Feeds:
Posts
Comments

Előző bejegyzésünk folytatásaként itt a rövid beszámoló a ‘még egy körről’. Mert természetesen idén is belevágtunk a Balaton-körbe. Míg tavaly az esős időjárás tett próbára minket, addig idén a hőguta kerülgetett. Szikrázó napsütésben, de egyre nagyobb hőségben tekertünk, legjobb barátunk a menetszél, a kézműves és csapolt sörök, limonádék, fagylalt, jégkása és alkoholmentes koktélok, végül, de nem utolsósorban 30-as faktorú naptej. Ja, és az út menti közkutak.

Első nap: A déli órákban startoltunk Siófokról. A hőség miatt egy nappal hosszabbra terveztünk, hogy több időnk legyen strandolni. Első nap így csak Balatonszemesig jutottunk. Ez a bemelegítő szakasz, szinte teljesen sík, talán kicsit unalmas is, de lehet gyönyörködni (és szörnyülködni, néha irigykedni) a balatoni nyaralóépítészet sokszínűségében.

Akad, aki komppal kel át

Akad, aki komppal kel át

Van itt minden, bauhaus-szerű lakoktól a parasztbarokkig.

Szántódi-rév

Szántódi-rév

A Szántód(i)-révnél álltunk meg fagyizni, itt vetettünk néhány pillantást a kikötő hatvanas éveket idéző, felújított épületére. Kb. egyidősek vagyunk, hisz 1967-ben épült. Igaz, ő átesett nemrégiben egy alapos ráncfelvarráson. Itt érdekes régi képeket is találhatunk az átkelőről:
http://egykor.hu/szantod/532

Szántódon látszott, hogy előszezonban, ráadásul rossz időjárás utáni napokban vagyunk, hisz míg tavaly itt kígyózott a sor a kompnál, idén szinte senki sem várt átkelésre.

Népszerű a kerekezés

Népszerű a kerekezés

Ez kétségkívül a június 20-i indulás egyik előnye. A déli part szinte teljesen kihalt volt, nem álltak kocsik a nyaralók előtt, a parton is bőven volt hely, az éttermekben is nagyon szellősen ültek a vendégek. Másik előnye az előszezonnak, hogy júniusban még nagyon friss, tavaszias a természet, elképesztő illatok kísértek minket utunkon, a legdominánsabb a mindenütt jelenlévő hársfaillat volt, de sok helyütt illatoztak rózsák, sőt, Tihanyba érkezve a levendulafesztivál páratlan aromája és hangulata köszöntött. Természetesen az árak is előszezoniak, általában július első hetétől kezdve már többet kell fizetni a szállásokért is. Előre idén sem foglaltunk szállást, a természetközeli kempingezés mellett döntöttünk. B-tervnek ott voltak a minden kempingben fellelhető mobilházak és bungalók.

Első állomás: Vadvirág kemping, Balatonszemes. Már gyerekkoromban is törzsvendég voltam, azóta is minden változatlan, kivéve a felújított vizesblokkokat. Amúgy (szinte) minden kempingben vannak zárható ajtajú mosdó és zuhanyzófülkék, szóval akad némi privát tér a piperézésre. Vadvirág kempingben két nagyon jókedvű fazon léptetett be, választottunk egy tóparti parcellát – itt nem volt feláras – és sátorverés után azonnal bevetettük magunkat a pár méterre lévő vízbe.

5 perc alatt felépül a sátor

5 perc alatt felépül a sátor

Naplemente

Naplemente

Majd elbicikliztünk egy tipikus partmenti büfébe, ahol megrendeltük a tipikus balatoni hekket+rántott sajtot Rékának. Amikor 1987-ben itt kempingeztünk hárman: Zoltán öcsém, Gábor+én, ugyanott, ugyanolyan hekket lehetett vételezni, szóval, van ami nem változik.

Már '87-ben is sütöttek itt hekket

Már ’87-ben is sütöttek itt hekket

Második nap:

Az útvonal reggeli felmérése

Az útvonal reggeli felmérése

A második napon nem esik túl jól nyeregbe pattanni, ennyit el kell ismernünk

A második napon nem esik túl jól nyeregbe pattanni, ennyit el kell ismernünk

Szemesről viszonylag korán sikerült elindulni, Keszthelyre szerettünk volna eljutni. Szerencsére az időjárás továbbra is nekünk kedvezett, bár el kell ismernem, hogy a tavalyi esősebb, hűvösebb túrán könnyebb volt tekerni. Viszont kellemes tóparti reggelit sikerült rittyentenünk a SPAR kínálatából a lellei kikötőben.

DSCF8566

DSCF8576

Keszthely felé akad néhány hangulatos erdei szakasz

Keszthely felé akad néhány hangulatos erdei szakasz

Keszthelyen a Zala Kemping és Üdülőfaluban szálltunk meg, itt nagyon élveztük a hidegvizes medencét.

A medencénél nem volt nagy a tolongás

A medencénél nem volt nagy a tolongás

A kempingezést amúgy azért választottuk, mert
– egész évben házban lakunk, nem árt kipróbálni más létformákat is
– semmihez sem fogható energiát ad, ha több napot egyhuzamban friss levegőn töltesz – éjjel-nappal
– végül, nem kellett bajlódni a szálláskereséssel, a Vadvirágban, azaz első szálláshelyen felkaptunk egy kis brossúrát, amiben fel volt sorolva a legtöbb tóparti kemping, ennyi információ elég volt, hogy pár másodperc alatt kiválasszuk a 4 éjszakára szükséges szálláshelyeket. Szívesen látnék olyan moteleket is, amelyek az út mentén, minden sallangtól mentesen kínálnak egyszerű, viszonylag olcsó, de kényelmes szállást. Igen, mint Amerikában. Bejárat előtt parkoló autóval, motorral vagy biciklivel. Ahová nem kell hónapokkal előre bejelentkezni, ahol csak megállsz, amikor úgy érzed, elég volt aznapra a zötykölődésből. Ilyenek miért nincsenek nálunk?

Persze a kemping legalább ugyanannyi hátránnyal jár, mint előnnyel. Itt Keszthelyen például egy kalocsai falubusszal érkezett fiatal társaság volt az, akik letelepedtek mellénk és jókora adag alkohol elfogyasztása után igazi vadparaszt módon viselkedtek a Darányi Ignác terv keretében kiutalt furgonban és környékén.

Varjak és kalocsaiak - a keszthelyi kemping árnyoldalai :)

Varjak és kalocsaiak – a keszthelyi kemping árnyoldalai🙂

Mivel a Szemes-Keszthely táv elég szárazföldi mozgást biztosított, többnyire a kristálytiszta medencében töltöttük a hátralévő napfényes órákat. Jó ideig csak mi voltunk a medencében, ezt szerettem a legjobban ebben a kempingben. A Festecsics-kastélyban már számtalanszor jártunk, így ezúttal kihagytuk, de ajánljuk mindenkinek, aki még nem látta. Gyönyörű az épület körül található park is, és kellemes időtöltést ígér az odavezető sétálóutca is.

A keszthelyi Festetics-kastély.

A keszthelyi Festetics-kastély.

http://helikonkastely.hu/hu/

Itt ki lehetett bírni a hőséget.

Itt ki lehetett bírni a hőséget.

Este beültünk a sátrunktól kb. egyperces sétával elérhető retró hangulatú kemping étterem teraszára. Egész jó kaját hoztak, teljesen jó áron. Természetesen Közben a TV-ben ment a foci-EB egyik meccse.

Az étterem.

Az étterem.

Harmadik nap: a reggelt is az étteremben kezdtük. Korábban, mint szerettük volna, mert valami csúf hangú madárraj (varjak?) iszonyatos hangzavart csaptak az első napsugarak láttán. Márpedig ilyentájt igen korán kel a nap, kb. a nyári napforduló, a legrövidebb éjszaka idején járunk.

Mindegy, amúgy sem akartunk sokáig a másnapos kalocsai vagány csávók mellett ejtőzni, kijelöltük Révfülöpöt, mint teljesítendő célt. Ezen a szerdai napon valószínűleg megdőlt a melegrekord (37 fok körül volt), így Balatongyörökön nem ebédelni álltunk meg, mint tavaly, csak fagyizni.

A fagylaltossrácot nem mertem lefotózni. :) A jeges nyalat remek volt.

A fagylaltossrácot nem mertem lefotózni.🙂 A jeges nyalat remek volt.

A Balaton legjobbképű, de sajnos egyben legbarátságtalanabb fagylaltos fiújánál (lám-lám, a túl szépeknek sem lehet egyszerű az élet:)) sikerült beszereznünk három adag igen frissítő jeges nyalatot, amit a szépen felújított templom tövében, három, kissé irigyen figyelő közmunkás melletti padon bekebeleztünk.
DSCF8665
Balatongyörök egyébként nagyon szépen kiépítette a partmenti sétányt és a bicikliutat is, gyönyörűek a kihelyezett virágok is.

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=10765

Aki a virágot szereti ... Balatongyörökön kevés lehet a rossz ember. :)

Aki a virágot szereti … Balatongyörökön kevés lehet a rossz ember.🙂

Persze arra is emlékeztünk, hogy a tavalyi kiadós ebéd után milyen “meglepő” volt a hamarosan következő emelkedő. Balatongyörök után jön egy sík nádas rész, majd eléggé meredeken fordul balra az út egy golfpályánál. Természetesen a küszködésért kárpótol a kilátás. Tavaly szerintem nem is tudtunk itt egyhuzamban feljönni, idén már könnyen abszolváltuk az emelkedőt. Egyrészt belejöttünk a bicajozásba, másrészt nem ettünk háromfogásos ebédet Balatongyörökön. Badacsony felé igen hangulatos, dimbes-dombos szakasz következik. Ebben a hőségben kissé embert próbáló. De nem vészes. Kedves pihenőhelyet találtunk egy kis kápolna kertjében. Több apró, helyi kövekből (többnyire bazaltból) épített, viszonylag új templomocska szegélyezi az utat.

Pihenő a templomkertben.

Pihenő a templomkertben.

Papíralapú GPS. Előnye, hogy nem merül le.

Papíralapú GPS. Előnye, hogy nem merül le.

Bazalttemplom az út mentén.

Bazalttemplom az út mentén.

Annak is örültünk, hogy idén nem vétettük el a kereszteződést, és így szerencsére kihagytuk a Káli-medence kitérőt, a part mentén haladva teljesítettük a távot. A Káli-medencét lehet a magyar Provence-ként aposztrofálni, de a ‘bicikliút’ akkor is borzalmas, illetve még csak az sem, hisz nem is létezik, a bicikliút jelzést egyszerűen a roppant forgalmas autóútra biggyesztették. Ebben a hőségben valószínűleg csak a nap által hófehérre szívott csontvázaink maradtak volna a helyszínelőkre, ha egy felelőtlen autós az árokba taszított volna minket.

Hatalmas kincs a nyomós kút.

Hatalmas kincs a nyomós kút.

Ezen a napon találkoztunk a Balaton-kör egyetlen maximálisan elégedetlen résztvevőjével. Általában jó a hangulat, sokan odaköszönnek, jó utat kívánnak, ránk mosolyognak. A kempingekben rengeteg az idős német és holland vendég, akikre finoman rá lehet mosolyogni reggelente a mosdóba menet, anélkül, hogy megkockáztatnánk, hogy a ‘Mit vigyorog itt ez a barom?’ nézést kapjuk viszonzásul. Az éttermekben is megkérdezték, hogy honnan indultunk, mikor, hányadik napja a túrának stb. Kedvesek voltak, ráadásul a szezon elején járunk, még nem nyűtte el a vendéglátósok idegeit a nyár. Az autósok is eléggé toleránsak azokon a helyeken, ahol kénytelenek vagyunk velük megosztani az utat, a bicajosok is normálisak egymással.
Az egyetlen totál elégedetlen bringás egy idősebb fickó volt. Az út legrosszabb szakaszán találkoztunk vele, tulajdonképpen egy bokorból tört elő, így fokozatosan tárult fel előttünk járgánya. Legnagyobb ámulatomra, a bicikli után egy utánfutót vonszolt. De nem azt a cool, könnyed kis szerkezetet, amiben gyerekeket is lehet szállítani. Ez valami fémkeretes, szinte autóutánfutóra emlékeztető, összetákolt izé volt, a belehajigált holmik között egy kis fehér puli (?), vagy talán pumi rázkódott veszettül, láthatóan nehezen viselte a zötykölődést a szaharai forróságban. A pasi után egy hölgy tűnt elő a bokorból, számára halálközeli élménynek tűnt ez a túra. A pulis pasi üdvözlésképpen, ingerülten odavetette: “Köszönjük meg Viktornak!” “Rossz az út?” Kérdeztem bambán, hisz valamiért nem számítottam arra, hogy a bokorban értékelnem kell a kormány bicikliút-stratégiáját. Az egyik legjobb dolog a nyaralásban, hogy az ember néhány napra ki tudja vonni magát a média és hírei bűvköréből, így ha rövid időre is, de normális helynek tűnik a világ. Na, itt még szólt néhány keresetlen szót a bringaút vacakságáról, aztán nem volt többre idő, mindenki ment a maga dolgára. Szóval innen a poszt címe. Ha egy tanáccsal szolgálhatok, az a következő: pulit semmiképp ne vigyél az útra, pláne ne pléh-utánfutóban, mert annyira nem jó minőségű és széles a pálya, hogy elégedetten kerekezhess rajta.

Ez a szakasz Balatongyörök előtt az egyik legújabb, legprofibban kivitelezett szakasz.

Ez a szakasz Balatongyörök előtt az egyik legújabb, legprofibban kivitelezett szakasz.

Nem csodálom, hogy kitikkadt a csapata, azt sem értem hogy fértek el mellette a szembejövők. És némi erőnlét sem árt, ha jobban belegondolok. Nem sok, majd az úton megedződsz egy kicsit.
A következő szakaszon többször eszembe jutott, mit csinálhat szerencsétlen puli, de reméltem a legjobbakat. De jót derültem azon, hogy sokan mindenért az aktuális miniszterelnököt hibáztatják. Régen Istent vették elő, most Orbánt/Gyurcsányt. Azért persze lehetne kevésbé rázós az út. Meg szélesebb. Ja. Üzenetet átadottnak veszem.

Révfülöpre érve feledésbe merült a pulis incidens, elég pöpec kis kemping van itt (Balatontourist Napfény Kemping). Makulátlanok a vizesblokkok, klassz a vízpart és az étterem is. A német és holland nyugdíjasok Mekkája. A két nemzet amúgy el is különül a területen, szinte látható a határ Little Germany és Little Netherlands közt. Iszonyú profi felszereléssel jönnek egész szezonra, esténként nyugodtan ücsörögnek, olvasnak a minden kényelemmel ellátott lakóbuszok előtt. Akad, aki muskátlikat is telepített a sátra köré, úgy festett a kis birtoka, mintha kis virágoskert is lenne. A szezonbérlet 3 hónapra 350 000 forint, német nyugdíjakhoz viszonyítva nagyon baráti ár lehet.

http://www.balatontourist.hu/balaton_kemping_szallashely/napfeny_kemping_revfulop/

Strand Révfülöpön.

Strand Révfülöpön.

Természetesen egy nyugdíjas német házaspár melletti sarokra táboroztunk le, akik hozták a papírformát, ők nem ittak, mint a kalocsaiak, az estét olvasgatással töltötték a lakókocsijuk előtt.

Muskátlival teljes a komfort - sok nyugdíjas egész szezonra ruccan le Németországból.

Muskátlival teljes a komfort – sok nyugdíjas egész szezonra ruccan le Németországból.

Mi sem zavartuk őket, strandolás után a kemping éttermébe vettük az irányt, ahol meglepően finom, kenyértésztába töltött húsos-zöldséges fogást ettünk, közben ment az a bizonyos portugál-magyar meccs, így a szurkolásból is kivettük a részünket. Remek volt a hangulat. És a kiszolgálás is. A felszolgáló lányok többet futottak a meccs alatt, mint Ronaldo. Nagyon kemény meló!

Révfülöp nevezetességeiből:
http://www.revfulop.hu/magyar/egyeb_nevezetessegek

A hókristály is szurkol.

A hókristály is szurkol.

Negyedik nap: irány Balatonfüred, a túra egyik legnagyobb attrakciójának, Tihanynak az érintésével.

Teknősmentés Révfülöp után. Az úton grasszáló páncélost biztonságos vizekre juttattuk.  Akkor még nem sejtettük, hogy Réka cicája, Mignon egy cserbenhagyásos gázoló áldozata lesz. :(

Teknősmentés Révfülöp után. Az úton grasszáló páncélost biztonságos vizekre juttattuk. Akkor még nem sejtettük, hogy Réka cicája, Mignon egy cserbenhagyásos gázoló áldozata lesz.😦

Nem is időzíthettünk volna jobban, hisz tombolt a Levendulafesztivál. Leírhatatlan élmény volt bebiciklizni az illatfelhőbe.

Tihany és a végtelen levendulamezők.

Tihany és a végtelen levendulamezők.

Érdekes módon, még idén is működött a pizzéria, hol tavaly ettünk, így felkerekeztünk az Apátság alatti utcácskákba és letelepedtünk.
DSCF8774

Bringatúrán nem lehet elhízni. :)

Bringatúrán nem lehet elhízni.🙂

A pizza mellé idén levendulás kézművessör dukált. Épp annyira volt levendulás, amennyi még tolerálható volt, muszáj volt megkóstolni (de nem lesz a kedvencem).

Levendulás pizza nem, de levendulás sör szerepelt az étlapon

Levendulás pizza nem, de levendulás sör szerepelt az étlapon

Vettem két tő levendulát, a kosaramban utaztak, gondoltam, én is kirakom a sátrunk mellé mint a németek a muskátlit, de sajnos hazaértünk után elpusztultak. Ők sem bírták a zötykölődést. Mi lehet a pulival?

Minden a levenduláról szólt.

Minden a levenduláról szólt.

DSCF8782

DSCF8780

Találtunk egy középkori éttermet, jövőre szerintem ide térünk be.

A skanzenszerű, általam középkorinak titulált étterem.

A skanzenszerű, általam középkorinak titulált étterem.

Talán már kiderült: imádom a levendulát.

Talán már kiderült: imádom a levendulát.

Az apátság melletti kilátóteraszt nem lehet kihagyni.

DSCF8808

És természetesen az apátságot sem.

A Tihanyi apátság remek lehetőséget nyújt egy könnyed történelemórára.

A Tihanyi apátság remek lehetőséget nyújt egy könnyed történelemórára.

Az a bizonyos első magyar mondattöredék az apátság alapítólevelén. Sajnos ez nem az eredeti példány, azt csak sátoros ünnepeken veszik elő - érthető okokból.

Az a bizonyos első magyar mondattöredék az apátság alapítólevelén. Sajnos ez nem az eredeti példány, azt ugyanis a Pannonhalmi Bencés Főapátság levéltárában őrzik, érthető okokból nincs kiállítva.

Az a bizonyos visszhang. Sajnos mindig volt valaki a környéken, aki visszahahózott, így nem derült ki, mennyire akttív még a tihanyi echó.

Az a bizonyos visszhang. Sajnos mindig volt valaki a környéken, aki visszahahózott, így nem derült ki, mennyire akttív még a tihanyi echó.

Hahózás után vissza az útra, Füred felé. A balatonfüredi kemping (főleg a recepciója) teljesen olyan, mintha a hatvanas években járnánk. Soha nem éreztem még magam olyan közel egy valódi időugráshoz, mint itt. Persze azért sok mindent modernizáltak azóta, sőt, karbonmentes kempingnek vallják magukat, ez ki is volt írva a bejáratnál. Ez oltárian környezetbarátul hangzik, talán ezért volt ez a legdrágább szállás, a parcellaválasztásért is felárat kellett fizetni. (Miért van az, hogy minden, ami környezetbarát, automatikusan kétszer annyiba kerül? Tudom a választ, csak költői kérdés volt.) Érdemes kicsit válogatni, a legjobb szomszédok természetesen a német nyugdíjasok. (Először egy háromgyerekes család mellé akartunk letelepedni, illetve dehogyis akartunk, inkább fogalmazzunk úgy, nem vitt tovább a lábunk, de szerencsére kiderült, hogy az a parcella előre le van foglalva, így erőt vettünk magunkon, és elvonszoltuk magunkat és a félig felvert sátrat a legközelebbi német nyugdíjasok melletti parcellához. Az említett család még a varjaknál és a kalocsai részegeknél is rosszabb választás lett volna, mivel apuka minden mozzanatot negédes hangon kommentált: Most Durcikával elmegyünk a mosdó-bosdóba. Hozzzzzad kisszívem a törci-börcidet és pisike után megyünk a strandra-brandra. Na, ettől kímél meg minket, ha német nyugdíjasok mellé telepszünk.)

Ennek a kempingnek a plusz szolgáltatása-bolgáltatása a tóparti óriászcsúszda volt és a kellemes, szinte (csak szinte!) tengerpartot idéző kis homokos öböl. A parton piknikeztünk este, a naplemente aranyhídjánál.

Utolsó nap: Vártuk is meg nem is. Inkább nem, bár azt is bevallom, hogy az egyhetes túra épp elég volt mindenkinek. Balatonfüreden van a legszebb, legmodernebb bicikliút. Gyönyörű a Balaton-parti Tagore sétány is.

Reggel a füredi promenádon. Szép, de peches hely.

Reggel a füredi promenádon. Szép, de peches hely.

Érdekes módon, megint itt lelte valami Gábor biciklijét, az Iránt is megjárt Fatihot. Tavaly defektes lett a kereke (igaz, a túra végéig kitartott), idén egy furgonos miatt kellett hirtelen fékeznie, emiatt elkezdett kattogni a hátsó. Balatonalmádiban, egy nagyon segítőkész szerelő műhelyében végül új kereket kapott a járgány.

Az almádi szerviz tiszta Amerika.

Az almádi szerviz tiszta Amerika.

Ezen a napon volt talán a legmelegebb. Fűzfőn megebédeltünk, aztán betértünk egy CBA-ba hideg ásványvízért. Odabenn olyan hidegre volt állítva a klíma, hogy az eladónő kabátban pakolt a tejhűtőbe. Bizarr érzés volt, bár élelmiszerboltban talán indolkolt a temperálás.

Odakinn a flaszteren tojást lehetett volna sütögetni. De mi inkább egy alkoholmentes mojitóval zártuk a kört a Siófoki Aranyparton .

VÉGE :(

VÉGE😦

Sokan megcsinálták már, sokféleképpen, íme a mi Tour de Pelsónk.

DSCF3752

A kissé viharvert, négynapos Balatonkerülő Túrát utólag életünk egyik legjobb nyaralásának minősítettük, bár őszintén szólva útközben ezt nem mindig vettük észre.

DSCF3764

Mi tetszett legjobban? Az egyik előny a spontaneitás volt. Manapság az emberek többsége úgy indul nyaralni, utazni, hogy azt is tudja (legalábbis tudni véli), milyen színű csempe van a szálloda fürdőszobájában, amit hónapokkal előre lefoglalt, így kénytelen elindulni, akkor és annyi időre, ha törik, ha szakad. Persze a vérbeli utazók nem ilyenek, de mi nem is tartozunk a valódi vándorbojok- és görlök közé.

Aztán utólag érdekes volt azt is nyugtázni, hogy ha nem ideálisak a körülmények, kicsit meg kell dolgozni azért, hogy jól érezd magad,ami egyáltalán nem baj. Ha 24-25 fokban, szikrázó napsütésben, előre lefoglalt, prémium szállásokkal szegélyezve csináltuk volna végig, biztosan könnyebb, de unalmasabb lett volna az egész, mint így, hogy némi kihívás elé állított minket az út. Nem árt néha kimozdulni abból a bizonyos komfortzónából, egy ilyen könnyű túra épp megadhatja a kezdőlökést a további, igazi kalandok irányába.

Tetszett az is, hogy némi pozitív teljesítmény is keveredett a nyaralásba, nem az all inclusive-ben elnyalt fagyikat és megivott söröket számláltuk, hanem a kilométereket. Bár hozzáteszem, nem is nyaraltunk korábban sem all-inclusive stílusban és bevallom, nem is szándékozunk belekezdeni. Réka értékelte ezt a leginkább, büszke volt a teljesítményére.

Ár-érték arányban is egészen jól jöttünk ki, kevés felszerelést kellett beszerezni és kevés dologra kellett költeni, a balatoni árak korántsem voltak olyan vészesek, mint az uborkaszezoni tv híradók helyszíni jelentéseiből kiderül. Az élményeket egy ilyen túra során megszerzed és nem megveszed, így a java ingyen van.

Előkészületek: minimális. Adva volt háromtagú családunk három szerény biciklivel. A vezérürü az öcsémtől elzabrált Fatih nevű kerékpár volt, aki megjárta az utat Pécs és Irán közt, tehát a csapat legtapasztaltabb tagja volt. Őt hajtotta Gábor, Réka és én két alap mountain bike-on közlekedtünk.Vettünk rájuk néhány extrát, csomagtartót, kosarat, táskát és új lámpákat. És felpumpáltuk a kerekeket. Vittünk egy egyszerű, háromszemélyes dome sátrat, hálózsákokat és polifoam-ot. Ez utóbbi volt a gyenge láncszem, később akartunk venni még matracokat, de egy bolt sem került utunkba, ahol ésszerű áron beszerezhettük volna őket. Ugyebár, ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát …

Terv: csak annyit határoztunk el, hogy Siófokról indulva az óramutató járásával ellentétes irányban haladunk, négy nap alatt tesszük meg a körülbelül 200 km-es távot, azaz napi 50 km-es elosztásban, kempingekben éjszakázva.

Váratlan esemény: indulás előtt pár nappal közvetlenül a házunk mellett ütött be a mennykő, valószínűleg egy közeli trafó vagy utcai lámpa volt az, amit telibe talált, de mi is kaptunk szépen belőle, tönkrement néhány elektronikai cikkünk, így a készülődés helyett inkább a biztosítóval való ügyintézés, cuccaink szervizelése és újak vásárlása foglaltak le minket. Az iszonyúan szeszélyes időjárás egyébként sem volt ínyünkre, elképzeltem ahogyan egy ilyen kaliberű égzengést és dézsából ömlő esőt kapunk a nyakunkba valahol a semmi közepén, egy talán nem is teljesen vízálló sátracska alatt. Az indulást el is halasztottuk néhány nappal, hátha javul a szitu.

Indulás: a bringákat egy pécsi biciklis bolt, a Pavlik furgonja szállította le nekünk Siófokra, baráti szívességből. Köszönjük! Mi végig szemerkélő esőben kocsival tettük meg az utat.. A reggeli rádióműsorban épp a (rém)álomnyaralás volt a téma, sorra vették a sztorikat, ötcsillagos, tengerre néző kilátásos helyett szemétdombra néző, csillagtalan, penészes szobákról és csalódott utasokról. Ez jól megalapozta a hangulatot, mire odaértünk egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy egyáltalán elindulunk. Aztán mire odaértünk, csodák csodájára elállt az eső, borús kilátásokkal, de valamennyire elszántan felmálháztunk és nekiindultunk.

Az egyetlen korábban eltervezett dolgon azonnal változtattunk. Siófokról nem keletre, azaz óramutató járásával ellentétesen, hanem nyugatra indultunk a bizonytalan időjárás miatt. Úgy gondoltuk, ha nyakunkba szakad az ég, legfeljebb eltekerünk a szántódi révig, ahonnan átkelünk Tihanyba és csak egy csonka körrel térünk vissza Siófokra. Ez a szakasz Siófok és Szántód közt kissé eseménytelen, sík vidéken és eklektikus nyaralók közt halad, talán a legmozgalmasabb a siófoki vigalmi negyeden való áthajtás. Így tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember hozzászoktassa magát a túrázás gondolatához. Az idő érdemben nem javult, sőt egyre fenyegetőbb fellegek tornyosultak fölénk, így némi tépelődés után beálltunk a szántódi révnél kígyózó sorba, hogy rövidítsünk a távon, a rossz idő miatt elhalasztva a teljes kerülést. Rékával még átmentünk az épület túloldalán található mosdóba. A párperces séta alatt sikerült kissé átértékelni a helyzetet, és mire visszatértünk a sorban szobrozó Gáborhoz, közöltük vele, hogy mi a teljes kerülésre szavazunk. Kiálltunk hát a sorból és elkerekeztünk Fonyód irányába.

Déli part, Balatonszemes környékén. Kisütött a nap! Na jó, nem hétágra.

Déli part, Balatonszemes környékén. Kisütött a nap! Na jó, nem hétágra.

Egész jó volt a pizza

Egész jó volt a pizza

A déli part ezen szakasza továbbra is kissé eseménytelen volt, valahol kerítettünk egy pizzát ebédre és már-már megálltunk volna a szemesi Vadvirág kempingnél, mikor rájöttünk, hogy ha akarjuk tartani a napi ötven körüli távot, jobb ha elgurulunk Fonyódig. Az idő is megkegyelmezett, még a napot is láttuk néha, mire kora este megérkeztünk a fonyódi retró kempinghez, már egész jó hangulatban voltunk.

A fonyódi kemping bejárata

A fonyódi kemping bejárata

A táborhely az valami csoda volt, szerintem gyerekkoromban is ugyanezek a vizesblokkok szolgálták az NDK-s turistákat. Némi nosztalgiázás után felvertük és berendeztük a sátrat, aztán lementünk fürödni a partra.

Esti fürdőzés

Esti fürdőzés

A reggeli kilátások fényében ezt nem gondoltuk volna. Aztán a szerény zuhanyban való gyors renoválás után felvettük a legjobb ruhánkat (a mások pár legginget) és egy part közelében lévő, ugyancsak retró hangulatú büfében kalóriadús kaját vételeztünk.

Wimpi

Wimpi

Igyekeztünk normál időben lefeküdni, készülve a másnapra. Ezen a ponton kicsit kételkedtem abban, hogy fel tudom tenni a fenekemet reggel a nyeregre, de igyekeztem optimista maradni. Az ember azt hinné, hogy egy fáradt túrást nem kell elringatni az első nap után és úgy végigalussza az éjszakát, hogy ágyút lehetne sütögetni a füle mellett. De nem! Valahogy az éjszaka elhúzó vonatok beépülnek az ember álmaiba s egész apokaliptikussá teszik azokat. Ehhez jött még a néhány méterrel odébb tanyázó népes család is.

A tábor

A tábor

A kempingben amúgy alig volt valaki, igen szellősen álltak a sátrak, de a hang szinte fénysebességgel tud terjedni egy kihalt táborban is. Egészen meghatódtam, ugyanis a „szomszéd” gyerekek vacsora után elmondtak valami esti imát. El sem hittem, hogy akad még család, ahol ilyen illedelmes, istenfélő gyerekek nevelkednek. Elhamarkodottan ítéltem. Hamarosan alábbhagyott az esti áhítat és fergeteges kártyapartiba torkollt. Egy idősebb családtag minden ütésnél akkorát nyerített, hogy beleremegett a sátor. Ehhez jött még a kemény talaj. Otthon a ház előtti selymes gyepen próbáltuk ki a sátrat és a hálózsákokat. A kempingben viszont csak néhány száraz fűcsomó volt a poros, néhol sáros talajon és olyan érzés volt itt aludni, mintha egy fakír ágyán heverésznénk. Sebaj, reggelre majd kisüt a nap és valahol útközben megállunk napozni és szundítani egyet. Az első éjszaka amúgy alig került párezer forintba, ha jól emlékszem négyezer alatt volt a kis sátor és három személy tarifája.

2. nap
Reggel szikrázó napsütésre ébredtünk, gyorsan felpakoltunk és hétkor már suhantunk is a nyaralók és a sínek közt fekvő kis autóúton.

Reggeli verőfényben. Nem sokáig tartott.

Reggeli verőfényben. Nem sokáig tartott.

Ezen a szakaszon külön bicikliút nem található. Egy ABC-ben vettünk reggelit, amit szerettünk volna a parton elfogyasztani.

Itt találkoztunk a Fúriafűzzel. Iszonyúan fújt a szél, visszamenekültünk a házak közé.

Itt találkoztunk a Fúriafűzzel. Iszonyúan fújt a szél, visszamenekültünk a házak közé.

Ott meglepően erős szél és hideg fogadott, szóval inkább visszaindultunk a házak közé. Előtte még rájöttünk, hogy a Harry Potterből ismert Fúriafűz alakja valószínűleg az írónő és egy szomorúfűz viharos találkozása után született. Ekkora szélben még egy kisebb fűzfaág is méreteseket tud suhintani, szóval visszamenekültünk a kocsiút felé és inkább egy szélárnyékos padon reggeliztünk. Közben kezdett beborulni és mire Balatonmáriára értünk, úgy fütyült a talpunk alatt a szél, hogy a Twister című film viharvadászai is elemükben érezték volna magukat.Ennek ellenére ez volt a túra egyik legszebb szakasza, itt, a Balaton „kanyarjában” már kifejezetten bicikliseknek épített utak is voltak, pihenőhelyekkel, térképekkel és egyre több bringással.

Hangulatos erdei szakasz a "kanyarban"

Hangulatos erdei szakasz a “kanyarban”

Szinte mindenki szembe jött, hisz a többség – úgy tűnik – az óramutató járásával ellentétes irányt preferálja, ahogy mi is terveztük.

A második nap távja - hangulatos, árnyas utak, biciklispihenők

A második nap távja – hangulatos, árnyas utak, biciklispihenők

Fedett pihenő.

Fedett pihenő.

Abba már beletörődtünk, hogy nem ideális az időjárás, úgy tűnt, ez másokat sem zavart igazán. Vízálló, kapucnis dzsekit vagy köpenyt mindenképpen kell vinni, alá rétegesen öltözni, akkor elviselhető az időjárás szeszélyessége is.

Esőkabát legyen nálad!

Esőkabát legyen nálad!

Rájöttünk arra is, hogy kedvezőbb, naposabb időben nem feltétlenül lett volna jobb a túra, csak kicsit más. Valószínűleg többször megálltunk volna inni, pihenni és fürdeni a kis szabad-strandokon. Így, hogy nem volt kánikula, többet töltöttünk nézelődéssel és komótosan tekertünk. Mivel korábban már sokszor körbenyaraltuk a Balatont és számtalan alkalommal megnéztük az itt látható nevezetességeket, még a keszthelyi Festetics kastélyhoz sem tértünk be, a nézelődést biciklis szemmel hajtottuk végre. Ha valami megtetszett, megálltunk, bámészkodtunk, ettünk-ittunk.

Ebéd Balatonszentgyörgyön.

Ebéd Balatongyörökön.

Balatongyörökön menüztünk, aztán a kitűzött cél, Badacsony felé haladtunk. Badacsony ugyebár egy jókora, de bájos turistacsapda, a parton termetes vigalmi negyeddel, borkóstolóval stb. A központban lévő turista (dez)információban teljesen félretájékoztattak minket, valami olyasmit mondtak, hogy kemping nincs Badacsonyban, de ha van, azon biztosan kint van a teltház tábla. Végül adtak egy szórólapot egy újonnan nyílt kempingről, bár valószínűleg tele van, de azért próba szerencse.

Badacsony Kemping.

Badacsony Kemping.

Mondanom sem kell, hogy a vadiúj, az előzőhöz képest luxuskempingnek számító szálláshelyen alig néhány sátor táborozott. Minden hely saját sövénykerítéssel volt körbevéve, a vizesblokk parádés, a szauna is vadiúj. Mi kell még három megfáradt vándornak? A 33-as parcella kivétele után gyors sátorverés, zuhanyzás, aztán irány a part.

Badacsony Kemping strandja.

Badacsony Kemping strandja.

Ma is sikerült csobbanni, reggel és este – úgy tűnik – stabil a jó idő. Körülnéztünk a parti forgatagban, sétáltunk a mólón, erőtlen kísérletet tettünk néhány gumimatrac vásárlására, de aztán inkább visszamentünk a táborba szaunázni. Aztán óbégatás és vonat-világvége mentesen aludtunk, a szomszédos telken hollandok tanyáztak, de ők tudtak viselkedni: se ima, se zsuga.

Badacsony - móló.

Badacsony – móló.

3. nap
Ajjaj! Megtört a reggeli ragyogás sorozat, egészen komisz esőre, szélre ébredtünk. Próbáltuk szárazon megúszni és gyorsan összepakolni a sátrat, amikor Gábort hívták az internet szolgáltatótól villám-kárrendezés ügyben. A süvöltő szélben, szakadó esőben a sátorral viaskodó Gábor „Ne haragudjanak, most nem tudok beszélni, épp nyaralok” mondata után sajnos röhögőgörcsöt kaptunk Rékával, így ez némileg hátráltatott minket a pakolásban.

Az eső indulásra nagyjából elállt, letáboroztunk a helyi Coop ABC verandáján reggelizni, amikor két tanácstalan biciklis csapódott hozzánk. Tulajdonképpen útbaigazítást szerettek volna kérni, mert kicsit elkeveredtek. Szó mi szó, néhány helyen elég hülyén vannak az útjelzések és el lehet kavarni, annak ellenére, hogy az ember azt hinné, ez egy tókerülésnél nem is lehetséges. Egyébként olyan otthonosan berendezkedtünk a bolt előtt, hogy azt hitték, éjszaka is ott táboroztunk.
Na mindegy, nekivágtunk a legígéretesebb szakasznak, Tihany felé. Gondoltuk, követjük a jelzéseket a magyar Provence-nek titulált Káli-medence felé, így kissé el is tértünk a tóparti vonaltól. Ez a szakasz tetszett a legkevésbé. Igen forgalmas autóútra „csalják” rá a bicikliseket, többször látjuk a kerékpárút-jelzéseket, tehát nem tévedünk el, csupán ezt a szakaszt így oldották meg. Attól lett bicikliút, hogy kiraktak néhány táblát. Réka amúgy nem sokkal azelőtt jött haza Provence-ből, szóval ő volt a legcsalódottabb, folyamatosan morgolódott, hogy ennek aztán semmi köze az igazi Provence-hez. Itt volt az első jelentősebb technikai gondunk is, váltásnál nagyon szerencsétlenül esett le Fatih lánca, alig tudta Gábor visszarakni a helyére. Én közben előrementem, mert olyan forgalom volt, hogy igyekeztem sebesen haladni, hogy mielőbb letudjam a szakaszt. Zánka felé haladva kisütött a nap és gyönyörű kilátás nyílt a lenti tájra. Egy kanyarban, a zánkai templomnál vártam be Gábort és Rékát, miközben a kilátásban gyönyörködtem. Tihany felé az egyik legszebb szakasz jött, besétáltunk a forgalmas turistacsapdába az Apátság alatt és három hatalmas pizzával csillapítottuk az éhségünket.

Tihanyban fáradtan.

Tihanyban fáradtan.

Gábor mindenáron valami part menti Habsburg-kastélyban akart megszállni, ahol évekkel azelőtt céges training-en volt. Végül nem sikerült beazonosítani neten a helyet, az étteremben meg nem voltak képben, mikor kérdezősködtünk, pedig már ott lebegett lelki szemeim előtt a kép, ahogy kiteregetjük a csuromvizes sátort a lakkozott parkettán, a biedermeier kanapé elé. Kempinget sem találtunk, Zimmer Ferikben pedig nem igazán lelkesedtek a házigazdák egyéjszakás vendégekért, kezdett beesteledni, amikor utolsó esélyként egy Hotel Adler nevű helyen, last minute ajánlatban kaptunk egy „medencés” szobát. http://www.adlerhoteltihany.hu/
Bicikliket szoba előtt leparkoltuk, berontottunk a wellness-részleg szaunájába, ami még az előző napinál is jobb volt.

"Saját" medence.

“Saját” medence.

Az idő nem volt valami fényes, így a kinti medencét csak mi látogattuk- edzésben voltunk, hiába no. Hihetetlen, de ágyban, párnák közt hajtottuk álomra a fejünket, sem zsugázó család, sem vonat, sem süvöltő szél nem alkalmatlankodott. Nem is olyan rossz dolog ez a civilizáció! A reggeli olyan parádés volt, hogy Réka azóta is emlegeti. Ha jól láttam, egy egész kalácsot pakolt szeletelve a tányérjára.

Utolsó nap:
Itt maradtunk volna még szívesen, de terv az terv, megkezdtük az utolsó napot. A Balaton a legeslegszebb arcát mutatta a reggeli szemerkélés után. Még rossz időben haladtunk el a végül megtalált Habsburg kastély előtt, aztán kisütött a nap és remek hangulatban hajtottunk egész Siófokig. Örülök, hogy végül ezt az irányt választottuk, mert a látvány megjutalmazza az embert a négynapos zötykölődésért.Ez volt a kedvenc szakaszunk, Balatonvilágosnál valóban kivilágosodott és gyönyörű kilátás nyílt a tóra.

Onnan indultunk?

Onnan indultunk?

Kissé túlontúl is be van építve a part egyes részeken, de így is gyönyörű a látvány. Ha rám szakadna a nemzeti bank, lehet hogy itt, a balatonvilágosi szakaszon vennék egy part menti nyaralót és nem a nevezetesebb, felkapottabb településeken. Az utolsó szakasz „örömtekerését” csak az árnyékolta be, hogy tudtuk, hamarosan célba érünk. Amikor a siófoki Aranyparton tekerve megálltunk egy fürdés és egy kürtős kalács erejéig, Gábor feltette a kérdést: Még egy kört? Naná! De sajnos csak egy másik alkalommal. Csak attól félünk, hogy ha legközelebb ideális időjárást fogunk ki és minden a terv szerint alakul, nem fog olyan jól sikerülni, mint ez az első, kissé viharvert túránk. Ahogy mondtam, úgy könnyű jól érezni magát az embernek, ha minden klappol. Csak hát nem olyan érdekes.

Megcsináltuk!!!

Megcsináltuk!!!

Ui. Réka már egy évtizede rágja a fülemet, hogy ússzuk át a Balatont. Most letöltött a netről valami edzésterveket is és egy éve egy igazi olimpikon irányítása alatt edz. Még az is megtörténhet, hogy át is kell úsznom a tavat. Kész szerencse, hogy nem az Óceán partján lakunk. Bár oda szeretne költözni. Öreg vagyok én már ehhez!

A mai posztban hálátlan témáról fogok értekezni. A fahéjillatú, angyalszárnyas, tömjénes, mirhás adventbe szinte szentségtörés belerondítani, de higgyétek el, szigorúan a ti érdeketekben teszem!

Ne is szaporítsuk tovább a szót, térjünk inkább a tárgyra! Ha valaki turisztikai témájú blogot ír, általában a dolgok pozitív oldalát emeli ki. Ez teljesen magától értetődik, kivéve, ha a katasztrófaturisták a célközönségünk. Persze elkerülhetetlen, hogy néha szót ejtsünk azokról a csapdákról, melyeket a látogató jobb, ha messzire elkerül, már ha nem akar csalódottan, rossz szájízzel és a reméltnél üresebb pénztárcával távozni és soha vissza nem térni. Sajnos a mohóság és a rövidtávú haszon csábítása akkora úr, hogy sokszor elveszi a turistákból élők józan eszét és turistákon élősködőkké degradálja őket. A legtöbb turistacsapda persze ártatlan dolog : túlárazott souvenir, méltatlanul dicsőített, aranyárban árult lőre, vagy egy túlértékelt nevezetesség, ahol egymás sarkát tapossák a népek, közben más, esetleg értékesebb, érdekesebb látnivalókra nem marad idejük.

Aztán vannak a turisztikai medvecsapdák, melyek igencsak túllőnek a célon és a turisták pénzét nem csak vonzzák, hanem bűncselekmény határát súrolva vagy átlépve elcsaklizzák. A látogató kifosztva és nem csupán rossz szájízzel, hanem teljesen átverve távozik. Hiába van lehetőség arra, hogy népszerű értékelő site-okon (pl. tripadvisor) kifejtse negatív véleményét az ember, ezeknek a csalóknak úgy tűnik, sohasem jár le az ideje, hisz újra és újra hallunk olyan szórakozóhelyekről, ahol maffia módszerekkel próbálják a balekokból kiszedni a kamuszámla akár milliós összegét.

A Karácsony előtti időszak tipikus turistacsapdái az adventi vásárok, melyek mágnesként vonzzák a látogatókat. Az emberek képesek átutazni az üveghegyen túlra is egy ilyen rendezvény kedvéért. Valószínűleg annyira elfáradnak a nagy utazásban, hogy odaérve nem veszik észre, hogy a vásárban műanyag a jégpálya, közepén műanyag a karácsonyfa is, sőt talán Jézus és a Szent Család is plasztik. Vagy plaszter.

DSCF5943

Régi magyar reklámszöveg, mára valóság: Mert ez műanyag! Mind-mind műanyag!

A kötelező forralt bor és nutellás lángos elfogyasztása után nehéz már józanul felmérni a kézműves ajándékok minőségét, ár-érték arányát, így a vásár egyeseket könnyelműségre csábíthat. De illik beleesni ezekbe a csapdákba, hisz egyszer van egy évben Karácsony, így a legtöbben előbb-utóbb beadjuk a derekunkat. Ne számolgassuk, hány üveg bort vehettünk volna két deci forralt bor árából, azt se firtassuk, mennyi liszt jön ki egy kürtős kalácsért kiköhögött forintjainkból!

DSCF5778

Egyszer van Karácsony! DE előtte minden nap harácsony!🙂

Adjuk át inkább magunkat a Karácsony szellemének és fogadjuk, el, hogy meg kell élnie azoknak az árusoknak, akik egész évben készülnek erre a hónapra, sőt a lakossági hiteleket nyújtó pénzintézetek munkatársainak is. Ők tárt karokkal várnak majd jövőre mindenkit, aki decemberben kivéreztette magát.

DSCF5824

Irgalmatlanul sok az adomány-vadász az Irgalmasok utcájában

De lássuk a medvecsapdákat! Az adventi vásárok bódéi közt ott ólálkodnak azok a hiénák is, akik miatt ezt a posztot írom. A Karácsony nemcsak Jézus születésének, a szeretetnek, és szeretteink megajándékozásának ünnepe, hanem az adakozásé is. Sok jótékonysági szervezet számít ilyenkor az emberek segítségére. Szegények, betegek, hontalanok – sokan felkarolják őket, és ez így helyes. Szögezzük le itt rögtön, hogy nem a valódi rászorulók és valódi segítők ellen írok.

Inkább azon megélhetési kéregetők ellen, akik szabálysértést elkövetve ődöngenek a karácsonyi vásárok környékén és jószándékú emberek utolsó forintjaira vadásznak. Interneten is végeztem némi adat és tapasztalatgyűjtést, látom, hogy mások is írtak már a témáról, nem én vagyok az első, aki felhívom a figyelmet a jelenségre.

Ha nálad még nem esett volna le a tantusz, most elmondom, hogy a kezükben clipboarddal és adománygyűjtő ívvel ácsorgó, boldog-boldogtalant leszólító vagy kezedbe túlárazott képeslapokat, egyéb apróságokat nyomó adománygyűjtők egy része akár saját zsebre is dolgozhat, legalábbis nem teljesen az, akinek kiadja magát. Ne dőljünk be az ilyen trükköknek, ne adjunk pénzt az utcai, megélhetési kéregetőknek, ne fecséreljünk rájuk időt és energiát!

 

Tipikus munkamódszerük: a lájmoló, kezében egy A4-es méretű clipboard-al megállít egy forgalmas helyen, Pécsett a vadászmezejük mostanában az Irgalmasok utcája. Nem tér rögtön a tárgyra, először bedob egy csapdát, pl. megjegyzi, hogy örül, hogy ilyen barátságos, intelligens emberekkel találkozhat, mint te. Ez lefordítva annyit tesz: irgalmatlanul nagy baleknak tűnsz, aki tutira tejel majd. Ha elmosolyodsz a bókon, már célegyenesben van a ’gyűjtő’, te pedig vesztésre állsz. Amikor feléd fordítja a gyűjtőívet, azt látod, hogy az adakozók (=balekok) nevei mellett szemtelenül nagy összegek szerepelnek adományként. Csak úgy repkednek az ezresek. Úgy érzed, rajtad kívül mindenki nemcsak bőkezű, hanem igen gazdag is. Legalábbis, a valószínűleg kamu lista alapján. Erős nyomás nehezedik rád. Te sem érzed magad alábbvalónak, és ha csak egy ezreset adsz, rosszul érzed magad. Persze csak úgy átadni egy bankót egy idegennek baromi nagy balekság, de úgy érzed, hogy olcsón megúsztad és még segítettél is valakinek a bajban. Ez igaz is, segítettél, de nem azoknak akiknek te gondolod, hanem annak a balekmágnesnek, aki épp kicsalt tőled egy ezrest, amit értelmesebb dologra is költhettél volna. Megfejtek pajtás, mint egy bakkecskét és még örülsz is neki.

Az ipart rengetegen, évről-évre többen űzik háborítatlanul. Ha belegondolsz, igen szép summát lehet keresni vele úgy, hogy egy A4-es papíron és egy clipboard-on kívül semmit nem kell befektetned. Az adventi vásárban izmos büntetésre számíthat az árus, aki elad egy nyalókát nyugta nélkül, a semmit sem adó kéregető óránként több ezer forintot is zsebretesz ellenszolgáltatás nyújtása és retorzió veszélye nélkül.

DSCF5904

Békét vegyenek!

A kategória idei nyertese nálam a kifakult buddhista szerzetesnek látszó, keleti vonásokkal bíró férfiak csoportja, akik a következő húzással várják a balekokat a nemzet fővárosában. A jóságosnak és szerzetesnek tűnő férfi odatipeg hozzád, de valójában sem nem jóságos, sem nem szerzetes. Kommunikálni nem tudsz vele semmilyen nyelven, néhány selypítve ejtett angol szóval dolgozik. És egy könyvecskével, amit az orrod alá tol. Első oldalon rövid angol nyelvű szöveg és Buddha oszt áldást a családodnak, és mielőtt teljesen elolvadnál a kedvességétől, a szerzet gyorsan odalapoz a gyűjtőívhez. Time is money. Ugyanekkor, szinte erőszakkal a kezedbe nyom egy ’búcsúcédulát’ (valami bazári arany színű matricát) és megkér, hogy írd a neved az ívre. Ekkor persze már tiltakoznál, mert látod, hogy a legkisebb adomány összeg nagyobb, mint amennyit karácsonyi ajándékokra szántál ámblokk. Ha nem adsz, azért is rosszul érzed magad, mert a szerzet az adományozók neve mellé a ’peace’ (béke) szót is odaíratja, nem hagyva kétséget afelől, hogy a békéért gyűjt. Ha nem tejelsz, kvázi a világbéke ellen vagy, és nem leszel soha szépségkirálynő! ÉN, mivel nem pályázom a címre, nem éltem az ajánlattal, igaz a szerzetes majdnem köpött egyet dühében, amikor elhárítottam a lehetőséget. Mérgesen továbbment, újabb áldozatra vadászva. Előtte persze még kitépte a kezemből a búcsúcédulát. Most vegyes érzelmekkel ülök itt. Ha kitör a háború, az val’szeg miattam lesz, nem azért, mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Nem írtam oda a nevem mellé, hogy PEACE és 10.000. Másfelől, ki tudom fizetni a villanyszámlát és egy kis gyökeres fát is tudok venni a fel nem ajánlott összegen. Mondjuk, ha kitör a háború, cseszhetem a fámat, meg az áramot. Ráadásul feszít egy megválaszolatlan kérdés: mit vett volna a pénzen? Mit csinált volna vele? Ha valaki éhezőknek gyűjt, kaját vesz a pénzen. Meg esetleg a maradékon egy klassz terepjárót. Mert valamivel neki is járni kell. Aki beteg gyerekeknek gyűjt, vesz mondjuk orvosi műszereket. Meg esetleg egy budai villát. Mert hát neki is lakni kell valahol. De mit vesz, aki békére gyűjt? Olajágat, békegalambot? Atombombát, amit elás egy lakatlan szigeten, hogy senki ne tudja az emberiség ellen fordítani? A szerzet, két perccel azután, hogy mérgesen elviharzott, már egy másik baleknál próbálkozott, aki láthatóan vevő volt a dologra, hisz épp a pénztárcájáért nyúlt. Mennyit kereshet ezzel a módszerrel? Hányan mennek lépre óránként/naponta/hetente?

Persze valódi (?) vallások képviselői is gyűjtenek a karácsonyi vásárokban. A Krisnásokkal korábban is volt már némi afférom. Egyszer egy szelíd tekintetű képviselőjük egészen agresszívan akart kihúzni belőlem némi adományt egy játszótéren. Mivel más címzetes balek nem volt jelen, addig kapacitált, míg kénytelen voltam kissé határozottabban nemet mondani. Erre haragosan megígértette velem, hogy következő életemben krisnásnak állok és elmantrázott. Azóta kicsit megértőbb vagyok velük, a fene se tudja, mi van a halál után. Van két Bhagavad Gitám (egy angolul, egy magyarul) és számtalan kisebb kiadványom, mint A tanítások nektárja. Sajnos én bele is szoktam olvasni az adományért kapott könyvekbe, így újra eltávolodtam a mozgalomtól. Valahogy kétségeim vannak azt illetően, hogy a Hare Krisna, Hare Krsna, Krsna, Krsna, Hare Hare, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare szavak mantrázása az egyetlen orvosság, mely az emberiség jelen zavart állapotában rendbe hozhatja az egész világot, mint ahogy azt a 67. oldalon állítják. Ha a Krsna-tudat az egyetlen út, mi a francnak gyűjtögetnek a keresztények karácsonyi vásárában? És mire kell a pénz? És miért van az, hogy mindig azoknak kell a pénzem, akik azt hangoztatják, hogy nem jelent számukra semmit az anyagi világ? És miért gondolja mindenki azt, hogy az ő vallása/csoportja birtokolja az abszolút igazságot? Mindenki mást hogy nem átallanak tudatlannak nevezni? És ha tudatlannak tart, miért nem oktat ahelyett, hogy kirabol? Ja, mert hülyének néz. Ennek így már van értelme. Annak is, hogy a fogyasztói társadalom fellegvárának számító New York-ban alakult szervezet mindössze félévszázados múltra tekint vissza. Mármint a krisnásoké. Nem, nem több évezredes múltra visszatekintő vallás. Egy 1966-ban alapított New Age mozgalom. Nagyon is anyagias mozgalom.

Szóval, ha zavarnak az adománygyűjtők és kétségeid vannak valódi céljaikat illetően, nem szereted, ha komplett hülyének néznek (akár az vagy, akár nem), ha megvan már a Bhagavad Gita és a Mormon Könyve is, de a gázszámla még nincs kifizetve, a következő a teendő:
Ne sétálj bele a csapdába! Ne juss el a dialógus szakaszig! Tedd félre a hiúságodat! A bók, a dicséret, az érdeklődés nem neked szól! Eszköz arra, hogy a szíveden át a pénztárcádig jusson. Ha nagyon kitartó a csaló (mert nevezzük néven őket), akkor a következő mondattal és ajkaidon mona lisai mosollyal szereld le: ’Köszönöm, de nem élek a lehetőséggel!’ – és spuri, a következő lájmolóig még épp szusszanhatsz egyet. Ez a legegyszerűbb. Persze lehet nyomozni, igazolványt kérni, kérdezgetni, de őszintén, van ennek értelme? Még neki fog feljebb állni, hogy mit tamáskodsz egy szeretetmunkással. Inkább passzolj!
Minden alkalommal amikor ilyen ’remek’ lehetőséget kihagysz, tegyél el egy adott összeget egy dobozba, perselybe, köcsögbe vagy ahová akarsz. Mondjuk, minden alkalommal, amikor megállít egy adománykérő, de elslisszolsz, tegyél félre kétszáz forintot a bugyellárisod oldalzsebébe, vagy egy perselybe. Gyűjts ezeket a megmentett kétszázasokat egy évig, aztán karácsony előtt lépj a tettek mezejére. Számold össze!!! Aztán olvasd el Szent Miklós történetét a wikipédián. Érted? Most nézz körül! Látsz a szűkebb-tágabb környezetedben jó embereket, akiknek jól jönne egy kis anonym segítség? Váltsd be az érméket papírpénzre, tedd be egy borítékba és mellé kívánj békés, áldott karácsonyt egy képeslapon! Juttasd el a címzetthez, úgy, hogy ne is sejtse, kitől jött! Ne írd alá a lapot és soha senkinek ne beszélj a jótékonykodásról!

Nem találsz olyan embert, akinek szívesen segítenél? Vagy csalódtál már abban,akinek segítettél? Oké, ilyen is van. Akkor segíts magadon, Isten is megsegít. Vagy a gyerekeden.Te őérte vagy felelős, nem furulyázó avatarokat bálványozó idegenekért. Ha nem találsz senkit, akinek segítenél, rakd a pénzt egy borítékba és tedd el vésztartaléknak. Hidd el, egy nap szükség lesz rá. És amilyen balek vagy, (bocs, csak voltál!) te nem fogsz tudni másoktól kérni, ha bajba kerülsz, szóval egy nap jól fog jönni. Világos?
Béke veled!

(UI: az én adománymentő-bödönömben már 3-szor 200 forint lapul, pedig csak 4 napja kezdtem a lájmolók elleni harcot!)

We’ve read a lot positive reviews of Budapest recently so we decided to go and check it out. Not that we haven’t been to our capital city a dozen times but this time we wanted to pretend that we were enthusiastic foreigners who wanted to squeeze as much as possible into a single day and take as many photos as our gadgets allow us. We started off in the underground parking garage of a largish mall, Corso Plaza, which is in located in one of the least prestigious neighborhood of the capital, District 8. In spite of its lousy reputation the place was quite decent, the mall was as good as any average shopping center in the continent. Except for the prices, because Hungary is dirt cheap compared with most capital cities in Europe. For foreigners of course, due to the favorable exchange rates and low salaries. So if you are a thrifty traveler this is your place.

Corso Plaza - an ordinary mall in District 8

Corso Plaza – an ordinary mall in District 8

We then walked to a nearby underground station and purchased a single ticket for 350 Forints. We took the train to Deák Square Station, got off then stopped discuss which exit we should take. After standing there for a couple of seconds, a ticket inspector came and asked – in English because we were holding an English language guide book – if he could help and directed us towards Erzsébet Square exit (we were headed for the Chain Bridge). Overall, the underground is OK, even lousy map readers can figure out where to get off, because there are huge and detailed maps at every station. Staff was surprisingly helpful and communicative despite their bad reputation. (I’ve just heard that a woman – a doctor on her way to her dying grandfather – was arrested because she was accused of using a fake pass. She was released after showing the receipt she got when she purchased it in a legit kiosk.)
Anyway, underground is safe to use, but be careful of pickpockets and keep the receipt if you buy a ticket. You can buy a One Day Travelcard or other budget tickets if you want to travel more.

It's quite simple to become the happiest tube rider

It’s quite simple to become the happiest tube rider

When you exit at Erzsébet Square you will see the miniature version of the London Eye. Prices are pretty steep, though. At least for Hungarians. We were reluctant to pay almost 5000 forints for two tickets so we decided to ignore the bird’s eye view and continue our walking tour.

The Wheel

The Wheel

Then we run into another London Look. The color of the booth is different but with a little photoshop work we could pass it for a typical London sightseeing snapshot.

Get the London Look

Get the London Look

Chain Bridge is just a stone’s throw away, so we hurried up.

Chain Bridge

Chain Bridge

The bridge was one of the projects of the Greatest Hungarian, István Széchenyi, a nobleman, politician, writer, philantropist in the 19th century. Too bad he ended up in an insane asylum not long after the fall of the Revolution of 1848. (Just for the record: he supported the revolution not the ancient regime.) He allegedly commited suicide in 1860. Well, unfortunately many Hungarian political figures have an unhappy ending, the Greatest Hungarian is no exception.

http://oxfordindex.oup.com/view/10.1093/acprof:oso/9780198719076.003.0002

According to urban legend, the sculptor of the Chain Bridge lions suffered similar faith. He is said to have killed himself after the public criticized his work accusing him of making tongueless lions.
But no, János Marschalkó did not jump off the bridge and the lions do have tongues. Although you are advised against checking this fact yourself.

The magnificent Parliament seen from the Chain Bridge

The magnificent Parliament seen from the Chain Bridge

The Chain Bridge from the Castle

The Chain Bridge from the Castle

Once you’ve crossed the Bridge you are all set. You can either take the Funicular
or walk up the Király Lépcső (King’s Stairs) if you keep right at the roundabout then cross the road to the stairs.
If you keep left at the rounabout you can reach the Várkert Bazár which is one of the recently restored parts of the Castle Hill with more spectacular stairs.

Várkert Bazár

Várkert Bazár

The Castle District has plenty of landmarks and photo spots. One of the most attractive features of the Castle is the breathtaking view of the River Danube with the 14 bridges across it and Pest (Budapest was originally two towns: Buda and Pest before the unification in 1873) with its marvellous riverside Gothic-Revival Parliament. In the Castle there are some Medieval details but some of the very old looking buildings date back to the 19th century, like the number one lookout terrace, Fisherman’s Bastion.

Fisherman's Bastion - there's a fee if you want to go to the upper balcony but to most of it admission is free

Fisherman’s Bastion – there’s a fee if you want to go to the upper balcony but to most of it admission is free

View from Fisherman's Bastion

View from Fisherman’s Bastion

If you are not planning to spend a lot of time here you should focus on the outdoor attractions, you should not and cannot miss Matthias C

for example.

There is a detailed map of the sights not far from the church.

The map helps you decide what you want to see

The map helps you decide what you want to see

There are some surprising accessories like a fiddler on the wall, a Trabant asking for donations, a guard wearing sunglasses or the occasional vintage car.

Will be spent on maintenance

Will be spent on maintenance

Not the London Look; a guard at the President's Residence

Not the London Look; a guard at the President’s Residence

The Fiddler has no fear of heights

The Fiddler has no fear of heights

Attention to detail is the secret to cathedral building - a beautifully carved entrance to Matthias Church

Attention to detail is the secret to cathedral building – a beautifully carved entrance to Matthias Church

It's easy to find a great background to a portrait

It’s easy to find a great background to a portrait

Because the weather was ideal for sightseeing, we did not visit the museums, but if it’d been rainy or extremely cold we would have opted for the Hungarian National Gallery, which has an impressive collection, mainly paintings.

We had time for one more attraction. After spending the best part of the day at the castle we headed for Andrássy Avenue, the local Champs-Élysées, a busy road lined with luxury brands, embassies, villas, the Opera House, attractive cafes and restaurants. We hit the beautiful bookshop located in the the building of the Párizsi Nagyáruház and browsed the foreign language section. Next, we went to the glamorous Bookcafe where we sipped excellent coffee while reading the books we’d just bought in the shop. What else do booklovers need?

Párizsi Nagyáruház (Grand Paris Department Store) - Andrássy Avenue

Párizsi Nagyáruház
(Grand Paris Department Store) – Andrássy Avenue

Easily one of the most attractive bookshops in town

Easily one of the most attractive bookshops in town

Bookcafe in the Lotz Room

Bookcafe in the Lotz Room

Szívesen olvasok travel blogokon élménybeszámolókat Pécsről, hisz ez a legjobb módja annak, hogy megtudjuk, mire kíváncsiak, mit gondolnak az utazók rólunk – a kötelező udvariasság álarca nélkül. Mert az egy dolog, hogy mi mit szeretnénk mutatni, más dolog, hogy ők mit szeretnének látni. Nem mindig lehet egyenlőségjelet tenni a két dolog közé.

Múltkor egy szólóban utazó hölgyről írtam, akit jó értelemben lepett meg városunk.(Lásd: Surprised by Pécs)

Most lássunk egy párost, akik a thetravelroom.net oldalon blogolnak. Dani és Ted sok helyen megfordultak a világban, ha jól látom a pécsi villámlátogatás is saját élmény.

2012. március 25-én posztolták Pécset, ahová sajnálatos módon vasárnap érkeztek, ami azért volt hatalmas probléma a számukra, mert mindent zárva találtak, illetve minden korán zárt, mert ugyebár ez a főszezonon kívüli időszak velejárója. A másik gondjuk az volt, hogy amit nyitva találtak, oda túlzónak találták a belépődíjakat. Meglepőnek vélik, hogy míg a római Szent Péter Bazilikába, vagy a párizsi Notre Dame-ba nem kérnek belépőt, addig egy kisváros templomában bezzeg jegyet vetetnek az emberrel. ‘Jézus is épp így akarta volna!’ – jegyzik meg némi fanyar éllel a hoppon maradt turisták. A főtéri dzsámiban sem adakoztak a belépésért, így csak annyit láttak a belső térből, amennyit az ajtóból látni engedett a belépőárus lány. A Cella Septichorát (keresztény katakombákat) pedig a korai záróra miatt nem sikerült megtekinteniük. Másnap ugyebár hétfő volt, a múzeumok hagyományos zárva tartási napja. Ezért Pécset csak kívülről szemlélhették, mielőtt tovább indultak Szarajevóba. Megjegyzem, inkább magukat hibáztatták a rossz időzítés miatt, nem városunkat kritizálták a sok zárt ajtó miatt.

Tanulság: ha villámlátogatást tennél Pécsen, ne vasárnap délután érkezz, illetve készülj fel arra, hogy a frekventáltabb templomokban (Székesegyház, Dzsámi) belépődíjat kérnek, ráadásul nem is keveset, hisz egy ezres körül van a beugró. Igaz, a Gázi Kászimban két Istent is kapsz egy árban, hisz a középkori keresztény templomot a törökök építették át dzsámivá, a jezsuiták pedig átépítés nélkül visszakeresztelték a félholdra helyezett krucifix segítségével.

Gázi Kászim Dzsámi az utazók fotóján.

Gázi Kászim Dzsámi az utazók fotóján.

A templomban szedett belépővel kapcsolatban nem csak nekik vannak ellenérzéseik. Ami engem illet, én azt a megoldást kedvelem, amikor a templom megtekintése ingyenes, belépőt pedig a plusz látnivalókért szednek, pl. a toronyban lévő kilátó, az altemplom, kincstár, kripta stb. Még sohasem hagytam ki olyan templomtornyot, amit meg lehetett volna mászni, kiváló magassági felderítés ez minden régi városban.

100_2170

Ki ne mászna fel némi térítés ellenében a Campanile-be Firenzében ezért a látványért. A Duomo-ba ellenben ingyen térhetünk be.

Ki ne mászna fel némi térítés ellenében a Campanile-be Firenzében ezért a látványért. A Duomo-ba ellenben ingyen térhetünk be.

Egy másik támogatási lehetőség, ha mécsesek vannak előkészítve, és ezeket lehet megvásárolni, meggyújtani 50-100 forint ellenében.

DSCF2988

Szerintem sokan dobnak pénzt a templom felújítására, fenntartására gyűjtő perselybe is. Ha akad egy jó ajándékbolt a templomban, ott is szívesen költekeznek a turisták, sok kicsi sokra megy alapon lehet, hogy több lenne a bevétel és a turisták is jobb szájízzel távoznának.

A másik dolog, ami egyértelmű elutasításra talál, ha rájön a fejőstehénnek nézett turista, hogy úgynevezett tourist trap-be, azaz turista csapdába csalják, ahol csillagászati áron igyekeznek rásózni valamely szolgáltatást, árut. Lehet, hogy egyeseknek még nem esett le a tantusz, de nem a világ legtehetősebb embereinek a fő célállomása vagyunk. A legtöbb utazó nagyon is meggondolja, mire költ. ‘1000 forint a beugró a dzsámiba? Kösz, inkább nem. Voltam a Kék Mecsetben, oda is csak önkéntes adományt kérnek kötelező belépő helyett.’

Ezer forint a beugró? Kösz, nem. Az ajtóból is látom!

Ezer forint a beugró? Kösz, nem. Az ajtóból is látom!

Persze lehet csóválni a fejünket és a turistákat ekézni, hogy milyen szűkmarkúak és tudatlanok. Vagy lehet olyan megoldást találni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

Visszatérve Dani és Ted beszámolójához; milyen érdekes, hogy a poszt jóval a vasárnapi zárva tartás bevezetése előtt született. Ha most érkeznének, nemcsak a múzeumokat, hanem a legtöbb boltot is zárva találnák.

Beszámoló eredetiben:
http://www.thetravelroom.net/pecs.php
A dzsámis fotók is innen származnak.

The 1,000-year-old diocese of Pécs offers brand-new attractions in 2015. Besides the breathtaking Neo-Romanesque Cathedral there are must-see exhibitions that guide you through the history of the town and the diocese.

St Peter and Paul Cathedral

St Peter and Paul Cathedral

Upon you visit to the Bishop’s Castle, you will be welcomed by the newly renovated Visitor Center.

The Granary Visitor Centre

The Granary Visitor Centre


This amazing building was once the Bishop’s granary and wine cellar, built around 1700 by Bishop Ferenc Nesselrode. Come inside to see the original walls and the secret tunnel that originally connected the Granary, the Wine Cellar and the Bishop’s Garden. The lower levels include a grand wine cellar, the upper level features a state-of-the-art conference room, with a spacious banqueting room, available for rental for your special events.

DSCF1844

The ruins of the Medieval University of Pécs are located between the Granary Visitor Centre and the Cathedral. The university was founded by King Louis the Great in 1367; Pope Urban V confirmed the foundation of the institution for the study of arts, civil and canon law. Outdoors you will see the beautifully preserved ruins of the Golden Mary Capel plus the enchanting little park with trees and fountains. You can’t miss great views of the magnificent Cathedral. Indoors you will find an amazing, interactive exhibition covering the history of Pécs and the university.

DSCF2151

The Bishop’s Palace includes medieval details, the present facade is eclectic,with Neo-Renaissance features. The lavish interior features exquisite antique furnishings, statues and paintings.

DSCF6315

The Dóm Lapidarium displays precious stone carvings from the medieval cathedral. The exhibition hall, which overlooks the magnificent towers of the Cathedral, is a visually and acoustically gorgeous venue for concerts.

If you are intereseted in the beginnings of Christianity, you should not miss the Cella Septichora Visitor Centre, which by the way is a UNESCO World Heritage Site. It displays the most remarkable remains from Roman times: the early Christian necropolis of Sopianae, the Roman predecessor of Pécs.

The Christogram at the entrance of the Cella Septichora

The Christogram at the entrance of the Cella Septichora

And last but not least: don’t miss the Lookout Tower of the South-East Tower of the Cathedral and the breathtaking panorama of the historic centre.

The lookout in the South-East Tower (left)

The lookout in the South-East Tower (left)

Néhány napja Réka megjegyezte egy magyar kalandregényt olvasva, hogy nekünk milyen jó történeteink vannak! A könyv egyébként a Jumurdzsák gyűrűje volt, ami, ha jól tudom létezik kalandjáték, interaktív film formájában is. Vagy tíz éve Eger városa írt ki egy pályázatot, mely a várost népszerűsítő műveket keresett, ennek nyertese volt a Jumurdzsák gyűrűje. A sztori teljesen felforgatja a hagyományos történetmesélést, de nem akarok spoilerezni, hátha valaki még nem olvasta a könyvet. A történet ötletgazdája egyébként a korábban énekesként ismert Pierrot, de ez szerencsére nem von le az eredetiségéből. A Jumurdzsák hőse, Jonathan Hunt aztán több történetben is visszatér (igen, kissé Robert Langdonra hajaz, ezt el kell ismerni), a Magister M-ben épp Pécsett kalandozik. A cselekmény mindenütt történelmi tények köré épít egy fantáziadús, sci-fibe hajló kitalált sztorit, kissé mint a Gladiátor című film, vagy épp Dan Brown sokat vitatott könyvei. Ez van. Az emberek fordulatos cselekményre, izgalomra, kalandra, konspirációra kíváncsiak, olyan sztorikra, melyek leporolják és új köntösbe bújtatják régi történeteinket.

Amúgy tényleg rengeteg jó sztorink van, nekünk magyaroknak is, az én kedvencem az ellopott korona története, erről itt a blogon is írtam, hisz szerepel a Dunakanyar útikönyvben. A ‘tettes’, Kottaner Ilona udvarhölgy mellesleg meg is írta a teljes sztorit napló formájában, még az 1400-as években, 600 évvel Bridget Jones előtt. Sokkal jobb sztori, mint a Dumas-féle Királynő nyakéke, ami abban a formában fabrikált történet. Nagyon jók a Mátyás király mesék is, ezekből több is le van fordítva angolra, én is lefordítottam néhányat. De nem igazán található angol fordítása baranyai népmondának, ezért elhatároztam, hogy lefordítok párat. A Zsongor mondával kezdtem, mivel Zsongorkő az egyik kedvenc kirándulóhelyünk. Pécsről akár helyi autóbusszal is megközelíthető, hisz a 26-os járat kimegy Cserkútig, ahonnan megtámadhatjuk a csúcsot. Remeterét felől is megközelíthető az erdőn át, ezen az útvonalon kényelmesebben tehetjük meg a távot. És természetesen a sziklától elsétálhatunk a pálos kolostor romjaihoz, ahol már 1225-ben gyülekeztek a mecseki remeték. Tehát Zsongor vitéz legendája angolra fordítva:
(még ráfér némi igazítás)
DSCF5299
Five centuries ago the Kingdom of Hungary came under Turkish rule. The Turks took over the land and everything changed. People lived in poverty and fear. Castles could not withstand the assault, they fell one after another. After the siege of Szigetvár, the Turks discovered an abandoned castle on Jakab Hill, in the woods of the Mecsek. They rebuilt it and sent some soldiers to guard it. It was a perfect lookout, with views of the surrounding hills and valleys.
In those turbulent years, two Hungarian boys were born in the village of Szőllős. One of them was born into a poor, hard-working family, they named him László (Laci) Zsongor. The other one, Béla Török (Török means Turkish) was born into the family of a traitor, who betrayed his country to the Turks. He became wealthier and wealthier because he was paid handsomely for his services. The Turks made him gamekeeper and gave him a decent house in the hilltop castle. The Töröks were in charge of the people of the surrounding villages, so The Zsongors, who were as poor as a churchmouse, had to work under their command.
In spite of all odds, Laci Zsongor grew up to be a well-built, strong lad, while the rich Béla Török was weak and mean. He liked to punish the peasants for every little mistake they made and even for the ones they did not make. One fine day he picked on the Zsongor boy and wanted to torture him. Laci became so enraged that he decided to confront Béla Török instead of suffering the unfair treatment. He punched the traitor as hard as he could, sending him to the ground.
Laci realised immediately that he had to flee, so he got on the nearest horse and rode away. The Turks tried to catch him, but Laci knew the woods like the back of his hand so he was able to escape. He went to one of the few remaining Hungarian castles and became a soldier. He was was famous for his bravery and soon was made captain. He missed his family and was worried about them, but he knew he could not go back to his village, because he would be arrested immediately. So he decided to look for people in other villages who knew his parents. One day he knocked on the door of a humble little house, where he was greeted by the most beautiful girl he had ever seen. Her name was Marika Balog and she lived there with her father. They told Laci that his father was killed by the Turks, his mother was still alive but she was very ill. When Laci heard the bad news he decided to take his revenge. He started to organize an attack against the Turks and the traitor Török family. While they were preparing for the attack, he went back to the village very often to meet Marika, who he fell in love with. The Töröks had their spies in that village, too, so they knew about Laci’s love. They decided to kidnap the girl and take her to the hilltop castle. Laci Zsongor knew it was time to attack. The next day, after sunset, fifty Hungarian soldiers rode to the entrance of the secret tunnel that led to the fort. They quietly entered and Laci started to look for the kidnapped girl right away. He found her in the prison, freed her and just as they were about to leave, a huge explosion shattered the whole building. One of the Hungarian soldiers accidentaly blew up a barrel of gunpowder in the secret tunnel. Most of the castle was demolished, including the gamekeeper’s house where Béla Török took his last breath. Laci and Marika miraculously survived the explosion and escaped on a horse, but they were soon surrounded by the enemy, near the edge of the precipice. Laci paused for a moment with a desperate look in his eyes because he knew he had no choice. He jumped into the abyss with Marika.
The peasants in the nearby villages were woken up by the explosion. They knew it was time to fight back against injustice. They went to the castle and killed the confused Turks one after the other. The morning sun saw the Hungarian flag on the ruins of the castle.
The brave Zsongor and his love were buried at the foot of the hill. Locals always took fresh flowers to the grave. The large rock they have fallen from has been called Zsongor Rock ever since.

DSCF5119

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.

%d bloggers like this: