Szívesen olvasok travel blogokon élménybeszámolókat Pécsről, hisz ez a legjobb módja annak, hogy megtudjuk, mire kíváncsiak, mit gondolnak az utazók rólunk – a kötelező udvariasság álarca nélkül. Mert az egy dolog, hogy mi mit szeretnénk mutatni, más dolog, hogy ők mit szeretnének látni. Nem mindig lehet egyenlőségjelet tenni a két dolog közé.
Múltkor egy szólóban utazó hölgyről írtam, akit jó értelemben lepett meg városunk.(Lásd: Surprised by Pécs)
Most lássunk egy párost, akik a thetravelroom.net oldalon blogolnak. Dani és Ted sok helyen megfordultak a világban, ha jól látom a pécsi villámlátogatás is saját élmény.
2012. március 25-én posztolták Pécset, ahová sajnálatos módon vasárnap érkeztek, ami azért volt hatalmas probléma a számukra, mert mindent zárva találtak, illetve minden korán zárt, mert ugyebár ez a főszezonon kívüli időszak velejárója. A másik gondjuk az volt, hogy amit nyitva találtak, oda túlzónak találták a belépődíjakat. Meglepőnek vélik, hogy míg a római Szent Péter Bazilikába, vagy a párizsi Notre Dame-ba nem kérnek belépőt, addig egy kisváros templomában bezzeg jegyet vetetnek az emberrel. ‘Jézus is épp így akarta volna!’ – jegyzik meg némi fanyar éllel a hoppon maradt turisták. A főtéri dzsámiban sem adakoztak a belépésért, így csak annyit láttak a belső térből, amennyit az ajtóból látni engedett a belépőárus lány. A Cella Septichorát (keresztény katakombákat) pedig a korai záróra miatt nem sikerült megtekinteniük. Másnap ugyebár hétfő volt, a múzeumok hagyományos zárva tartási napja. Ezért Pécset csak kívülről szemlélhették, mielőtt tovább indultak Szarajevóba. Megjegyzem, inkább magukat hibáztatták a rossz időzítés miatt, nem városunkat kritizálták a sok zárt ajtó miatt.
Tanulság: ha villámlátogatást tennél Pécsen, ne vasárnap délután érkezz, illetve készülj fel arra, hogy a frekventáltabb templomokban (Székesegyház, Dzsámi) belépődíjat kérnek, ráadásul nem is keveset, hisz egy ezres körül van a beugró. Igaz, a Gázi Kászimban két Istent is kapsz egy árban, hisz a középkori keresztény templomot a törökök építették át dzsámivá, a jezsuiták pedig átépítés nélkül visszakeresztelték a félholdra helyezett krucifix segítségével.
A templomban szedett belépővel kapcsolatban nem csak nekik vannak ellenérzéseik. Ami engem illet, én azt a megoldást kedvelem, amikor a templom megtekintése ingyenes, belépőt pedig a plusz látnivalókért szednek, pl. a toronyban lévő kilátó, az altemplom, kincstár, kripta stb. Még sohasem hagytam ki olyan templomtornyot, amit meg lehetett volna mászni, kiváló magassági felderítés ez minden régi városban.
Egy másik támogatási lehetőség, ha mécsesek vannak előkészítve, és ezeket lehet megvásárolni, meggyújtani 50-100 forint ellenében.
Szerintem sokan dobnak pénzt a templom felújítására, fenntartására gyűjtő perselybe is. Ha akad egy jó ajándékbolt a templomban, ott is szívesen költekeznek a turisták, sok kicsi sokra megy alapon lehet, hogy több lenne a bevétel és a turisták is jobb szájízzel távoznának.
A másik dolog, ami egyértelmű elutasításra talál, ha rájön a fejőstehénnek nézett turista, hogy úgynevezett tourist trap-be, azaz turista csapdába csalják, ahol csillagászati áron igyekeznek rásózni valamely szolgáltatást, árut. Lehet, hogy egyeseknek még nem esett le a tantusz, de nem a világ legtehetősebb embereinek a fő célállomása vagyunk. A legtöbb utazó nagyon is meggondolja, mire költ. ‘1000 forint a beugró a dzsámiba? Kösz, inkább nem. Voltam a Kék Mecsetben, oda is csak önkéntes adományt kérnek kötelező belépő helyett.’
Persze lehet csóválni a fejünket és a turistákat ekézni, hogy milyen szűkmarkúak és tudatlanok. Vagy lehet olyan megoldást találni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.
Visszatérve Dani és Ted beszámolójához; milyen érdekes, hogy a poszt jóval a vasárnapi zárva tartás bevezetése előtt született. Ha most érkeznének, nemcsak a múzeumokat, hanem a legtöbb boltot is zárva találnák.
Beszámoló eredetiben:
http://www.thetravelroom.net/pecs.php
A dzsámis fotók is innen származnak.