A mai posztban hálátlan témáról fogok értekezni. A fahéjillatú, angyalszárnyas, tömjénes, mirhás adventbe szinte szentségtörés belerondítani, de higgyétek el, szigorúan a ti érdeketekben teszem!
Ne is szaporítsuk tovább a szót, térjünk inkább a tárgyra! Ha valaki turisztikai témájú blogot ír, általában a dolgok pozitív oldalát emeli ki. Ez teljesen magától értetődik, kivéve, ha a katasztrófaturisták a célközönségünk. Persze elkerülhetetlen, hogy néha szót ejtsünk azokról a csapdákról, melyeket a látogató jobb, ha messzire elkerül, már ha nem akar csalódottan, rossz szájízzel és a reméltnél üresebb pénztárcával távozni és soha vissza nem térni. Sajnos a mohóság és a rövidtávú haszon csábítása akkora úr, hogy sokszor elveszi a turistákból élők józan eszét és turistákon élősködőkké degradálja őket. A legtöbb turistacsapda persze ártatlan dolog : túlárazott souvenir, méltatlanul dicsőített, aranyárban árult lőre, vagy egy túlértékelt nevezetesség, ahol egymás sarkát tapossák a népek, közben más, esetleg értékesebb, érdekesebb látnivalókra nem marad idejük.
Aztán vannak a turisztikai medvecsapdák, melyek igencsak túllőnek a célon és a turisták pénzét nem csak vonzzák, hanem bűncselekmény határát súrolva vagy átlépve elcsaklizzák. A látogató kifosztva és nem csupán rossz szájízzel, hanem teljesen átverve távozik. Hiába van lehetőség arra, hogy népszerű értékelő site-okon (pl. tripadvisor) kifejtse negatív véleményét az ember, ezeknek a csalóknak úgy tűnik, sohasem jár le az ideje, hisz újra és újra hallunk olyan szórakozóhelyekről, ahol maffia módszerekkel próbálják a balekokból kiszedni a kamuszámla akár milliós összegét.
A Karácsony előtti időszak tipikus turistacsapdái az adventi vásárok, melyek mágnesként vonzzák a látogatókat. Az emberek képesek átutazni az üveghegyen túlra is egy ilyen rendezvény kedvéért. Valószínűleg annyira elfáradnak a nagy utazásban, hogy odaérve nem veszik észre, hogy a vásárban műanyag a jégpálya, közepén műanyag a karácsonyfa is, sőt talán Jézus és a Szent Család is plasztik. Vagy plaszter.
Régi magyar reklámszöveg, mára valóság: Mert ez műanyag! Mind-mind műanyag!
A kötelező forralt bor és nutellás lángos elfogyasztása után nehéz már józanul felmérni a kézműves ajándékok minőségét, ár-érték arányát, így a vásár egyeseket könnyelműségre csábíthat. De illik beleesni ezekbe a csapdákba, hisz egyszer van egy évben Karácsony, így a legtöbben előbb-utóbb beadjuk a derekunkat. Ne számolgassuk, hány üveg bort vehettünk volna két deci forralt bor árából, azt se firtassuk, mennyi liszt jön ki egy kürtős kalácsért kiköhögött forintjainkból!
Egyszer van Karácsony! DE előtte minden nap harácsony! 🙂
Adjuk át inkább magunkat a Karácsony szellemének és fogadjuk, el, hogy meg kell élnie azoknak az árusoknak, akik egész évben készülnek erre a hónapra, sőt a lakossági hiteleket nyújtó pénzintézetek munkatársainak is. Ők tárt karokkal várnak majd jövőre mindenkit, aki decemberben kivéreztette magát.
Irgalmatlanul sok az adomány-vadász az Irgalmasok utcájában
De lássuk a medvecsapdákat! Az adventi vásárok bódéi közt ott ólálkodnak azok a hiénák is, akik miatt ezt a posztot írom. A Karácsony nemcsak Jézus születésének, a szeretetnek, és szeretteink megajándékozásának ünnepe, hanem az adakozásé is. Sok jótékonysági szervezet számít ilyenkor az emberek segítségére. Szegények, betegek, hontalanok – sokan felkarolják őket, és ez így helyes. Szögezzük le itt rögtön, hogy nem a valódi rászorulók és valódi segítők ellen írok.
Inkább azon megélhetési kéregetők ellen, akik szabálysértést elkövetve ődöngenek a karácsonyi vásárok környékén és jószándékú emberek utolsó forintjaira vadásznak. Interneten is végeztem némi adat és tapasztalatgyűjtést, látom, hogy mások is írtak már a témáról, nem én vagyok az első, aki felhívom a figyelmet a jelenségre.
Ha nálad még nem esett volna le a tantusz, most elmondom, hogy a kezükben clipboarddal és adománygyűjtő ívvel ácsorgó, boldog-boldogtalant leszólító vagy kezedbe túlárazott képeslapokat, egyéb apróságokat nyomó adománygyűjtők egy része akár saját zsebre is dolgozhat, legalábbis nem teljesen az, akinek kiadja magát. Ne dőljünk be az ilyen trükköknek, ne adjunk pénzt az utcai, megélhetési kéregetőknek, ne fecséreljünk rájuk időt és energiát!
Tipikus munkamódszerük: a lájmoló, kezében egy A4-es méretű clipboard-al megállít egy forgalmas helyen, Pécsett a vadászmezejük mostanában az Irgalmasok utcája. Nem tér rögtön a tárgyra, először bedob egy csapdát, pl. megjegyzi, hogy örül, hogy ilyen barátságos, intelligens emberekkel találkozhat, mint te. Ez lefordítva annyit tesz: irgalmatlanul nagy baleknak tűnsz, aki tutira tejel majd. Ha elmosolyodsz a bókon, már célegyenesben van a ’gyűjtő’, te pedig vesztésre állsz. Amikor feléd fordítja a gyűjtőívet, azt látod, hogy az adakozók (=balekok) nevei mellett szemtelenül nagy összegek szerepelnek adományként. Csak úgy repkednek az ezresek. Úgy érzed, rajtad kívül mindenki nemcsak bőkezű, hanem igen gazdag is. Legalábbis, a valószínűleg kamu lista alapján. Erős nyomás nehezedik rád. Te sem érzed magad alábbvalónak, és ha csak egy ezreset adsz, rosszul érzed magad. Persze csak úgy átadni egy bankót egy idegennek baromi nagy balekság, de úgy érzed, hogy olcsón megúsztad és még segítettél is valakinek a bajban. Ez igaz is, segítettél, de nem azoknak akiknek te gondolod, hanem annak a balekmágnesnek, aki épp kicsalt tőled egy ezrest, amit értelmesebb dologra is költhettél volna. Megfejtek pajtás, mint egy bakkecskét és még örülsz is neki.
Az ipart rengetegen, évről-évre többen űzik háborítatlanul. Ha belegondolsz, igen szép summát lehet keresni vele úgy, hogy egy A4-es papíron és egy clipboard-on kívül semmit nem kell befektetned. Az adventi vásárban izmos büntetésre számíthat az árus, aki elad egy nyalókát nyugta nélkül, a semmit sem adó kéregető óránként több ezer forintot is zsebretesz ellenszolgáltatás nyújtása és retorzió veszélye nélkül.
Békét vegyenek!
A kategória idei nyertese nálam a kifakult buddhista szerzetesnek látszó, keleti vonásokkal bíró férfiak csoportja, akik a következő húzással várják a balekokat a nemzet fővárosában. A jóságosnak és szerzetesnek tűnő férfi odatipeg hozzád, de valójában sem nem jóságos, sem nem szerzetes. Kommunikálni nem tudsz vele semmilyen nyelven, néhány selypítve ejtett angol szóval dolgozik. És egy könyvecskével, amit az orrod alá tol. Első oldalon rövid angol nyelvű szöveg és Buddha oszt áldást a családodnak, és mielőtt teljesen elolvadnál a kedvességétől, a szerzet gyorsan odalapoz a gyűjtőívhez. Time is money. Ugyanekkor, szinte erőszakkal a kezedbe nyom egy ’búcsúcédulát’ (valami bazári arany színű matricát) és megkér, hogy írd a neved az ívre. Ekkor persze már tiltakoznál, mert látod, hogy a legkisebb adomány összeg nagyobb, mint amennyit karácsonyi ajándékokra szántál ámblokk. Ha nem adsz, azért is rosszul érzed magad, mert a szerzet az adományozók neve mellé a ’peace’ (béke) szót is odaíratja, nem hagyva kétséget afelől, hogy a békéért gyűjt. Ha nem tejelsz, kvázi a világbéke ellen vagy, és nem leszel soha szépségkirálynő! ÉN, mivel nem pályázom a címre, nem éltem az ajánlattal, igaz a szerzetes majdnem köpött egyet dühében, amikor elhárítottam a lehetőséget. Mérgesen továbbment, újabb áldozatra vadászva. Előtte persze még kitépte a kezemből a búcsúcédulát. Most vegyes érzelmekkel ülök itt. Ha kitör a háború, az val’szeg miattam lesz, nem azért, mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Nem írtam oda a nevem mellé, hogy PEACE és 10.000. Másfelől, ki tudom fizetni a villanyszámlát és egy kis gyökeres fát is tudok venni a fel nem ajánlott összegen. Mondjuk, ha kitör a háború, cseszhetem a fámat, meg az áramot. Ráadásul feszít egy megválaszolatlan kérdés: mit vett volna a pénzen? Mit csinált volna vele? Ha valaki éhezőknek gyűjt, kaját vesz a pénzen. Meg esetleg a maradékon egy klassz terepjárót. Mert valamivel neki is járni kell. Aki beteg gyerekeknek gyűjt, vesz mondjuk orvosi műszereket. Meg esetleg egy budai villát. Mert hát neki is lakni kell valahol. De mit vesz, aki békére gyűjt? Olajágat, békegalambot? Atombombát, amit elás egy lakatlan szigeten, hogy senki ne tudja az emberiség ellen fordítani? A szerzet, két perccel azután, hogy mérgesen elviharzott, már egy másik baleknál próbálkozott, aki láthatóan vevő volt a dologra, hisz épp a pénztárcájáért nyúlt. Mennyit kereshet ezzel a módszerrel? Hányan mennek lépre óránként/naponta/hetente?
Persze valódi (?) vallások képviselői is gyűjtenek a karácsonyi vásárokban. A Krisnásokkal korábban is volt már némi afférom. Egyszer egy szelíd tekintetű képviselőjük egészen agresszívan akart kihúzni belőlem némi adományt egy játszótéren. Mivel más címzetes balek nem volt jelen, addig kapacitált, míg kénytelen voltam kissé határozottabban nemet mondani. Erre haragosan megígértette velem, hogy következő életemben krisnásnak állok és elmantrázott. Azóta kicsit megértőbb vagyok velük, a fene se tudja, mi van a halál után. Van két Bhagavad Gitám (egy angolul, egy magyarul) és számtalan kisebb kiadványom, mint A tanítások nektárja. Sajnos én bele is szoktam olvasni az adományért kapott könyvekbe, így újra eltávolodtam a mozgalomtól. Valahogy kétségeim vannak azt illetően, hogy a Hare Krisna, Hare Krsna, Krsna, Krsna, Hare Hare, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare szavak mantrázása az egyetlen orvosság, mely az emberiség jelen zavart állapotában rendbe hozhatja az egész világot, mint ahogy azt a 67. oldalon állítják. Ha a Krsna-tudat az egyetlen út, mi a francnak gyűjtögetnek a keresztények karácsonyi vásárában? És mire kell a pénz? És miért van az, hogy mindig azoknak kell a pénzem, akik azt hangoztatják, hogy nem jelent számukra semmit az anyagi világ? És miért gondolja mindenki azt, hogy az ő vallása/csoportja birtokolja az abszolút igazságot? Mindenki mást hogy nem átallanak tudatlannak nevezni? És ha tudatlannak tart, miért nem oktat ahelyett, hogy kirabol? Ja, mert hülyének néz. Ennek így már van értelme. Annak is, hogy a fogyasztói társadalom fellegvárának számító New York-ban alakult szervezet mindössze félévszázados múltra tekint vissza. Mármint a krisnásoké. Nem, nem több évezredes múltra visszatekintő vallás. Egy 1966-ban alapított New Age mozgalom. Nagyon is anyagias mozgalom.
Szóval, ha zavarnak az adománygyűjtők és kétségeid vannak valódi céljaikat illetően, nem szereted, ha komplett hülyének néznek (akár az vagy, akár nem), ha megvan már a Bhagavad Gita és a Mormon Könyve is, de a gázszámla még nincs kifizetve, a következő a teendő:
Ne sétálj bele a csapdába! Ne juss el a dialógus szakaszig! Tedd félre a hiúságodat! A bók, a dicséret, az érdeklődés nem neked szól! Eszköz arra, hogy a szíveden át a pénztárcádig jusson. Ha nagyon kitartó a csaló (mert nevezzük néven őket), akkor a következő mondattal és ajkaidon mona lisai mosollyal szereld le: ’Köszönöm, de nem élek a lehetőséggel!’ – és spuri, a következő lájmolóig még épp szusszanhatsz egyet. Ez a legegyszerűbb. Persze lehet nyomozni, igazolványt kérni, kérdezgetni, de őszintén, van ennek értelme? Még neki fog feljebb állni, hogy mit tamáskodsz egy szeretetmunkással. Inkább passzolj!
Minden alkalommal amikor ilyen ’remek’ lehetőséget kihagysz, tegyél el egy adott összeget egy dobozba, perselybe, köcsögbe vagy ahová akarsz. Mondjuk, minden alkalommal, amikor megállít egy adománykérő, de elslisszolsz, tegyél félre kétszáz forintot a bugyellárisod oldalzsebébe, vagy egy perselybe. Gyűjts ezeket a megmentett kétszázasokat egy évig, aztán karácsony előtt lépj a tettek mezejére. Számold össze!!! Aztán olvasd el Szent Miklós történetét a wikipédián. Érted? Most nézz körül! Látsz a szűkebb-tágabb környezetedben jó embereket, akiknek jól jönne egy kis anonym segítség? Váltsd be az érméket papírpénzre, tedd be egy borítékba és mellé kívánj békés, áldott karácsonyt egy képeslapon! Juttasd el a címzetthez, úgy, hogy ne is sejtse, kitől jött! Ne írd alá a lapot és soha senkinek ne beszélj a jótékonykodásról!
Nem találsz olyan embert, akinek szívesen segítenél? Vagy csalódtál már abban,akinek segítettél? Oké, ilyen is van. Akkor segíts magadon, Isten is megsegít. Vagy a gyerekeden.Te őérte vagy felelős, nem furulyázó avatarokat bálványozó idegenekért. Ha nem találsz senkit, akinek segítenél, rakd a pénzt egy borítékba és tedd el vésztartaléknak. Hidd el, egy nap szükség lesz rá. És amilyen balek vagy, (bocs, csak voltál!) te nem fogsz tudni másoktól kérni, ha bajba kerülsz, szóval egy nap jól fog jönni. Világos?
Béke veled!
(UI: az én adománymentő-bödönömben már 3-szor 200 forint lapul, pedig csak 4 napja kezdtem a lájmolók elleni harcot!)
Guidebooksonhungary's Blog 