényes volt mint manapság, ha nem szövevényesebb. Valószínűleg egy tanácsadója, Cillei Ulrik rábeszélésére fordított hátat Ulászlónak. Hisz a korona még a családban maradhat! Valamikor februárban világra hozza majd Erzsébet a halott Albert király poszthumusz trónörökösét! Egy anya csak szívesebben látja a saját fia fején a koronát, mint valami idegen lengyelén.
Igen ám, de rohamosan közelgett a szülés időpontja, a Szent Koronát pedig – mely nélkül egyetlen magyar király sem érezheti magát legitim uralkodónak – hét lakat alatt őrzik Visegrád várában. Mit tehet ilyenkor egy mindenórás özvegy királyné? Természetesen hűséges udvarhölgyét kéri fel a lehetetlen küldetés teljesítésére! Ez a belevaló, vagány nő volt Kottaner Ilona (aka Kottanner Jánosné, vagy Helene Kottannerin, hisz tulajdonképpen német) aki nem csupán ellopta a becses relikviát, hanem meg is írta a teljes történetet, ától cettig.

A teljes naplót itt olvasható:
http://magtar.atw.hu/cikkek/forras/kotanner.htm

Szóval, a kelleténél hosszabbra sikerült bevezető után térjünk már végre a lényegre: lássuk, mi is történt azon a fagyos, farsangi éjszakán!

Az udvarhölgynek akadt egy “bűntársa” is, egy meg nem nevezett férfiú, aki beszerezte a szükséges reszelőket és lakatokat (a reszelőket először a cipőjében rejtette el a férfi, majd a kandalló előtti tűzifa halom alatt), Kottanerné pedig gyertyákról gondoskodott. No meg rengeteget imádkozott, hogy Isten áldását is kijárja a küldetéshez. Az egyik ajtó nehezen adta meg magát:

” …lakatjai azonban olyan erősek voltak, hogy nem lehetett őket lereszelni, a tokot ki kellett égetni, ettől erős szag keletkezett, úgyhogy aggódtam, nem kérdezősködik-e majd valaki a szag miatt, de Isten őrködött felettünk. Mikor aztán a szent korona egészen szabaddá vált, mindenütt megint betettük az ajtókat, és más lakatokat vertünk rájuk azok helyett, amelyeket levertünk, újra rányomtuk nagyságos úrnőm pecsétjét, a külső ajtót megint bezártuk, visszatettük a lepecsételt kendőcskét úgy, ahogy megtaláltuk, és ahogy a várnagy odatette, én meg a reszelőket beledobtam az árnyékszékbe, amely az asszonyházban volt, ott majd megtalálják a reszelőket, ha bizonyíték végett feltörik. A szent koronát a kápolnán keresztül vitték ki, ahol Szent Erzsébet nyugszik, ide én, Kottanner Jánosné egy miseruhával és egy oltárterítővel tartozom, ezt majd nagyságos uram, László király fizesse meg. Itt segítőtársam fogott egy vörös bársonyvánkost, felfejtette, kivette belőle a tollak egy részét, a szent koronát beletette a vánkosba, majd újra bevarrta.”

Az értékes zsákmánnyal együtt, több udvarhölgy társaságában Komárom várába indult Kottanerné. Bonyodalmak út közben is adódtak: az egyik szán alatt beszakadt a Duna jege, szerencsére a korona nem ezen utazott.

Azon már nem is csodálkozhatunk, hogy a királyné Kottanerné és a korona megérkezésének hírére azon nyomban megszült – 1440. február 22-én jött világra a később V. László néven uralkodó király. A bábán kívül a szülésnél az udvarhölgy is jelen volt, aki nagy szeretettel gondoskodott az újszülött királyfiról is.

Később Kottanerné volt az, aki a koronázás előtt megfürösztötte és felöltöztette a kis királyt. És nem mellesleg: aki a karjában tartotta a kisdedet, amikor

” … az érsek fogta a szent koronát, és a fejére tette a legnemesebb királynak, amint ez az üdvös kereszténységben ma szokásos: László királyt, Albert király fiát és Zsigmond császár unokáját pünkösd szent napján az esztergomi érsek a szent koronával Fehérvárott koronázta meg. Mert a magyar királyságban három törvényük van, s akinél egy hibázik, arról úgy vélik, hogy nem törvényes király. Az egyik törvény úgy szól, hogy Magyarország királyát a szent koronával kell megkoronázni. A másik, hogy az esztergomi érsek koronázza meg. A harmadik, hogy a koronázás Fehérvárott történjék. A három törvényt teljességgel betartották a nemes László királynál, s azon a napon, amikor őnagyságát megkoronázták, éppen tizenkét hetes volt. Persze azt is tudjátok, hogy amikor az érsek a fejére tette a szent koronát, és odatartotta neki, olyan erőteljesen tartotta a fejét, hogy egyesztendős gyermeknek is elég lett volna, amit ritkán lehet látni olyan gyermekeknél, akik tizenkét hetesek.”

Epilógus:

Erzsébet királyné megszerezte fia számára a magyar trónt, de az események után két évvel meghalt. Csak 33 éves volt.

V. László: Erzsébet fia, bár már 1440-ben sebtében megkoronázták (ahogy láttuk), hivatalosan csak 1453 és 1457 közt uralkodott. Leginkább azzal a tettével írta be magát a történelemkönyvekbe, hogy ő végeztette ki Hunyadi Mátyás fivérét, Hunyadi Lászlót. De ez már egy másik történet, ezt nem Kottaner Ilona írta meg, hanem Arany János (V. László – ballada) és Erkel Ferenc (Hunyadi László – opera) – többek közt. 1457-ben, 17 éves korában halt meg.

I. Ulászló: Erzsébet kérője nem nyugodott bele könnyen az elutasításba, ő is megkoronáztatta magát egy alkalmi koronával. Belső háborúság lett az ügyből, amiből Ulászló ugyan jól jött ki, de 1444-ben elesett a várnai csatában, melyet a török ellen vívtak.

A Szent Korona: később III. Frigyes birtokába kerül, akitől Hunyadi Mátyás vásárolja majd vissza 80 ezer aranyért. Mátyás így is hat évig korona nélkül volt kénytelen uralkodni. A továbbiakban jobban vigyáznak rá. Azért manapság is akadnak nehezebb napjai (lásd lenti videó)!

Ami pedig Kottaner Ilonát illeti: ő visszament férjéhez és két lánygyermekéhez Bécsbe, megírta német nyelven a memoárt, ezzel a naplóval az egyik első publikált női szerzővé avanzsált, majd az összes többi szereplőt túlélve, szép kort megérve, 1470 után hunyt el.

Mivel a történeteink elég érdekesek ahhoz, hogy olyan nyelven is közzétegyük őket, melyeken az emberiség nagy része megért, a Dunakanyar könyv angolul készült. A korona-lopás sztorit így hangzik a tolmácsolásomban:

What is a king without a crown?
One of the numerous legends that surround the castle is the romantic story of the royal robbery that took place on the night of February 21st, 1440. The king, Albert II, the first Habsburg on the Hungarian throne, was dead. His grief-stricken widow, Elizabeth was expecting a royal heir
– hopefully a son. She had already agreed to marry Wladyslaw (Ulászló I in Hungarian) and support him in the fight for the throne. However, the queen suddenly changed her mind and attempted to seize the kingdom and of course the Holy Crown for her unborn child. She asked a loyal lady-in-waiting, Ilona Kottanner to carry out the quest for the royal insignia, safeguarded at the Citadel of Visegrád at the time. Mrs. Kottanner’s diary gives a first-account description of the events that took place on that cold winter night – after overcoming obstacles of all sorts she and her accomplice finally got hold of the crown and hid it in a red velvet cushion, then set off on a sledge to deliver it to Elizabeth. The queen gave birth to a son the following day and the infant king was crowned soon afterwards. The lady-in-waiting assisted throughout the ceremony, holding the young sovereign in her arms. The other candidate for the throne did not accept this sudden change of plan and a civil war followed. Queen Elizabeth died in 1442, Wladyslaw passed away two years later, but the “infant king”, Ladislaus the Posthumus lived until 1457, though he was officially accepted as king of Hungary only between 1453 and 1457. All of them were probably outlived by Ilona Kottanner, whose diary is still an amusing literary piece.

Advertisements

Mostanában rengetegen osztanak meg szemet gyönyörködtető fotókat Pécsről. És persze nem csak Pécsről, hanem a világ minden tájáról. És persze nem csak helyekről, hanem gyakorlatilag minden másról. Főleg kajákról és saját magukról. Nem véletlenül lett az év szava a selfie 2013-ban az Oxford English Dictionary-nél.

Nem véletlenül népszerű a Facebook, Instagram vagy Pinterest. Egy kép felér ezer szóval, szokták mondani. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a kifejezés sem 2000 éve Kínában született, ahogyan azt sokan feltételezik. Valamikor a 20. század eleji Amerikában, a hirdetés business-ben vert gyökeret a jól ismert frázis, egy Fred R. Barnard nevű reklám szakembernek köszönhetően, aki egy cikkében a reklámokban használt grafikák hatékonyságát szerette volna aláhúzni vele. Nem tőle származik maga a szókapcsolat, de állítólag ő találta ki, hogy ez egy kínai közmondás (más források szerint japán filozófustól származó idézet), hogy ezzel az állítás bölcsességfaktorát emelje.

Egy kép felér ezer szóval.

Egy kép felér ezer szóval.

És egyre több olyan képet látok, ami akár több ezer szóval is felér, mivel első látásra fel sem ismerem rajtuk a várost. Jé, ez Pécs lenne? Olyan dimenziókat, olyan együttállásokat rögzítenek a speciális szűrők, optikák segítségével, melyek sohasem léteztek, olyan felturbózott színeket látunk, melyeket tutira nem a természet alkotott.

Őszre eleve színorgiát rendelt a teremtő, de sokaknak ez sem elég. A Hello October, Hello November felirattal megstuccolt őszi életképek általában ebbe a kategóriába tartoznak. De a tavaszi Mecseken is olyan virágszőnyegeket láttam fotókon, amilyet életben még sohasem, pedig gyerekkorom óta túrázom arrafelé.

De kétségkívül a világ bakancslistás nevezetességei viszik a prímet. A mindenki által ismert Eiffel-torony, Big Ben, Gizai Piramisok vagy Taj Mahal, mindig a legelőnyösebb profiljukat mutatják, mindig kissé felturbózva, mindig a megfelelő árnyalatú éggel (azúr vagy lilás, esetleg narancssárgás naplemente) és a megfelelő mennyiségű bárányfelhővel a háttérben, sohasem láttatva az egymás sarkát taposó turisták tömegét, az elrobogó autókat, a szeméthegyeket vagy a teve-tanyát.

Persze mindez sokaknak feltűnt, hisz rengeteg összeállítás készült olyan képpárokkal, melyek egyfelől a turisták várakozásait megtestesítő fotót, másfelől a helyszínen tapasztalható valóságot mutatja. Jé, ki hitte volna, hogy a Niagara egy cseppet sem festői kisváros közepén trónol és nem a vadon közepén. És hol vannak a színek a Trevi-kútról? (És csak a kedvedért jegyzem meg, hogy Anita Ekberg sem fürdik már ott esténként.)

Az utazó képzeletében élő elvárás ...

Az utazó képzeletében élő elvárás …

... szemben a valósággal.

… szemben a valósággal.

Ugyanaz Dolce Vita módra Anita Ekberggel (fején egy macskával):

paris-syndrome

Ennek a jelenségnek (várakozás és valóság közti drámai különbségek miatti csalódás) amúgy külön elnevezése is van már: Párizs-szindróma. A francia főváros kétségkívül az egyik leghájpoltabb úti célok közt van. Fő nevezetessége, az Eiffel-torony szinte minden termékről kacsingat ránk: pólók, füzetek, tolltartók viselik magukon a képét. Az ott játszódó filmekből, regényekből áradó romantika, a kifutókon csillogó párizsi sikk mindenkit magával ragad. Fejünkben él egy kép egy városról, ahol minden ablakból látszik az Eiffel-torony, ahol reggelente a Le Monde-t olvasgató férfiak ülnek a bisztró asztaloknál. Ahol mindent a frissen sült croissant illata leng be, helyenként keveredve a kis fekete Chanelt viselő, Louis Vuitton táskát lóbáló sikkes párizsi nők parfümjével. A fantáziánkban élő város helyett aztán ha nem is valami egészen mást, de annak lebutított verzióját kapjuk. Érdekes, hogy főleg japán turistákat érint ez a probléma, közülük is évente néhány tucat olyan keservesen éli meg a valósággal való szembesülést, hogy kórházban köt ki. Hisz súlyos testi tüneteket (szédülés, hányás, szapora szívverés) is tapasztal a pszichések mellett (hallucináció, üldözési mánia).

A jelenség persze nem csupán Párizsra igaz. Hála a 21. század vívmányainak, a világ legtöbb jelenségével felfokozott, felturbózott HD minőségben találkozunk. Mindent cukormázzal leöntve kapunk, hogy aztán a helyszínen szembesüljünk a keserű valósággal.

Szóval, csak ésszel bánjunk a photoshoppal és a virtuális vakolattal. Hiába festünk magunknak digitális darázsderekat, filterekkel lágyított vonásokat, aki eljön hozzánk, előbb-utóbb úgyis szembesül a valósággal. Ami egyébként még cukormáz és mesterséges aromák nélkül sem olyan rossz. ‘Sokkal szebb ez a város, mint vártam! – ez az a hét szó (tényleg nem kell ezer), amit mindig örömmel hallok az idelátogatóktól.

dscf0394
Még szeptemberben jártunk a mesésen felújított Szászvári Várkastélyban. Az interaktív, kreatívan kialakított kiállítóterekben a történelemtudomány “csodák palotáját” rendezték be. Hasonló vártörténeti kiállításokról sokaknak jutnak eszébe poros vitrinek, melyekben érdektelen relikviák hevernek molyrágta, bordó bársonyon, írógéppel írt, megsárgult cetlin mellékelt száraz magyarázószöveggel és hatalmas “NE NYÚLJANAK A KIÁLLÍTOTT TÁRGYAKHOZ!!!! felirattal körítve, valamint az i-re a pontot feltevő, árgus szemekkel figyelő teremőrrel. Szerencsére a legtöbb vártárlaton ma már egészen más a helyzet, Szászváron például egyszerű, csinnadrattamentes módon mutatják be, hogyan lehet relikviák helyett replikák segítségével emberközelbe hozni a történelmet.

Nem hinném, hogy sok utazó bakancslistáján szerepelne Baranyának ez a szeglete; kár, mert jó kis helyekre lehet lelni a környéken, hisz a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet felső csücskében található Szászvár, Pécstől kb. 36 kilométerre.

Használhatjuk a korabeli térképet is, mely a térképszoba padlóját díszíti.

Használhatjuk a korabeli térképet is, mely a térképszoba padlóját díszíti.


Odaút: Pécsről a 6-os úton Pécsvárad irányába indulunk, a hatosról Hosszúhetény felé balra fordulunk, aztán a Kelet-Mecsek Tájvédelmi körzet nyugati peremén autózunk, (részben) hangulatos szerpentinen, kb. 40 perc alatt megtehető az út, melyhez ilyenkor az ősz fest lenyűgöző hátteret.
https://www.google.hu/maps/dir/P%C3%A9cs/Sz%C3%A1szv%C3%A1r/@46.1860962,18.2357581,11z/data=!3m1!4b1!4m14!4m13!1m5!1m1!1s0x4742b111ea3252e3:0x400c4290c1e1200!2m2!1d18.232266!2d46.0727345!1m5!1m1!1s0x4742bd8f7ad27907:0x400c4290c1e2b00!2m2!1d18.3774782!2d46.2739639!3e0

Aki rászánja magát egy autós kirándulásra (tömegközlekedéssel kevésbé kivitelezhető ez a túra) változatosan, természetbarát módon töltheti itt a szabadságát. Vagy legalább egy hosszú hétvégét.

obanya

Óbánya fehér falú házainak többsége a falusi turizmus szerelmeseit várja szállással.

Szállást találhatunk Óbányán, elsősorban kis panziókban, magánházaknál, ahol a madárcsicsergés és friss levegő benne van az amúgy nem túl magas árban. Számos túraútvonal indul innen, mi általában a Kisújbánya felé vezetőt szoktuk választani, a körtúra kb. 10 kilométeres gyaloglást jelent könnyű terepen.

kisujbanya-fele

Óbánya és Kisújbánya közt festői erdei úton túrázhatunk.

 

 
http://www.turautak.com/cikkek/turautak/obanyai-volgy–kisujbanya–cigany-hegyi-kilato–obanya–kelet-mecseki-tura-.html
Szászvártól kb. 12 km-re található Bikal is, az ország egyik legnépszerűbb kastélyszállója is, a Puchner Kastély, ahol hatalmas, ősfás park közepén pihenhetünk. A Wellness&Spa külön is igénybevehető, nemcsak szállóvendégek használhatják. Említsük meg a reneszánsz élménybirtokot is, ahol kockázatmentesen – pestis, útonállók és ordasok nélkül – időutazhatunk a középkorba.

http://puchner.hu/

Szászvár

Szászvár 2500 lakosú nagyközség, nem fog túl nagy kihívást jelenteni a vár megtalálása, csak keressük az egytornyos, késő barokk plébániatemplomot, mellette található a frissen felújított vár.

Római katolikus templom, mely késő barokk stílusban, 1772-1779 közt épült, középkori apátsági templom helyén. Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.

Római katolikus templom, mely késő barokk stílusban, 1772-1779 közt épült, középkori apátsági templom helyén. Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.

Ennyi látszik a várból az utcáról nézve.

Ennyi látszik a várból az utcáról nézve.

Látogatásunkkor még a friss festékszagot is lehetett érezni, mely kissé anakronisztikusan hatott a középkori építményben.

Illetve a várkastély középkori is meg nem is. Ahogy a felújítást végigkövető facebook oldalon (https://www.facebook.com/Sz%C3%A1szv%C3%A1r-K%C3%B6z%C3%A9pkori-%C3%A9let-a-v%C3%A1rkast%C3%A9lyban-1543178789253014/) olvashatjuk:

“1980-ban derült fény arra, hogy a szászvári vár későbarokk formában megőrződött épülete valójában a pincétől a tető oromfaláig középkori eredetű, mellette pedig a gazdasági épületek és a kerítés falaiban középkori várfalak rejtőznek.”

Ezt a rejtőző, szunnyadó várat sikerült az Európai Unió 498,3 millió forintos támogatásával és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.forrásaiból, összesen 600 millió forintból felébreszteni Csipkerózsika álmából.

A kiállítások bemutatják, hogyan formálódott az épület a 14. század óta. A történet kulcsfigurája Alsáni Bálint, aki Pécs huszadik püspöke volt 1374 és 1408 közt, utóbbi évszám halálát is jelzi. Püspökségének kezdetéhez kapcsolható a Keresztelő Szent János kápolna alapítása és a mai szászvári vár alapjait képező udvarház építése is. A két helyiségre osztott pince fölé két szintet emeltek. A földszintet boltozott kamra és konyha, az emeletet egy szoba és ebédlőterem foglalta el. Az emeleti helyiségeket kőkeretes ablakok világították be. A pince és a ház bejárata is nyugatra nézett, a keleti oldalra fallal körülvett kert került.

dscf0524

Alsáni Bálint püspöksége idején, 1374-ben indul a történet.

Alsáni Bálint püspöksége idején, 1374-ben indul a történet.

Alsáni Bálint halála után a Pécsi Egyházmegye Eberhard főkancellár irányítása alá került, majd 1410 és 1421 közt unokaöccse, Albeni János püspök állt az egyházmegye élére. Ő tovább bővítette a püspöki kastélyt. Az udvar északi felébe kétszintes épületszárnyat emelt, melynek földszintjén a személyzet lakószobái, emeletén egy nagyterem volt található.
A földszinti homlokzat előtt pillérekre támaszkodó árkádívek tartották a szélesebb emeletet, melyre külső lépcső vezetett. Bővítették a régi konyhát is egy külső sütőkemencével.

Utóda, Albeni Henrik püspök (1421-1444) a konyha mögé új falormot emelt, valószínűleg védelmi célból. Az épületet 1439-ben említi először várként írásos dokumentum.

A mohácsi vészt követően Szász várát Athinai Simon foglalta el Izabella királyné számára. 1543-ban a védők átadták a várat a töröknek, akik nahije, azaz egy kisebb közigazgatási egység székhelyévé tették.

A törökök ellen harcoló keresztény seregek a tizenhetedik században kétszer felgyújtották, majd 1680-ban fel is robbantották a szászvári püspöki udvarházat. A település és a vár csak 1686-ban szabadult fel a török uralom alól.

Az új plébániaház építése 1776-ban kezdődött Szászváron, amihez a régi vár romjait használták fel. A munkálatokat végül 1821-ben fejezték be.
A török háborúk idején romba dőlt régi plébániatemplom helyett 1720-ban emeltek új fatemplomot Szászváron. Klimó György püspök 1772-ben kezdte meg egy új templom építését, amelyet hét évvel később fel is szenteltek.

dscf0532

A vár történetét részletesen ismertetik a termekben található információs táblák és makettek, de a látogatást igazán érdekessé az a sok elhelyezett kellék teszi, melyeket minden látogató magára ölthet: szerzetescsuhát, lovagi páncélinget, sisakot (ezt szerintem mindenki saját felelősségre húzza a fejébe), sőt, akár teljes püspöki reverendát is felvehetünk. Nemcsak a történelemmel, a többi látogatóval is interaktívabb leszel, szerintem mindenki jól szórakozott a botcsinálta szerzetesek és lovagok látványán. (Főleg, mikor rám szorult a sisak.

A vasálarcos visszavág.

A vasálarcos visszavág.

Legyünk barátok!

Legyünk barátok!

A kápolna kívülről.

A kápolna kívülről.

Ez a lovag megvédeni, vagy lekaszabolni készül a várkisasszonyt?

Ez a lovag megvédeni, vagy lekaszabolni készül a várkisasszonyt?

Gaudium nostrum dominus

Gaudium nostrum dominus

Kissé hiányoltam, hogy gyerekméretben nem készültek jelmezek, a kicsiket kárpótolja a sok egyszerű, de nagyszerű feladat: keresd a különbséget, találj ki a labirintusból, lehet pecsét nyomdázni, van várbabaház (ki ehet rakni jeleneteket), lehet írni lúdtollal és van szépen kivitelezett térképpadló, melyen kockákból lehet kirakni a tárlathoz kapcsolódó képeket.

Keresd meg a különbségeket!

Keresd meg a különbségeket!

Kirakós a térképszobában

Kirakós a térképszobában

Babavár - rakd ki a jeleneteket!

Babavár – rakd ki a jeleneteket!

Eredeti tárgy elvétve akad, korabeli faragványokért le kell ereszkednünk a lapidáriumba, ahol szépen elhelyezett, jól megvilágított kőfaragványokban gyönyörködhetünk, valamint információs táblák segítségével ismerhetjük meg a vár történetét és .

dscf0541

Kőtár a pincében.

 

dscf0545

Az északi palotaszárny árkádíve.

A kiállításhoz tartozik a középkori eretnekséget, boszorkányságot bemutató két terem is.

Boszorkányok pedig vannak?

Boszorkányok pedig …?

Érdekes zodiákus félgömb a boszorkányok termében

Érdekes zodiákus félgömb a boszorkányok termében.

A túra zárásaként felmászhatunk a toronyba, ahonnan alaposan szemügyre tudjuk venni a várkastély modern üvegelemekkel kiegészített rekonstrukcióját, majd bolyonghatunk a feltárt falak útvesztőjében.

NYITVATARTÁS:

HÉTFŐ: ZÁRVA

KEDD-VASÁRNAP: 9-17

Jegyárak:
felnőtt: 800,-
nyugdíjas, diák: 500,-
csoport (10 fő felett): 600,-
6 éves kor alatt ingyenes

Cím: Templom tér 2.

Elérhetőség:70/329-01-11, szigeti92@freemail.hu

dscf0539

Az akváriumra emlékeztető 21. századi hiánypótlás és a belefoglalt eredeti kőkeretek nem nyerték el mindenkinek a tetszését.

dscf0591

Balra a plébániatemplom épülete. A vár építésekor a túloldalán a mezőváros piactere volt.

dscf0610

Mindent összevetve, szórakoztató és oktató volt a kiállítás, a látogatóknak határozottan tetszenek az interaktív elemek, felpróbálható jelmezek. Ez mindenképpen a várkiállítás egyik nagy pozitívuma.

Kérdés, egy vagy két év múlva is ilyen állapotban lesznek-e majd a kellékek, mert elkoszolódott, rongyos holmikat nem lesz olyan kellemes felpróbálni. A mozdítható eszközök (lúdtollak, babaház részei, pecsétek, papír) is odafigyelést, folyamatos feltöltést igényelnek. Sikerül-e vajon fenntartani az érdeklődést a vár iránt? A várkastély marketingje is mintha teljesen leállt volna az átadás körüli időben, még a közösségi médiában lévő oldalukon sem nagyon jelennek meg új posztok, a beharangozott weboldal pedig még el sem indult.

Kevés a kiállított lelet, de az a kevés nagyon jól van kiállítva, megszemlélhetjük őket több oldalról, felülről is. Gyerekek is kiválóan látják.

Kevés a kiállított lelet, de az a kevés nagyon jól van kiállítva, megszemlélhető több oldalról, felülről is. Gyerekek is kiválóan látják.

Én kissé kevesellettem a leletek számát a tárlókban, valamint hiányoltam a gyerekméretű felvehető öltözeteket. Iskolás korú gyerekeknek remélhetőleg szerveznek majd interaktív történelemórákat a helyszínen, kiválóan alkalmas erre a Szászvári Vár.

dscf0522

A posztban található információk, adatok elsősorban a tárlat információs tábláiról és az alábbi oldalakról származnak:

https://www.facebook.com/Sz%C3%A1szv%C3%A1r-K%C3%B6z%C3%A9pkori-%C3%A9let-a-v%C3%A1rkast%C3%A9lyban-1543178789253014/?hc_ref=SEARCH

http://www.szaszvar.hu/content/v%C3%A1r-t%C3%B6rt%C3%A9nete

http://magyarepitok.hu/18-ezer-latogatot-var-evente-600-milliobol-felujitott-szaszvari-kastely

http://www.turizmusonline.hu/belfold/cikk/igy_halad_a_szaszvari_varkastely_felujitasa

Előző bejegyzésünk folytatásaként itt a rövid beszámoló a ‘még egy körről’. Mert természetesen idén is belevágtunk a Balaton-körbe. Míg tavaly az esős időjárás tett próbára minket, addig idén a hőguta kerülgetett. Szikrázó napsütésben, de egyre nagyobb hőségben tekertünk, legjobb barátunk a menetszél, a kézműves és csapolt sörök, limonádék, fagylalt, jégkása és alkoholmentes koktélok, végül, de nem utolsósorban 30-as faktorú naptej. Ja, és az út menti közkutak.

Első nap: A déli órákban startoltunk Siófokról. A hőség miatt egy nappal hosszabbra terveztünk, hogy több időnk legyen strandolni. Első nap így csak Balatonszemesig jutottunk. Ez a bemelegítő szakasz, szinte teljesen sík, talán kicsit unalmas is, de lehet gyönyörködni (és szörnyülködni, néha irigykedni) a balatoni nyaralóépítészet sokszínűségében.

Akad, aki komppal kel át

Akad, aki komppal kel át

Van itt minden, bauhaus-szerű lakoktól a parasztbarokkig.

Szántódi-rév

Szántódi-rév

A Szántód(i)-révnél álltunk meg fagyizni, itt vetettünk néhány pillantást a kikötő hatvanas éveket idéző, felújított épületére. Kb. egyidősek vagyunk, hisz 1967-ben épült. Igaz, ő átesett nemrégiben egy alapos ráncfelvarráson. Itt érdekes régi képeket is találhatunk az átkelőről:
http://egykor.hu/szantod/532

Szántódon látszott, hogy előszezonban, ráadásul rossz időjárás utáni napokban vagyunk, hisz míg tavaly itt kígyózott a sor a kompnál, idén szinte senki sem várt átkelésre.

Népszerű a kerekezés

Népszerű a kerekezés

Ez kétségkívül a június 20-i indulás egyik előnye. A déli part szinte teljesen kihalt volt, nem álltak kocsik a nyaralók előtt, a parton is bőven volt hely, az éttermekben is nagyon szellősen ültek a vendégek. Másik előnye az előszezonnak, hogy júniusban még nagyon friss, tavaszias a természet, elképesztő illatok kísértek minket utunkon, a legdominánsabb a mindenütt jelenlévő hársfaillat volt, de sok helyütt illatoztak rózsák, sőt, Tihanyba érkezve a levendulafesztivál páratlan aromája és hangulata köszöntött. Természetesen az árak is előszezoniak, általában július első hetétől kezdve már többet kell fizetni a szállásokért is. Előre idén sem foglaltunk szállást, a természetközeli kempingezés mellett döntöttünk. B-tervnek ott voltak a minden kempingben fellelhető mobilházak és bungalók.

Első állomás: Vadvirág kemping, Balatonszemes. Már gyerekkoromban is törzsvendég voltam, azóta is minden változatlan, kivéve a felújított vizesblokkokat. Amúgy (szinte) minden kempingben vannak zárható ajtajú mosdó és zuhanyzófülkék, szóval akad némi privát tér a piperézésre. Vadvirág kempingben két nagyon jókedvű fazon léptetett be, választottunk egy tóparti parcellát – itt nem volt feláras – és sátorverés után azonnal bevetettük magunkat a pár méterre lévő vízbe.

5 perc alatt felépül a sátor

5 perc alatt felépül a sátor

Naplemente

Naplemente

Majd elbicikliztünk egy tipikus partmenti büfébe, ahol megrendeltük a tipikus balatoni hekket+rántott sajtot Rékának. Amikor 1987-ben itt kempingeztünk hárman: Zoltán öcsém, Gábor+én, ugyanott, ugyanolyan hekket lehetett vételezni, szóval, van ami nem változik.

Már '87-ben is sütöttek itt hekket

Már ’87-ben is sütöttek itt hekket

Második nap:

Az útvonal reggeli felmérése

Az útvonal reggeli felmérése

A második napon nem esik túl jól nyeregbe pattanni, ennyit el kell ismernünk

A második napon nem esik túl jól nyeregbe pattanni, ennyit el kell ismernünk

Szemesről viszonylag korán sikerült elindulni, Keszthelyre szerettünk volna eljutni. Szerencsére az időjárás továbbra is nekünk kedvezett, bár el kell ismernem, hogy a tavalyi esősebb, hűvösebb túrán könnyebb volt tekerni. Viszont kellemes tóparti reggelit sikerült rittyentenünk a SPAR kínálatából a lellei kikötőben.

DSCF8566

DSCF8576

Keszthely felé akad néhány hangulatos erdei szakasz

Keszthely felé akad néhány hangulatos erdei szakasz

Keszthelyen a Zala Kemping és Üdülőfaluban szálltunk meg, itt nagyon élveztük a hidegvizes medencét.

A medencénél nem volt nagy a tolongás

A medencénél nem volt nagy a tolongás

A kempingezést amúgy azért választottuk, mert
– egész évben házban lakunk, nem árt kipróbálni más létformákat is
– semmihez sem fogható energiát ad, ha több napot egyhuzamban friss levegőn töltesz – éjjel-nappal
– végül, nem kellett bajlódni a szálláskereséssel, a Vadvirágban, azaz első szálláshelyen felkaptunk egy kis brossúrát, amiben fel volt sorolva a legtöbb tóparti kemping, ennyi információ elég volt, hogy pár másodperc alatt kiválasszuk a 4 éjszakára szükséges szálláshelyeket. Szívesen látnék olyan moteleket is, amelyek az út mentén, minden sallangtól mentesen kínálnak egyszerű, viszonylag olcsó, de kényelmes szállást. Igen, mint Amerikában. Bejárat előtt parkoló autóval, motorral vagy biciklivel. Ahová nem kell hónapokkal előre bejelentkezni, ahol csak megállsz, amikor úgy érzed, elég volt aznapra a zötykölődésből. Ilyenek miért nincsenek nálunk?

Persze a kemping legalább ugyanannyi hátránnyal jár, mint előnnyel. Itt Keszthelyen például egy kalocsai falubusszal érkezett fiatal társaság volt az, akik letelepedtek mellénk és jókora adag alkohol elfogyasztása után igazi vadparaszt módon viselkedtek a Darányi Ignác terv keretében kiutalt furgonban és környékén.

Varjak és kalocsaiak - a keszthelyi kemping árnyoldalai :)

Varjak és kalocsaiak – a keszthelyi kemping árnyoldalai 🙂

Mivel a Szemes-Keszthely táv elég szárazföldi mozgást biztosított, többnyire a kristálytiszta medencében töltöttük a hátralévő napfényes órákat. Jó ideig csak mi voltunk a medencében, ezt szerettem a legjobban ebben a kempingben. A Festecsics-kastélyban már számtalanszor jártunk, így ezúttal kihagytuk, de ajánljuk mindenkinek, aki még nem látta. Gyönyörű az épület körül található park is, és kellemes időtöltést ígér az odavezető sétálóutca is.

A keszthelyi Festetics-kastély.

A keszthelyi Festetics-kastély.

http://helikonkastely.hu/hu/

Itt ki lehetett bírni a hőséget.

Itt ki lehetett bírni a hőséget.

Este beültünk a sátrunktól kb. egyperces sétával elérhető retró hangulatú kemping étterem teraszára. Egész jó kaját hoztak, teljesen jó áron. Természetesen Közben a TV-ben ment a foci-EB egyik meccse.

Az étterem.

Az étterem.

Harmadik nap: a reggelt is az étteremben kezdtük. Korábban, mint szerettük volna, mert valami csúf hangú madárraj (varjak?) iszonyatos hangzavart csaptak az első napsugarak láttán. Márpedig ilyentájt igen korán kel a nap, kb. a nyári napforduló, a legrövidebb éjszaka idején járunk.

Mindegy, amúgy sem akartunk sokáig a másnapos kalocsai vagány csávók mellett ejtőzni, kijelöltük Révfülöpöt, mint teljesítendő célt. Ezen a szerdai napon valószínűleg megdőlt a melegrekord (37 fok körül volt), így Balatongyörökön nem ebédelni álltunk meg, mint tavaly, csak fagyizni.

A fagylaltossrácot nem mertem lefotózni. :) A jeges nyalat remek volt.

A fagylaltossrácot nem mertem lefotózni. 🙂 A jeges nyalat remek volt.

A Balaton legjobbképű, de sajnos egyben legbarátságtalanabb fagylaltos fiújánál (lám-lám, a túl szépeknek sem lehet egyszerű az élet:)) sikerült beszereznünk három adag igen frissítő jeges nyalatot, amit a szépen felújított templom tövében, három, kissé irigyen figyelő közmunkás melletti padon bekebeleztünk.
DSCF8665
Balatongyörök egyébként nagyon szépen kiépítette a partmenti sétányt és a bicikliutat is, gyönyörűek a kihelyezett virágok is.

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=10765

Aki a virágot szereti ... Balatongyörökön kevés lehet a rossz ember. :)

Aki a virágot szereti … Balatongyörökön kevés lehet a rossz ember. 🙂

Persze arra is emlékeztünk, hogy a tavalyi kiadós ebéd után milyen “meglepő” volt a hamarosan következő emelkedő. Balatongyörök után jön egy sík nádas rész, majd eléggé meredeken fordul balra az út egy golfpályánál. Természetesen a küszködésért kárpótol a kilátás. Tavaly szerintem nem is tudtunk itt egyhuzamban feljönni, idén már könnyen abszolváltuk az emelkedőt. Egyrészt belejöttünk a bicajozásba, másrészt nem ettünk háromfogásos ebédet Balatongyörökön. Badacsony felé igen hangulatos, dimbes-dombos szakasz következik. Ebben a hőségben kissé embert próbáló. De nem vészes. Kedves pihenőhelyet találtunk egy kis kápolna kertjében. Több apró, helyi kövekből (többnyire bazaltból) épített, viszonylag új templomocska szegélyezi az utat.

Pihenő a templomkertben.

Pihenő a templomkertben.

Papíralapú GPS. Előnye, hogy nem merül le.

Papíralapú GPS. Előnye, hogy nem merül le.

Bazalttemplom az út mentén.

Bazalttemplom az út mentén.

Annak is örültünk, hogy idén nem vétettük el a kereszteződést, és így szerencsére kihagytuk a Káli-medence kitérőt, a part mentén haladva teljesítettük a távot. A Káli-medencét lehet a magyar Provence-ként aposztrofálni, de a ‘bicikliút’ akkor is borzalmas, illetve még csak az sem, hisz nem is létezik, a bicikliút jelzést egyszerűen a roppant forgalmas autóútra biggyesztették. Ebben a hőségben valószínűleg csak a nap által hófehérre szívott csontvázaink maradtak volna a helyszínelőkre, ha egy felelőtlen autós az árokba taszított volna minket.

Hatalmas kincs a nyomós kút.

Hatalmas kincs a nyomós kút.

Ezen a napon találkoztunk a Balaton-kör egyetlen maximálisan elégedetlen résztvevőjével. Általában jó a hangulat, sokan odaköszönnek, jó utat kívánnak, ránk mosolyognak. A kempingekben rengeteg az idős német és holland vendég, akikre finoman rá lehet mosolyogni reggelente a mosdóba menet, anélkül, hogy megkockáztatnánk, hogy a ‘Mit vigyorog itt ez a barom?’ nézést kapjuk viszonzásul. Az éttermekben is megkérdezték, hogy honnan indultunk, mikor, hányadik napja a túrának stb. Kedvesek voltak, ráadásul a szezon elején járunk, még nem nyűtte el a vendéglátósok idegeit a nyár. Az autósok is eléggé toleránsak azokon a helyeken, ahol kénytelenek vagyunk velük megosztani az utat, a bicajosok is normálisak egymással.
Az egyetlen totál elégedetlen bringás egy idősebb fickó volt. Az út legrosszabb szakaszán találkoztunk vele, tulajdonképpen egy bokorból tört elő, így fokozatosan tárult fel előttünk járgánya. Legnagyobb ámulatomra, a bicikli után egy utánfutót vonszolt. De nem azt a cool, könnyed kis szerkezetet, amiben gyerekeket is lehet szállítani. Ez valami fémkeretes, szinte autóutánfutóra emlékeztető, összetákolt izé volt, a belehajigált holmik között egy kis fehér puli (?), vagy talán pumi rázkódott veszettül, láthatóan nehezen viselte a zötykölődést a szaharai forróságban. A pasi után egy hölgy tűnt elő a bokorból, számára halálközeli élménynek tűnt ez a túra. A pulis pasi üdvözlésképpen, ingerülten odavetette: “Köszönjük meg Viktornak!” “Rossz az út?” Kérdeztem bambán, hisz valamiért nem számítottam arra, hogy a bokorban értékelnem kell a kormány bicikliút-stratégiáját. Az egyik legjobb dolog a nyaralásban, hogy az ember néhány napra ki tudja vonni magát a média és hírei bűvköréből, így ha rövid időre is, de normális helynek tűnik a világ. Na, itt még szólt néhány keresetlen szót a bringaút vacakságáról, aztán nem volt többre idő, mindenki ment a maga dolgára. Szóval innen a poszt címe. Ha egy tanáccsal szolgálhatok, az a következő: pulit semmiképp ne vigyél az útra, pláne ne pléh-utánfutóban, mert annyira nem jó minőségű és széles a pálya, hogy elégedetten kerekezhess rajta.

Ez a szakasz Balatongyörök előtt az egyik legújabb, legprofibban kivitelezett szakasz.

Ez a szakasz Balatongyörök előtt az egyik legújabb, legprofibban kivitelezett szakasz.

Nem csodálom, hogy kitikkadt a csapata, azt sem értem hogy fértek el mellette a szembejövők. És némi erőnlét sem árt, ha jobban belegondolok. Nem sok, majd az úton megedződsz egy kicsit.
A következő szakaszon többször eszembe jutott, mit csinálhat szerencsétlen puli, de reméltem a legjobbakat. De jót derültem azon, hogy sokan mindenért az aktuális miniszterelnököt hibáztatják. Régen Istent vették elő, most Orbánt/Gyurcsányt. Azért persze lehetne kevésbé rázós az út. Meg szélesebb. Ja. Üzenetet átadottnak veszem.

Révfülöpre érve feledésbe merült a pulis incidens, elég pöpec kis kemping van itt (Balatontourist Napfény Kemping). Makulátlanok a vizesblokkok, klassz a vízpart és az étterem is. A német és holland nyugdíjasok Mekkája. A két nemzet amúgy el is különül a területen, szinte látható a határ Little Germany és Little Netherlands közt. Iszonyú profi felszereléssel jönnek egész szezonra, esténként nyugodtan ücsörögnek, olvasnak a minden kényelemmel ellátott lakóbuszok előtt. Akad, aki muskátlikat is telepített a sátra köré, úgy festett a kis birtoka, mintha kis virágoskert is lenne. A szezonbérlet 3 hónapra 350 000 forint, német nyugdíjakhoz viszonyítva nagyon baráti ár lehet.

http://www.balatontourist.hu/balaton_kemping_szallashely/napfeny_kemping_revfulop/

Strand Révfülöpön.

Strand Révfülöpön.

Természetesen egy nyugdíjas német házaspár melletti sarokra táboroztunk le, akik hozták a papírformát, ők nem ittak, mint a kalocsaiak, az estét olvasgatással töltötték a lakókocsijuk előtt.

Muskátlival teljes a komfort - sok nyugdíjas egész szezonra ruccan le Németországból.

Muskátlival teljes a komfort – sok nyugdíjas egész szezonra ruccan le Németországból.

Mi sem zavartuk őket, strandolás után a kemping éttermébe vettük az irányt, ahol meglepően finom, kenyértésztába töltött húsos-zöldséges fogást ettünk, közben ment az a bizonyos portugál-magyar meccs, így a szurkolásból is kivettük a részünket. Remek volt a hangulat. És a kiszolgálás is. A felszolgáló lányok többet futottak a meccs alatt, mint Ronaldo. Nagyon kemény meló!

Révfülöp nevezetességeiből:
http://www.revfulop.hu/magyar/egyeb_nevezetessegek

A hókristály is szurkol.

A hókristály is szurkol.

Negyedik nap: irány Balatonfüred, a túra egyik legnagyobb attrakciójának, Tihanynak az érintésével.

Teknősmentés Révfülöp után. Az úton grasszáló páncélost biztonságos vizekre juttattuk.  Akkor még nem sejtettük, hogy Réka cicája, Mignon egy cserbenhagyásos gázoló áldozata lesz. :(

Teknősmentés Révfülöp után. Az úton grasszáló páncélost biztonságos vizekre juttattuk. Akkor még nem sejtettük, hogy Réka cicája, Mignon egy cserbenhagyásos gázoló áldozata lesz. 😦

Nem is időzíthettünk volna jobban, hisz tombolt a Levendulafesztivál. Leírhatatlan élmény volt bebiciklizni az illatfelhőbe.

Tihany és a végtelen levendulamezők.

Tihany és a végtelen levendulamezők.

Érdekes módon, még idén is működött a pizzéria, hol tavaly ettünk, így felkerekeztünk az Apátság alatti utcácskákba és letelepedtünk.
DSCF8774

Bringatúrán nem lehet elhízni. :)

Bringatúrán nem lehet elhízni. 🙂

A pizza mellé idén levendulás kézművessör dukált. Épp annyira volt levendulás, amennyi még tolerálható volt, muszáj volt megkóstolni (de nem lesz a kedvencem).

Levendulás pizza nem, de levendulás sör szerepelt az étlapon

Levendulás pizza nem, de levendulás sör szerepelt az étlapon

Vettem két tő levendulát, a kosaramban utaztak, gondoltam, én is kirakom a sátrunk mellé mint a németek a muskátlit, de sajnos hazaértünk után elpusztultak. Ők sem bírták a zötykölődést. Mi lehet a pulival?

Minden a levenduláról szólt.

Minden a levenduláról szólt.

DSCF8782

DSCF8780

Találtunk egy középkori éttermet, jövőre szerintem ide térünk be.

A skanzenszerű, általam középkorinak titulált étterem.

A skanzenszerű, általam középkorinak titulált étterem.

Talán már kiderült: imádom a levendulát.

Talán már kiderült: imádom a levendulát.

Az apátság melletti kilátóteraszt nem lehet kihagyni.

DSCF8808

És természetesen az apátságot sem.

A Tihanyi apátság remek lehetőséget nyújt egy könnyed történelemórára.

A Tihanyi apátság remek lehetőséget nyújt egy könnyed történelemórára.

Az a bizonyos első magyar mondattöredék az apátság alapítólevelén. Sajnos ez nem az eredeti példány, azt csak sátoros ünnepeken veszik elő - érthető okokból.

Az a bizonyos első magyar mondattöredék az apátság alapítólevelén. Sajnos ez nem az eredeti példány, azt ugyanis a Pannonhalmi Bencés Főapátság levéltárában őrzik, érthető okokból nincs kiállítva.

Az a bizonyos visszhang. Sajnos mindig volt valaki a környéken, aki visszahahózott, így nem derült ki, mennyire akttív még a tihanyi echó.

Az a bizonyos visszhang. Sajnos mindig volt valaki a környéken, aki visszahahózott, így nem derült ki, mennyire akttív még a tihanyi echó.

Hahózás után vissza az útra, Füred felé. A balatonfüredi kemping (főleg a recepciója) teljesen olyan, mintha a hatvanas években járnánk. Soha nem éreztem még magam olyan közel egy valódi időugráshoz, mint itt. Persze azért sok mindent modernizáltak azóta, sőt, karbonmentes kempingnek vallják magukat, ez ki is volt írva a bejáratnál. Ez oltárian környezetbarátul hangzik, talán ezért volt ez a legdrágább szállás, a parcellaválasztásért is felárat kellett fizetni. (Miért van az, hogy minden, ami környezetbarát, automatikusan kétszer annyiba kerül? Tudom a választ, csak költői kérdés volt.) Érdemes kicsit válogatni, a legjobb szomszédok természetesen a német nyugdíjasok. (Először egy háromgyerekes család mellé akartunk letelepedni, illetve dehogyis akartunk, inkább fogalmazzunk úgy, nem vitt tovább a lábunk, de szerencsére kiderült, hogy az a parcella előre le van foglalva, így erőt vettünk magunkon, és elvonszoltuk magunkat és a félig felvert sátrat a legközelebbi német nyugdíjasok melletti parcellához. Az említett család még a varjaknál és a kalocsai részegeknél is rosszabb választás lett volna, mivel apuka minden mozzanatot negédes hangon kommentált: Most Durcikával elmegyünk a mosdó-bosdóba. Hozzzzzad kisszívem a törci-börcidet és pisike után megyünk a strandra-brandra. Na, ettől kímél meg minket, ha német nyugdíjasok mellé telepszünk.)

Ennek a kempingnek a plusz szolgáltatása-bolgáltatása a tóparti óriászcsúszda volt és a kellemes, szinte (csak szinte!) tengerpartot idéző kis homokos öböl. A parton piknikeztünk este, a naplemente aranyhídjánál.

Utolsó nap: Vártuk is meg nem is. Inkább nem, bár azt is bevallom, hogy az egyhetes túra épp elég volt mindenkinek. Balatonfüreden van a legszebb, legmodernebb bicikliút. Gyönyörű a Balaton-parti Tagore sétány is.

Reggel a füredi promenádon. Szép, de peches hely.

Reggel a füredi promenádon. Szép, de peches hely.

Érdekes módon, megint itt lelte valami Gábor biciklijét, az Iránt is megjárt Fatihot. Tavaly defektes lett a kereke (igaz, a túra végéig kitartott), idén egy furgonos miatt kellett hirtelen fékeznie, emiatt elkezdett kattogni a hátsó. Balatonalmádiban, egy nagyon segítőkész szerelő műhelyében végül új kereket kapott a járgány.

Az almádi szerviz tiszta Amerika.

Az almádi szerviz tiszta Amerika.

Ezen a napon volt talán a legmelegebb. Fűzfőn megebédeltünk, aztán betértünk egy CBA-ba hideg ásványvízért. Odabenn olyan hidegre volt állítva a klíma, hogy az eladónő kabátban pakolt a tejhűtőbe. Bizarr érzés volt, bár élelmiszerboltban talán indolkolt a temperálás.

Odakinn a flaszteren tojást lehetett volna sütögetni. De mi inkább egy alkoholmentes mojitóval zártuk a kört a Siófoki Aranyparton .

VÉGE :(

VÉGE 😦

Sokan megcsinálták már, sokféleképpen, íme a mi Tour de Pelsónk.

DSCF3752

A kissé viharvert, négynapos Balatonkerülő Túrát utólag életünk egyik legjobb nyaralásának minősítettük, bár őszintén szólva útközben ezt nem mindig vettük észre.

DSCF3764

Mi tetszett legjobban? Az egyik előny a spontaneitás volt. Manapság az emberek többsége úgy indul nyaralni, utazni, hogy azt is tudja (legalábbis tudni véli), milyen színű csempe van a szálloda fürdőszobájában, amit hónapokkal előre lefoglalt, így kénytelen elindulni, akkor és annyi időre, ha törik, ha szakad. Persze a vérbeli utazók nem ilyenek, de mi nem is tartozunk a valódi vándorbojok- és görlök közé.

Aztán utólag érdekes volt azt is nyugtázni, hogy ha nem ideálisak a körülmények, kicsit meg kell dolgozni azért, hogy jól érezd magad,ami egyáltalán nem baj. Ha 24-25 fokban, szikrázó napsütésben, előre lefoglalt, prémium szállásokkal szegélyezve csináltuk volna végig, biztosan könnyebb, de unalmasabb lett volna az egész, mint így, hogy némi kihívás elé állított minket az út. Nem árt néha kimozdulni abból a bizonyos komfortzónából, egy ilyen könnyű túra épp megadhatja a kezdőlökést a további, igazi kalandok irányába.

Tetszett az is, hogy némi pozitív teljesítmény is keveredett a nyaralásba, nem az all inclusive-ben elnyalt fagyikat és megivott söröket számláltuk, hanem a kilométereket. Bár hozzáteszem, nem is nyaraltunk korábban sem all-inclusive stílusban és bevallom, nem is szándékozunk belekezdeni. Réka értékelte ezt a leginkább, büszke volt a teljesítményére.

Ár-érték arányban is egészen jól jöttünk ki, kevés felszerelést kellett beszerezni és kevés dologra kellett költeni, a balatoni árak korántsem voltak olyan vészesek, mint az uborkaszezoni tv híradók helyszíni jelentéseiből kiderül. Az élményeket egy ilyen túra során megszerzed és nem megveszed, így a java ingyen van.

Előkészületek: minimális. Adva volt háromtagú családunk három szerény biciklivel. A vezérürü az öcsémtől elzabrált Fatih nevű kerékpár volt, aki megjárta az utat Pécs és Irán közt, tehát a csapat legtapasztaltabb tagja volt. Őt hajtotta Gábor, Réka és én két alap mountain bike-on közlekedtünk.Vettünk rájuk néhány extrát, csomagtartót, kosarat, táskát és új lámpákat. És felpumpáltuk a kerekeket. Vittünk egy egyszerű, háromszemélyes dome sátrat, hálózsákokat és polifoam-ot. Ez utóbbi volt a gyenge láncszem, később akartunk venni még matracokat, de egy bolt sem került utunkba, ahol ésszerű áron beszerezhettük volna őket. Ugyebár, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát …

Terv: csak annyit határoztunk el, hogy Siófokról indulva az óramutató járásával ellentétes irányban haladunk, négy nap alatt tesszük meg a körülbelül 200 km-es távot, azaz napi 50 km-es elosztásban, kempingekben éjszakázva.

Váratlan esemény: indulás előtt pár nappal közvetlenül a házunk mellett ütött be a mennykő, valószínűleg egy közeli trafó vagy utcai lámpa volt az, amit telibe talált, de mi is kaptunk szépen belőle, tönkrement néhány elektronikai cikkünk, így a készülődés helyett inkább a biztosítóval való ügyintézés, cuccaink szervizelése és újak vásárlása foglaltak le minket. Az iszonyúan szeszélyes időjárás egyébként sem volt ínyünkre, elképzeltem ahogyan egy ilyen kaliberű égzengést és dézsából ömlő esőt kapunk a nyakunkba valahol a semmi közepén, egy talán nem is teljesen vízálló sátracska alatt. Az indulást el is halasztottuk néhány nappal, hátha javul a szitu.

Indulás: a bringákat egy pécsi biciklis bolt, a Pavlik furgonja szállította le nekünk Siófokra, baráti szívességből. Köszönjük! Mi végig szemerkélő esőben kocsival tettük meg az utat.. A reggeli rádióműsorban épp a (rém)álomnyaralás volt a téma, sorra vették a sztorikat, ötcsillagos, tengerre néző kilátásos helyett szemétdombra néző, csillagtalan, penészes szobákról és csalódott utasokról. Ez jól megalapozta a hangulatot, mire odaértünk egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy egyáltalán elindulunk. Aztán mire odaértünk, csodák csodájára elállt az eső, borús kilátásokkal, de valamennyire elszántan felmálháztunk és nekiindultunk.

Az egyetlen korábban eltervezett dolgon azonnal változtattunk. Siófokról nem keletre, azaz óramutató járásával ellentétesen, hanem nyugatra indultunk a bizonytalan időjárás miatt. Úgy gondoltuk, ha nyakunkba szakad az ég, legfeljebb eltekerünk a szántódi révig, ahonnan átkelünk Tihanyba és csak egy csonka körrel térünk vissza Siófokra. Ez a szakasz Siófok és Szántód közt kissé eseménytelen, sík vidéken és eklektikus nyaralók közt halad, talán a legmozgalmasabb a siófoki vigalmi negyeden való áthajtás. Így tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember hozzászoktassa magát a túrázás gondolatához. Az idő érdemben nem javult, sőt egyre fenyegetőbb fellegek tornyosultak fölénk, így némi tépelődés után beálltunk a szántódi révnél kígyózó sorba, hogy rövidítsünk a távon, a rossz idő miatt elhalasztva a teljes kerülést. Rékával még átmentünk az épület túloldalán található mosdóba. A párperces séta alatt sikerült kissé átértékelni a helyzetet, és mire visszatértünk a sorban szobrozó Gáborhoz, közöltük vele, hogy mi a teljes kerülésre szavazunk. Kiálltunk hát a sorból és elkerekeztünk Fonyód irányába.

Déli part, Balatonszemes környékén. Kisütött a nap! Na jó, nem hétágra.

Déli part, Balatonszemes környékén. Kisütött a nap! Na jó, nem hétágra.

Egész jó volt a pizza

Egész jó volt a pizza

A déli part ezen szakasza továbbra is kissé eseménytelen volt, valahol kerítettünk egy pizzát ebédre és már-már megálltunk volna a szemesi Vadvirág kempingnél, mikor rájöttünk, hogy ha akarjuk tartani a napi ötven körüli távot, jobb ha elgurulunk Fonyódig. Az idő is megkegyelmezett, még a napot is láttuk néha, mire kora este megérkeztünk a fonyódi retró kempinghez, már egész jó hangulatban voltunk.

A fonyódi kemping bejárata

A fonyódi kemping bejárata

A táborhely az valami csoda volt, szerintem gyerekkoromban is ugyanezek a vizesblokkok szolgálták az NDK-s turistákat. Némi nosztalgiázás után felvertük és berendeztük a sátrat, aztán lementünk fürödni a partra.

Esti fürdőzés

Esti fürdőzés

A reggeli kilátások fényében ezt nem gondoltuk volna. Aztán a szerény zuhanyban való gyors renoválás után felvettük a legjobb ruhánkat (a mások pár legginget) és egy part közelében lévő, ugyancsak retró hangulatú büfében kalóriadús kaját vételeztünk.

Wimpi

Wimpi

Igyekeztünk normál időben lefeküdni, készülve a másnapra. Ezen a ponton kicsit kételkedtem abban, hogy fel tudom tenni a fenekemet reggel a nyeregre, de igyekeztem optimista maradni. Az ember azt hinné, hogy egy fáradt túrást nem kell elringatni az első nap után és úgy végigalussza az éjszakát, hogy ágyút lehetne sütögetni a füle mellett. De nem! Valahogy az éjszaka elhúzó vonatok beépülnek az ember álmaiba s egész apokaliptikussá teszik azokat. Ehhez jött még a néhány méterrel odébb tanyázó népes család is.

A tábor

A tábor

A kempingben amúgy alig volt valaki, igen szellősen álltak a sátrak, de a hang szinte fénysebességgel tud terjedni egy kihalt táborban is. Egészen meghatódtam, ugyanis a „szomszéd” gyerekek vacsora után elmondtak valami esti imát. El sem hittem, hogy akad még család, ahol ilyen illedelmes, istenfélő gyerekek nevelkednek. Elhamarkodottan ítéltem. Hamarosan alábbhagyott az esti áhítat és fergeteges kártyapartiba torkollt. Egy idősebb családtag minden ütésnél akkorát nyerített, hogy beleremegett a sátor. Ehhez jött még a kemény talaj. Otthon a ház előtti selymes gyepen próbáltuk ki a sátrat és a hálózsákokat. A kempingben viszont csak néhány száraz fűcsomó volt a poros, néhol sáros talajon és olyan érzés volt itt aludni, mintha egy fakír ágyán heverésznénk. Sebaj, reggelre majd kisüt a nap és valahol útközben megállunk napozni és szundítani egyet. Az első éjszaka amúgy alig került párezer forintba, ha jól emlékszem négyezer alatt volt a kis sátor és három személy tarifája.

2. nap
Reggel szikrázó napsütésre ébredtünk, gyorsan felpakoltunk és hétkor már suhantunk is a nyaralók és a sínek közt fekvő kis autóúton.

Reggeli verőfényben. Nem sokáig tartott.

Reggeli verőfényben. Nem sokáig tartott.

Ezen a szakaszon külön bicikliút nem található. Egy ABC-ben vettünk reggelit, amit szerettünk volna a parton elfogyasztani.

Itt találkoztunk a Fúriafűzzel. Iszonyúan fújt a szél, visszamenekültünk a házak közé.

Itt találkoztunk a Fúriafűzzel. Iszonyúan fújt a szél, visszamenekültünk a házak közé.

Ott meglepően erős szél és hideg fogadott, szóval inkább visszaindultunk a házak közé. Előtte még rájöttünk, hogy a Harry Potterből ismert Fúriafűz alakja valószínűleg az írónő és egy szomorúfűz viharos találkozása után született. Ekkora szélben még egy kisebb fűzfaág is méreteseket tud suhintani, szóval visszamenekültünk a kocsiút felé és inkább egy szélárnyékos padon reggeliztünk. Közben kezdett beborulni és mire Balatonmáriára értünk, úgy fütyült a talpunk alatt a szél, hogy a Twister című film viharvadászai is elemükben érezték volna magukat.Ennek ellenére ez volt a túra egyik legszebb szakasza, itt, a Balaton „kanyarjában” már kifejezetten bicikliseknek épített utak is voltak, pihenőhelyekkel, térképekkel és egyre több bringással.

Hangulatos erdei szakasz a "kanyarban"

Hangulatos erdei szakasz a “kanyarban”

Szinte mindenki szembe jött, hisz a többség – úgy tűnik – az óramutató járásával ellentétes irányt preferálja, ahogy mi is terveztük.

A második nap távja - hangulatos, árnyas utak, biciklispihenők

A második nap távja – hangulatos, árnyas utak, biciklispihenők

Fedett pihenő.

Fedett pihenő.

Abba már beletörődtünk, hogy nem ideális az időjárás, úgy tűnt, ez másokat sem zavart igazán. Vízálló, kapucnis dzsekit vagy köpenyt mindenképpen kell vinni, alá rétegesen öltözni, akkor elviselhető az időjárás szeszélyessége is.

Esőkabát legyen nálad!

Esőkabát legyen nálad!

Rájöttünk arra is, hogy kedvezőbb, naposabb időben nem feltétlenül lett volna jobb a túra, csak kicsit más. Valószínűleg többször megálltunk volna inni, pihenni és fürdeni a kis szabad-strandokon. Így, hogy nem volt kánikula, többet töltöttünk nézelődéssel és komótosan tekertünk. Mivel korábban már sokszor körbenyaraltuk a Balatont és számtalan alkalommal megnéztük az itt látható nevezetességeket, még a keszthelyi Festetics kastélyhoz sem tértünk be, a nézelődést biciklis szemmel hajtottuk végre. Ha valami megtetszett, megálltunk, bámészkodtunk, ettünk-ittunk.

Ebéd Balatonszentgyörgyön.

Ebéd Balatongyörökön.

Balatongyörökön menüztünk, aztán a kitűzött cél, Badacsony felé haladtunk. Badacsony ugyebár egy jókora, de bájos turistacsapda, a parton termetes vigalmi negyeddel, borkóstolóval stb. A központban lévő turista (dez)információban teljesen félretájékoztattak minket, valami olyasmit mondtak, hogy kemping nincs Badacsonyban, de ha van, azon biztosan kint van a teltház tábla. Végül adtak egy szórólapot egy újonnan nyílt kempingről, bár valószínűleg tele van, de azért próba szerencse.

Badacsony Kemping.

Badacsony Kemping.

Mondanom sem kell, hogy a vadiúj, az előzőhöz képest luxuskempingnek számító szálláshelyen alig néhány sátor táborozott. Minden hely saját sövénykerítéssel volt körbevéve, a vizesblokk parádés, a szauna is vadiúj. Mi kell még három megfáradt vándornak? A 33-as parcella kivétele után gyors sátorverés, zuhanyzás, aztán irány a part.

Badacsony Kemping strandja.

Badacsony Kemping strandja.

Ma is sikerült csobbanni, reggel és este – úgy tűnik – stabil a jó idő. Körülnéztünk a parti forgatagban, sétáltunk a mólón, erőtlen kísérletet tettünk néhány gumimatrac vásárlására, de aztán inkább visszamentünk a táborba szaunázni. Aztán óbégatás és vonat-világvége mentesen aludtunk, a szomszédos telken hollandok tanyáztak, de ők tudtak viselkedni: se ima, se zsuga.

Badacsony - móló.

Badacsony – móló.

3. nap
Ajjaj! Megtört a reggeli ragyogás sorozat, egészen komisz esőre, szélre ébredtünk. Próbáltuk szárazon megúszni és gyorsan összepakolni a sátrat, amikor Gábort hívták az internet szolgáltatótól villám-kárrendezés ügyben. A süvöltő szélben, szakadó esőben a sátorral viaskodó Gábor „Ne haragudjanak, most nem tudok beszélni, épp nyaralok” mondata után sajnos röhögőgörcsöt kaptunk Rékával, így ez némileg hátráltatott minket a pakolásban.

Az eső indulásra nagyjából elállt, letáboroztunk a helyi Coop ABC verandáján reggelizni, amikor két tanácstalan biciklis csapódott hozzánk. Tulajdonképpen útbaigazítást szerettek volna kérni, mert kicsit elkeveredtek. Szó mi szó, néhány helyen elég hülyén vannak az útjelzések és el lehet kavarni, annak ellenére, hogy az ember azt hinné, ez egy tókerülésnél nem is lehetséges. Egyébként olyan otthonosan berendezkedtünk a bolt előtt, hogy azt hitték, éjszaka is ott táboroztunk.
Na mindegy, nekivágtunk a legígéretesebb szakasznak, Tihany felé. Gondoltuk, követjük a jelzéseket a magyar Provence-nek titulált Káli-medence felé, így kissé el is tértünk a tóparti vonaltól. Ez a szakasz tetszett a legkevésbé. Igen forgalmas autóútra „csalják” rá a bicikliseket, többször látjuk a kerékpárút-jelzéseket, tehát nem tévedünk el, csupán ezt a szakaszt így oldották meg. Attól lett bicikliút, hogy kiraktak néhány táblát. Réka amúgy nem sokkal azelőtt jött haza Provence-ből, szóval ő volt a legcsalódottabb, folyamatosan morgolódott, hogy ennek aztán semmi köze az igazi Provence-hez. Itt volt az első jelentősebb technikai gondunk is, váltásnál nagyon szerencsétlenül esett le Fatih lánca, alig tudta Gábor visszarakni a helyére. Én közben előrementem, mert olyan forgalom volt, hogy igyekeztem sebesen haladni, hogy mielőbb letudjam a szakaszt. Zánka felé haladva kisütött a nap és gyönyörű kilátás nyílt a lenti tájra. Egy kanyarban, a zánkai templomnál vártam be Gábort és Rékát, miközben a kilátásban gyönyörködtem. Tihany felé az egyik legszebb szakasz jött, besétáltunk a forgalmas turistacsapdába az Apátság alatt és három hatalmas pizzával csillapítottuk az éhségünket.

Tihanyban fáradtan.

Tihanyban fáradtan.

Gábor mindenáron valami part menti Habsburg-kastélyban akart megszállni, ahol évekkel azelőtt céges training-en volt. Végül nem sikerült beazonosítani neten a helyet, az étteremben meg nem voltak képben, mikor kérdezősködtünk, pedig már ott lebegett lelki szemeim előtt a kép, ahogy kiteregetjük a csuromvizes sátort a lakkozott parkettán, a biedermeier kanapé elé. Kempinget sem találtunk, Zimmer Ferikben pedig nem igazán lelkesedtek a házigazdák egyéjszakás vendégekért, kezdett beesteledni, amikor utolsó esélyként egy Hotel Adler nevű helyen, last minute ajánlatban kaptunk egy „medencés” szobát. http://www.adlerhoteltihany.hu/
Bicikliket szoba előtt leparkoltuk, berontottunk a wellness-részleg szaunájába, ami még az előző napinál is jobb volt.

"Saját" medence.

“Saját” medence.

Az idő nem volt valami fényes, így a kinti medencét csak mi látogattuk- edzésben voltunk, hiába no. Hihetetlen, de ágyban, párnák közt hajtottuk álomra a fejünket, sem zsugázó család, sem vonat, sem süvöltő szél nem alkalmatlankodott. Nem is olyan rossz dolog ez a civilizáció! A reggeli olyan parádés volt, hogy Réka azóta is emlegeti. Ha jól láttam, egy egész kalácsot pakolt szeletelve a tányérjára.

Utolsó nap:
Itt maradtunk volna még szívesen, de terv az terv, megkezdtük az utolsó napot. A Balaton a legeslegszebb arcát mutatta a reggeli szemerkélés után. Még rossz időben haladtunk el a végül megtalált Habsburg kastély előtt, aztán kisütött a nap és remek hangulatban hajtottunk egész Siófokig. Örülök, hogy végül ezt az irányt választottuk, mert a látvány megjutalmazza az embert a négynapos zötykölődésért.Ez volt a kedvenc szakaszunk, Balatonvilágosnál valóban kivilágosodott és gyönyörű kilátás nyílt a tóra.

Onnan indultunk?

Onnan indultunk?

Kissé túlontúl is be van építve a part egyes részeken, de így is gyönyörű a látvány. Ha rám szakadna a nemzeti bank, lehet hogy itt, a balatonvilágosi szakaszon vennék egy part menti nyaralót és nem a nevezetesebb, felkapottabb településeken. Az utolsó szakasz „örömtekerését” csak az árnyékolta be, hogy tudtuk, hamarosan célba érünk. Amikor a siófoki Aranyparton tekerve megálltunk egy fürdés és egy kürtős kalács erejéig, Gábor feltette a kérdést: Még egy kört? Naná! De sajnos csak egy másik alkalommal. Csak attól félünk, hogy ha legközelebb ideális időjárást fogunk ki és minden a terv szerint alakul, nem fog olyan jól sikerülni, mint ez az első, kissé viharvert túránk. Ahogy mondtam, úgy könnyű jól érezni magát az embernek, ha minden klappol. Csak hát nem olyan érdekes.

Megcsináltuk!!!

Megcsináltuk!!!

Ui. Réka már egy évtizede rágja a fülemet, hogy ússzuk át a Balatont. Most letöltött a netről valami edzésterveket is és egy éve egy igazi olimpikon irányítása alatt edz. Még az is megtörténhet, hogy át is kell úsznom a tavat. Kész szerencse, hogy nem az Óceán partján lakunk. Bár oda szeretne költözni. Öreg vagyok én már ehhez!

A mai posztban hálátlan témáról fogok értekezni. A fahéjillatú, angyalszárnyas, tömjénes, mirhás adventbe szinte szentségtörés belerondítani, de higgyétek el, szigorúan a ti érdeketekben teszem!

Ne is szaporítsuk tovább a szót, térjünk inkább a tárgyra! Ha valaki turisztikai témájú blogot ír, általában a dolgok pozitív oldalát emeli ki. Ez teljesen magától értetődik, kivéve, ha a katasztrófaturisták a célközönségünk. Persze elkerülhetetlen, hogy néha szót ejtsünk azokról a csapdákról, melyeket a látogató jobb, ha messzire elkerül, már ha nem akar csalódottan, rossz szájízzel és a reméltnél üresebb pénztárcával távozni és soha vissza nem térni. Sajnos a mohóság és a rövidtávú haszon csábítása akkora úr, hogy sokszor elveszi a turistákból élők józan eszét és turistákon élősködőkké degradálja őket. A legtöbb turistacsapda persze ártatlan dolog : túlárazott souvenir, méltatlanul dicsőített, aranyárban árult lőre, vagy egy túlértékelt nevezetesség, ahol egymás sarkát tapossák a népek, közben más, esetleg értékesebb, érdekesebb látnivalókra nem marad idejük.

Aztán vannak a turisztikai medvecsapdák, melyek igencsak túllőnek a célon és a turisták pénzét nem csak vonzzák, hanem bűncselekmény határát súrolva vagy átlépve elcsaklizzák. A látogató kifosztva és nem csupán rossz szájízzel, hanem teljesen átverve távozik. Hiába van lehetőség arra, hogy népszerű értékelő site-okon (pl. tripadvisor) kifejtse negatív véleményét az ember, ezeknek a csalóknak úgy tűnik, sohasem jár le az ideje, hisz újra és újra hallunk olyan szórakozóhelyekről, ahol maffia módszerekkel próbálják a balekokból kiszedni a kamuszámla akár milliós összegét.

A Karácsony előtti időszak tipikus turistacsapdái az adventi vásárok, melyek mágnesként vonzzák a látogatókat. Az emberek képesek átutazni az üveghegyen túlra is egy ilyen rendezvény kedvéért. Valószínűleg annyira elfáradnak a nagy utazásban, hogy odaérve nem veszik észre, hogy a vásárban műanyag a jégpálya, közepén műanyag a karácsonyfa is, sőt talán Jézus és a Szent Család is plasztik. Vagy plaszter.

DSCF5943

Régi magyar reklámszöveg, mára valóság: Mert ez műanyag! Mind-mind műanyag!

A kötelező forralt bor és nutellás lángos elfogyasztása után nehéz már józanul felmérni a kézműves ajándékok minőségét, ár-érték arányát, így a vásár egyeseket könnyelműségre csábíthat. De illik beleesni ezekbe a csapdákba, hisz egyszer van egy évben Karácsony, így a legtöbben előbb-utóbb beadjuk a derekunkat. Ne számolgassuk, hány üveg bort vehettünk volna két deci forralt bor árából, azt se firtassuk, mennyi liszt jön ki egy kürtős kalácsért kiköhögött forintjainkból!

DSCF5778

Egyszer van Karácsony! DE előtte minden nap harácsony! 🙂

Adjuk át inkább magunkat a Karácsony szellemének és fogadjuk, el, hogy meg kell élnie azoknak az árusoknak, akik egész évben készülnek erre a hónapra, sőt a lakossági hiteleket nyújtó pénzintézetek munkatársainak is. Ők tárt karokkal várnak majd jövőre mindenkit, aki decemberben kivéreztette magát.

DSCF5824

Irgalmatlanul sok az adomány-vadász az Irgalmasok utcájában

De lássuk a medvecsapdákat! Az adventi vásárok bódéi közt ott ólálkodnak azok a hiénák is, akik miatt ezt a posztot írom. A Karácsony nemcsak Jézus születésének, a szeretetnek, és szeretteink megajándékozásának ünnepe, hanem az adakozásé is. Sok jótékonysági szervezet számít ilyenkor az emberek segítségére. Szegények, betegek, hontalanok – sokan felkarolják őket, és ez így helyes. Szögezzük le itt rögtön, hogy nem a valódi rászorulók és valódi segítők ellen írok.

Inkább azon megélhetési kéregetők ellen, akik szabálysértést elkövetve ődöngenek a karácsonyi vásárok környékén és jószándékú emberek utolsó forintjaira vadásznak. Interneten is végeztem némi adat és tapasztalatgyűjtést, látom, hogy mások is írtak már a témáról, nem én vagyok az első, aki felhívom a figyelmet a jelenségre.

Ha nálad még nem esett volna le a tantusz, most elmondom, hogy a kezükben clipboarddal és adománygyűjtő ívvel ácsorgó, boldog-boldogtalant leszólító vagy kezedbe túlárazott képeslapokat, egyéb apróságokat nyomó adománygyűjtők egy része akár saját zsebre is dolgozhat, legalábbis nem teljesen az, akinek kiadja magát. Ne dőljünk be az ilyen trükköknek, ne adjunk pénzt az utcai, megélhetési kéregetőknek, ne fecséreljünk rájuk időt és energiát!

 

Tipikus munkamódszerük: a lájmoló, kezében egy A4-es méretű clipboard-al megállít egy forgalmas helyen, Pécsett a vadászmezejük mostanában az Irgalmasok utcája. Nem tér rögtön a tárgyra, először bedob egy csapdát, pl. megjegyzi, hogy örül, hogy ilyen barátságos, intelligens emberekkel találkozhat, mint te. Ez lefordítva annyit tesz: irgalmatlanul nagy baleknak tűnsz, aki tutira tejel majd. Ha elmosolyodsz a bókon, már célegyenesben van a ’gyűjtő’, te pedig vesztésre állsz. Amikor feléd fordítja a gyűjtőívet, azt látod, hogy az adakozók (=balekok) nevei mellett szemtelenül nagy összegek szerepelnek adományként. Csak úgy repkednek az ezresek. Úgy érzed, rajtad kívül mindenki nemcsak bőkezű, hanem igen gazdag is. Legalábbis, a valószínűleg kamu lista alapján. Erős nyomás nehezedik rád. Te sem érzed magad alábbvalónak, és ha csak egy ezreset adsz, rosszul érzed magad. Persze csak úgy átadni egy bankót egy idegennek baromi nagy balekság, de úgy érzed, hogy olcsón megúsztad és még segítettél is valakinek a bajban. Ez igaz is, segítettél, de nem azoknak akiknek te gondolod, hanem annak a balekmágnesnek, aki épp kicsalt tőled egy ezrest, amit értelmesebb dologra is költhettél volna. Megfejtek pajtás, mint egy bakkecskét és még örülsz is neki.

Az ipart rengetegen, évről-évre többen űzik háborítatlanul. Ha belegondolsz, igen szép summát lehet keresni vele úgy, hogy egy A4-es papíron és egy clipboard-on kívül semmit nem kell befektetned. Az adventi vásárban izmos büntetésre számíthat az árus, aki elad egy nyalókát nyugta nélkül, a semmit sem adó kéregető óránként több ezer forintot is zsebretesz ellenszolgáltatás nyújtása és retorzió veszélye nélkül.

DSCF5904

Békét vegyenek!

A kategória idei nyertese nálam a kifakult buddhista szerzetesnek látszó, keleti vonásokkal bíró férfiak csoportja, akik a következő húzással várják a balekokat a nemzet fővárosában. A jóságosnak és szerzetesnek tűnő férfi odatipeg hozzád, de valójában sem nem jóságos, sem nem szerzetes. Kommunikálni nem tudsz vele semmilyen nyelven, néhány selypítve ejtett angol szóval dolgozik. És egy könyvecskével, amit az orrod alá tol. Első oldalon rövid angol nyelvű szöveg és Buddha oszt áldást a családodnak, és mielőtt teljesen elolvadnál a kedvességétől, a szerzet gyorsan odalapoz a gyűjtőívhez. Time is money. Ugyanekkor, szinte erőszakkal a kezedbe nyom egy ’búcsúcédulát’ (valami bazári arany színű matricát) és megkér, hogy írd a neved az ívre. Ekkor persze már tiltakoznál, mert látod, hogy a legkisebb adomány összeg nagyobb, mint amennyit karácsonyi ajándékokra szántál ámblokk. Ha nem adsz, azért is rosszul érzed magad, mert a szerzet az adományozók neve mellé a ’peace’ (béke) szót is odaíratja, nem hagyva kétséget afelől, hogy a békéért gyűjt. Ha nem tejelsz, kvázi a világbéke ellen vagy, és nem leszel soha szépségkirálynő! ÉN, mivel nem pályázom a címre, nem éltem az ajánlattal, igaz a szerzetes majdnem köpött egyet dühében, amikor elhárítottam a lehetőséget. Mérgesen továbbment, újabb áldozatra vadászva. Előtte persze még kitépte a kezemből a búcsúcédulát. Most vegyes érzelmekkel ülök itt. Ha kitör a háború, az val’szeg miattam lesz, nem azért, mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Nem írtam oda a nevem mellé, hogy PEACE és 10.000. Másfelől, ki tudom fizetni a villanyszámlát és egy kis gyökeres fát is tudok venni a fel nem ajánlott összegen. Mondjuk, ha kitör a háború, cseszhetem a fámat, meg az áramot. Ráadásul feszít egy megválaszolatlan kérdés: mit vett volna a pénzen? Mit csinált volna vele? Ha valaki éhezőknek gyűjt, kaját vesz a pénzen. Meg esetleg a maradékon egy klassz terepjárót. Mert valamivel neki is járni kell. Aki beteg gyerekeknek gyűjt, vesz mondjuk orvosi műszereket. Meg esetleg egy budai villát. Mert hát neki is lakni kell valahol. De mit vesz, aki békére gyűjt? Olajágat, békegalambot? Atombombát, amit elás egy lakatlan szigeten, hogy senki ne tudja az emberiség ellen fordítani? A szerzet, két perccel azután, hogy mérgesen elviharzott, már egy másik baleknál próbálkozott, aki láthatóan vevő volt a dologra, hisz épp a pénztárcájáért nyúlt. Mennyit kereshet ezzel a módszerrel? Hányan mennek lépre óránként/naponta/hetente?

Persze valódi (?) vallások képviselői is gyűjtenek a karácsonyi vásárokban. A Krisnásokkal korábban is volt már némi afférom. Egyszer egy szelíd tekintetű képviselőjük egészen agresszívan akart kihúzni belőlem némi adományt egy játszótéren. Mivel más címzetes balek nem volt jelen, addig kapacitált, míg kénytelen voltam kissé határozottabban nemet mondani. Erre haragosan megígértette velem, hogy következő életemben krisnásnak állok és elmantrázott. Azóta kicsit megértőbb vagyok velük, a fene se tudja, mi van a halál után. Van két Bhagavad Gitám (egy angolul, egy magyarul) és számtalan kisebb kiadványom, mint A tanítások nektárja. Sajnos én bele is szoktam olvasni az adományért kapott könyvekbe, így újra eltávolodtam a mozgalomtól. Valahogy kétségeim vannak azt illetően, hogy a Hare Krisna, Hare Krsna, Krsna, Krsna, Hare Hare, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare szavak mantrázása az egyetlen orvosság, mely az emberiség jelen zavart állapotában rendbe hozhatja az egész világot, mint ahogy azt a 67. oldalon állítják. Ha a Krsna-tudat az egyetlen út, mi a francnak gyűjtögetnek a keresztények karácsonyi vásárában? És mire kell a pénz? És miért van az, hogy mindig azoknak kell a pénzem, akik azt hangoztatják, hogy nem jelent számukra semmit az anyagi világ? És miért gondolja mindenki azt, hogy az ő vallása/csoportja birtokolja az abszolút igazságot? Mindenki mást hogy nem átallanak tudatlannak nevezni? És ha tudatlannak tart, miért nem oktat ahelyett, hogy kirabol? Ja, mert hülyének néz. Ennek így már van értelme. Annak is, hogy a fogyasztói társadalom fellegvárának számító New York-ban alakult szervezet mindössze félévszázados múltra tekint vissza. Mármint a krisnásoké. Nem, nem több évezredes múltra visszatekintő vallás. Egy 1966-ban alapított New Age mozgalom. Nagyon is anyagias mozgalom.

Szóval, ha zavarnak az adománygyűjtők és kétségeid vannak valódi céljaikat illetően, nem szereted, ha komplett hülyének néznek (akár az vagy, akár nem), ha megvan már a Bhagavad Gita és a Mormon Könyve is, de a gázszámla még nincs kifizetve, a következő a teendő:
Ne sétálj bele a csapdába! Ne juss el a dialógus szakaszig! Tedd félre a hiúságodat! A bók, a dicséret, az érdeklődés nem neked szól! Eszköz arra, hogy a szíveden át a pénztárcádig jusson. Ha nagyon kitartó a csaló (mert nevezzük néven őket), akkor a következő mondattal és ajkaidon mona lisai mosollyal szereld le: ’Köszönöm, de nem élek a lehetőséggel!’ – és spuri, a következő lájmolóig még épp szusszanhatsz egyet. Ez a legegyszerűbb. Persze lehet nyomozni, igazolványt kérni, kérdezgetni, de őszintén, van ennek értelme? Még neki fog feljebb állni, hogy mit tamáskodsz egy szeretetmunkással. Inkább passzolj!
Minden alkalommal amikor ilyen ’remek’ lehetőséget kihagysz, tegyél el egy adott összeget egy dobozba, perselybe, köcsögbe vagy ahová akarsz. Mondjuk, minden alkalommal, amikor megállít egy adománykérő, de elslisszolsz, tegyél félre kétszáz forintot a bugyellárisod oldalzsebébe, vagy egy perselybe. Gyűjts ezeket a megmentett kétszázasokat egy évig, aztán karácsony előtt lépj a tettek mezejére. Számold össze!!! Aztán olvasd el Szent Miklós történetét a wikipédián. Érted? Most nézz körül! Látsz a szűkebb-tágabb környezetedben jó embereket, akiknek jól jönne egy kis anonym segítség? Váltsd be az érméket papírpénzre, tedd be egy borítékba és mellé kívánj békés, áldott karácsonyt egy képeslapon! Juttasd el a címzetthez, úgy, hogy ne is sejtse, kitől jött! Ne írd alá a lapot és soha senkinek ne beszélj a jótékonykodásról!

Nem találsz olyan embert, akinek szívesen segítenél? Vagy csalódtál már abban,akinek segítettél? Oké, ilyen is van. Akkor segíts magadon, Isten is megsegít. Vagy a gyerekeden.Te őérte vagy felelős, nem furulyázó avatarokat bálványozó idegenekért. Ha nem találsz senkit, akinek segítenél, rakd a pénzt egy borítékba és tedd el vésztartaléknak. Hidd el, egy nap szükség lesz rá. És amilyen balek vagy, (bocs, csak voltál!) te nem fogsz tudni másoktól kérni, ha bajba kerülsz, szóval egy nap jól fog jönni. Világos?
Béke veled!

(UI: az én adománymentő-bödönömben már 3-szor 200 forint lapul, pedig csak 4 napja kezdtem a lájmolók elleni harcot!)

We’ve read a lot positive reviews of Budapest recently so we decided to go and check it out. Not that we haven’t been to our capital city a dozen times but this time we wanted to pretend that we were enthusiastic foreigners who wanted to squeeze as much as possible into a single day and take as many photos as our gadgets allow us. We started off in the underground parking garage of a largish mall, Corso Plaza, which is in located in one of the least prestigious neighborhood of the capital, District 8. In spite of its lousy reputation the place was quite decent, the mall was as good as any average shopping center in the continent. Except for the prices, because Hungary is dirt cheap compared with most capital cities in Europe. For foreigners of course, due to the favorable exchange rates and low salaries. So if you are a thrifty traveler this is your place.

Corso Plaza - an ordinary mall in District 8

Corso Plaza – an ordinary mall in District 8

We then walked to a nearby underground station and purchased a single ticket for 350 Forints. We took the train to Deák Square Station, got off then stopped discuss which exit we should take. After standing there for a couple of seconds, a ticket inspector came and asked – in English because we were holding an English language guide book – if he could help and directed us towards Erzsébet Square exit (we were headed for the Chain Bridge). Overall, the underground is OK, even lousy map readers can figure out where to get off, because there are huge and detailed maps at every station. Staff was surprisingly helpful and communicative despite their bad reputation. (I’ve just heard that a woman – a doctor on her way to her dying grandfather – was arrested because she was accused of using a fake pass. She was released after showing the receipt she got when she purchased it in a legit kiosk.)
Anyway, underground is safe to use, but be careful of pickpockets and keep the receipt if you buy a ticket. You can buy a One Day Travelcard or other budget tickets if you want to travel more.

It's quite simple to become the happiest tube rider

It’s quite simple to become the happiest tube rider

When you exit at Erzsébet Square you will see the miniature version of the London Eye. Prices are pretty steep, though. At least for Hungarians. We were reluctant to pay almost 5000 forints for two tickets so we decided to ignore the bird’s eye view and continue our walking tour.

The Wheel

The Wheel

Then we run into another London Look. The color of the booth is different but with a little photoshop work we could pass it for a typical London sightseeing snapshot.

Get the London Look

Get the London Look

Chain Bridge is just a stone’s throw away, so we hurried up.

Chain Bridge

Chain Bridge

The bridge was one of the projects of the Greatest Hungarian, István Széchenyi, a nobleman, politician, writer, philantropist in the 19th century. Too bad he ended up in an insane asylum not long after the fall of the Revolution of 1848. (Just for the record: he supported the revolution not the ancient regime.) He allegedly commited suicide in 1860. Well, unfortunately many Hungarian political figures have an unhappy ending, the Greatest Hungarian is no exception.

http://oxfordindex.oup.com/view/10.1093/acprof:oso/9780198719076.003.0002

According to urban legend, the sculptor of the Chain Bridge lions suffered similar faith. He is said to have killed himself after the public criticized his work accusing him of making tongueless lions.
But no, János Marschalkó did not jump off the bridge and the lions do have tongues. Although you are advised against checking this fact yourself.

The magnificent Parliament seen from the Chain Bridge

The magnificent Parliament seen from the Chain Bridge

The Chain Bridge from the Castle

The Chain Bridge from the Castle

Once you’ve crossed the Bridge you are all set. You can either take the Funicular
or walk up the Király Lépcső (King’s Stairs) if you keep right at the roundabout then cross the road to the stairs.
If you keep left at the rounabout you can reach the Várkert Bazár which is one of the recently restored parts of the Castle Hill with more spectacular stairs.

Várkert Bazár

Várkert Bazár

The Castle District has plenty of landmarks and photo spots. One of the most attractive features of the Castle is the breathtaking view of the River Danube with the 14 bridges across it and Pest (Budapest was originally two towns: Buda and Pest before the unification in 1873) with its marvellous riverside Gothic-Revival Parliament. In the Castle there are some Medieval details but some of the very old looking buildings date back to the 19th century, like the number one lookout terrace, Fisherman’s Bastion.

Fisherman's Bastion - there's a fee if you want to go to the upper balcony but to most of it admission is free

Fisherman’s Bastion – there’s a fee if you want to go to the upper balcony but to most of it admission is free

View from Fisherman's Bastion

View from Fisherman’s Bastion

If you are not planning to spend a lot of time here you should focus on the outdoor attractions, you should not and cannot miss Matthias C

for example.

There is a detailed map of the sights not far from the church.

The map helps you decide what you want to see

The map helps you decide what you want to see

There are some surprising accessories like a fiddler on the wall, a Trabant asking for donations, a guard wearing sunglasses or the occasional vintage car.

Will be spent on maintenance

Will be spent on maintenance

Not the London Look; a guard at the President's Residence

Not the London Look; a guard at the President’s Residence

The Fiddler has no fear of heights

The Fiddler has no fear of heights

Attention to detail is the secret to cathedral building - a beautifully carved entrance to Matthias Church

Attention to detail is the secret to cathedral building – a beautifully carved entrance to Matthias Church

It's easy to find a great background to a portrait

It’s easy to find a great background to a portrait

Because the weather was ideal for sightseeing, we did not visit the museums, but if it’d been rainy or extremely cold we would have opted for the Hungarian National Gallery, which has an impressive collection, mainly paintings.

We had time for one more attraction. After spending the best part of the day at the castle we headed for Andrássy Avenue, the local Champs-Élysées, a busy road lined with luxury brands, embassies, villas, the Opera House, attractive cafes and restaurants. We hit the beautiful bookshop located in the the building of the Párizsi Nagyáruház and browsed the foreign language section. Next, we went to the glamorous Bookcafe where we sipped excellent coffee while reading the books we’d just bought in the shop. What else do booklovers need?

Párizsi Nagyáruház (Grand Paris Department Store) - Andrássy Avenue

Párizsi Nagyáruház
(Grand Paris Department Store) – Andrássy Avenue

Easily one of the most attractive bookshops in town

Easily one of the most attractive bookshops in town

Bookcafe in the Lotz Room

Bookcafe in the Lotz Room

%d bloggers like this: