Hevenyészett jegyzetek a 2011-es Pécs Útikönyvünk megjelenéséről.
Néhány gondolat a kezdetekről.
(Írta: Gölcz Piroska)
Kezemben tartom magyar nyelvű Pécs útikönyvünk második kiadását. És itt van az elődje is, a 2008 februárjában megjelent könyvecske is. Jó lapozgatni a friss jövevényt, érezni az új könyv illatát, végigsimítani a fényes borítót. Jó érzés összehasonlítani a régi könyvet az újjal, a „régi” várost az újjal és észrevenni a pozitív változásokat.
Amikor 2007 nyarán civil kezdeményezésként elkezdtük a könyvszerkesztést, fogalmunk sem volt arról a rögös útról, ami ránk várt. (Szerencsére, mert ha tudtuk volna, biztosan visszahőköltünk volna.) Akkoriban kezdett zsongani a helyi média a 2010-es EKF évtől, gyakran említve a „civil kezdeményezés” fontosságát. Mi ezt a kelleténél kissé komolyabban vettük, megcsináltuk a könyvet és az első próbanyomásokkal a kezünkben besétáltunk az EKF központba. Mint valami kisdiák a házi feladatával. Hát, mit mondjak, nem igazán tudtak minket hová tenni. „Jó, jó, de mit akarunk? Támogatást, vagy az EKF logót a könyvre?” Mikor mondtuk, hogy semmit nem akarunk, csak civil kezdeményezők vagyunk és útikönyvet csináltunk még értetlenkedtek egy darabig, de legalább „erkölcsi támogatásra” szert tettünk.
Egyébként, azért esett a választásunk az útikönyv kiadásra, mert ezt tudtuk közösen, családként véghezvinni. Én történelem szakon (is) végeztem, egyetemista koromban idegenvezetőként dolgoztam (87-ben szereztem idegenvezetői igazolványt), Gábor korábban lapigazgató volt, azaz volt némi tapasztalata kiadás terén, Gergő indult az Évezredek Öröksége helyismereti vetélkedőn, Réka pedig nagyon élvezte a könyv helyszíneinek bejárását (főleg a vizes helyszínekét!). Mellesleg, a Széchenyi tértől 2 percnyire laktunk, mihelyt kiléptünk a házból, máris terepen találtuk magunkat. Nagyon tetszett a közös munka, igaz hihetetlenül zöldfülűek voltunk, de a szívünket (és minden megtakarított pénzünket) tettük bele abba az első könyvecskébe. Becsülettel felkészítettük Gergő csapatát a vetélkedőre is, szabadidőnkben, hétvégéinket feláldozva. Volt, hogy éjjel háromig írtam a „lovagoknak” a villámkérdéseket, hogy másnap legyen mit kikérdezni. Meg is nyerték a versenyt Gergő csapatkapitányságával.
Remélem Áron sem bánta meg, hogy később csatlakozott a csapathoz. A fényképeidet még unokáink is fogják látni!
Széchenyi tér 2007
Széchenyi tér 2011
Egész idő alatt Hamerli Antalt tekintettük példaképünknek, aki 1939-ben csinált egy színes amatőrfilmet Pécsről. Mi ugyanezt papíron szerettük volna létrehozni. Mivel tudtuk, hogy a 2010-es EKF gyökeresen átalakítja a várost, szerettük volna megörökíteni, milyenek voltunk. Most 2011-ben szintén elkészítettük a pillanatképet a városról. Bár szeretnénk hinni, hogy látszik, mennyit tanultunk az elmúlt 4 évben a könyvkészítésről, ugyanolyan gyerekes izgalommal vesszük a kezünkbe az elkészült példányokat. És ugyanúgy beletettük a szívünket, sőt még úgyabbul, mert a könyv egy elvesztett „munkatársunk” emlékére készült.
Erről talán majd máskor.
A sorozatból a szívem csücske az angol nyelvű kiadás, mivel rengeteg munkám és lelkesedésem van benne. Büszke vagyok arra, hogy sok külföldi turista az én „szememmel látta” és ismerte meg Pécset és a legnagyobb angol útikönyv-kereskedés is a mi könyvünket ajánlja Pécsről. Bár az USA-ban tanultam „kreatív írást”, azért az angol nyelvű könyv nagy kihívás volt. Emlékszem, az egyik első vevő egy norvég házaspár volt, a lányuk ide jár az orvosira. A Hotel Kikelet szaunájában elegyedtünk szóba a fickóval, sok mindenről beszéltünk, Gábor piackutatott is rögtön: megkérdezte, vett-e útikönyvet. A norvég bólogatott, mondta, hogy lenn a városban vette és azért jött ide fel, mert a könyv ajánlotta. Itt gyanút fogtunk, mivel én nagyon melegen ajánlottam a szállodát a könyvben. A szaunából kilépve bemutatta a feleségét, aki a mi kis kiadványunkat szorongatta a kezében. Aztán ott van a holland srác, akit a Király utca – Nagy Flórián utca sarkán láttunk meg, magabiztosan lépdelt, menet közben folyamatosan olvasva. „Na, ha itt most elkezd bizonytalankodni, kiderül, hogy nem világos a séta leírása.”- gondoltam. De a srác minden teketória nélkül villámgyorsan befordult az MKB banknál balra, mintha egész életében ezt csinálta volna. Még utána is szóltam, megkérdeztem tőle, hogy boldogult a könyvvel. Kiderült, hogy az összes sétát végigjárta aznap (épp a negyediknél tartott, mikor megzavartam) és minden nagyon tetszett neki. Végül megkérdezte, melyik várost ajánlom még az országban. Először nem akartam egy várossal se kivételezni, de annyira erősködött, hogy a Dunakanyar (Szentendre, Visegrád, Esztergom) mellett döntöttem. Még hozzátettem, hogy arról fogjuk írni a következő könyvünket. Szóval ott az utcán, egy ismeretlen holland sráccal való rövid „értekezlet” alatt döntöttem el, mi legyen a következő könyv.
Visszatérve a jelenbe … Miért érdemes megvenni a 2011-es Pécs könyvet?
1. Ez a legfrissebb útikalauz Pécsről, 2011. májusában fejeztük be a szerkesztést.
2. Kibővült egy fejezettel a csodálatos Zsolnay Negyedről.
3. A séták könnyen teljesíthetőek és követhetőek, térkép és fotók segítik a tájékozódást.
4. Épp annyi információt tartalmaz a látnivalókról, amennyi még „megemészthető”.
5. Kézbe simuló, könnyű, egy női táskában is elfér.
6. Ajándékba, emlékbe is kiváló, mérete miatt is praktikus. Sem a bőröndben, sem a könyvespolcon nem kér nagy helyet.
7. Szemrevaló kiadvány.
8. Az úti tippek és étterem, szállás részek segíthetnek a választásban.
9. Nagy szeretettel és sok munkával készítettük Önöknek.
10. Elérhető áron kínáljuk.
Utóirat:
Épp aznap, amikor a nyomdából elhoztuk az első példányokat, az egyik helyi internetes oldalon olvastam egy cikket a pécsi belvárosról. Az írás egy pécsi főiskola nyári „workshopjáról” számolt be, ahol „ötletelés” folyt a városközpont újraértelmezéséről. Fiatalok (magyarok és külföldiek) agyaltak azon, hogy lehetne életet lehelni az ódon utcákba, terekbe. Az alábbi sorokat szó szerint idézem:
„A belváros megújításának szükségességét már hosszú évek óta halljuk – eddig azonban gyakorlati lépések nem nagyon történtek. A docens szerint az egyetemi projekt túllép a gondolkodás szintjén.”
Reménykedve néztem meg a naptárat, de láttam, hogy 2011.augusztus 15-e van. Már azt hittem, valami mágneses viharba kerültem, ami visszaröpített a múltba. Nem bántam volna.
De azért ez egy kicsit erős, nem? Azt állítani, hogy nem történtek gyakorlati lépések? Csak azért, hogy apropót adjunk egy egyhetes köldöknézésnek, ami olyan remek ötleteket fial, mint műemlékek eldózerolása.
A belváros igenis megújult. És ahogy Pécs adósságállományát elnézem, a következő 30 évben azzal kell beérnünk, ami van. Az új terek, frissen festett homlokzatok, parkok adottak. De nekünk, embereknek kell megtölteni ezeket tartalommal.
És igenis rengetegen dolgoznak azon, hogy így vagy úgy, de működjön a turizmus a városban és a megyében: vállalkoznak, pizzát sütnek, fagyit porcióznak, szállodában ágyneműt húznak, múzeumot őriznek, turistákat szállítanak, overallos barlangtúrát szerveznek, kalandparkot irányítanak, élményfürdőben úszókra vigyáznak vagy zenekarban játszanak.
Guidebooksonhungary's Blog 